A tegnap elfogadott EP-határozatról már kettővel ezelőtti bejegyzésemben is írtam. Bejött a papírforma, és továbbra is azt gondolom, hogy a baloldali erődemonstráció célja, értelme homályos és erősen megkérdőjelezhető. Különösen kényes helyzetben vannak az egyik kezdeményező politikai csoport, a szocialisták magyar tagjai (n.b. a másik három csoportban nincsenek is magyar képviselők), akik közül ketten a javaslatot aláírásukkal is jegyzik. Az MSZP honlapján található idézetek és más nyilatkozatok is azt az érzetet keltik, mintha Tabajdi Csaba, az egyik aláíró magyarázkodna. A Híradónak telefonon nyilatkozva szerinte a dokumentum nem Magyarország ellen irányul és nem is kritizálja, bírálja súlyosan az Orbán-kormányt.
A párt honlapján a képviselő részletesebben is kifejti ezt a pozíciót: „Sem a korábbi, sem a mostani állásfoglalásokban nem szerepel egyetlen olyan mondat, amely elítélné Magyarországot, vagy a magyar állampolgárokat bármilyen módon bírálná. A kritika az Orbán kormánynak szól, azonban az Orbán kormány nem egyenlő Magyarországgal.” A sokat emlegetett hetes cikkelyre való hivatkozásról, amely megtalálható a tegnapi határozatban, így hangzik Tabajdi álláspontja: „Ez nem szól sem Magyarország tanácsi szavazati jogának felfüggesztéséről, főként nem az uniós támogatások megvonásáról. Erre semmilyen utalás nincs a szövegben. A 7.1 cikkre történő utalással mindössze egy folyamatos monitoring eljárás megindításának lehetőségét veti fel az állásfoglalás. De annak is csak a lehetőségét!”
Érdemes ilyenkor elővenni magát a szöveget, és megnézni, hogy mi áll pontosan az elfogadott határozatban erről: „utasítja az Elnökök Értekezletét, hogy a 6. pontban említett jelentés fényében mérlegelje, hogy szükség van-e intézkedések – köztük az eljárási szabályzat 74e. cikke és az EUSZ 7. cikkének (1) bekezdése szerinti intézkedések – életbe léptetésére;”. Ez a bizonyos első bekezdés nem egy önálló jogintézmény, nemcsak valami önmagában álló monitorozás, hanem a szigorúbb intézkedéseket is magába foglaló harmadik bekezdés előszobája. Az első bekezdés szerinti „rendszeres ellenőrzéssel” indul a folyamat, amelynek – több komoly lépés közbeiktatásával – elméleti végeredménye lehet a harmadik bekezdésben található szankciók alkalmazása, amely szerint a renitens „egyes jogai” felfüggeszthetők, minimum a tanácsbeli szavazati jog, de amúgy az „egyes jogba” bármi beleférhet, akár a pénzügyi transzferek, támogatások megvonása is.
Gyorsan szögezzük le: tökéletesen valószínűtlen, hogy a dolgok ideáig fajuljanak. A tegnapi határozat azonban az elvi lehetőségét megnyitotta ennek a forgatókönyvnek. Innen nézve pedig enyhén billeg az az érv, hogy az EP feddése kizárólag a kormánynak árthat, Magyarország egészének viszont nem. Erősen csak elméleti ugyan a lehetőség, de a határozat mégis csak arról szól, hogy Magyarország kritikusai ráléptek arra az útra, amelynek a végén jogok – szavazati, pénzbeli, stb. – megvonása is állhat. Az pedig, hogy ez az elméleti eshetőség is csak a jobbközép magyar kormányt, és nem egész Magyarországot sújtaná, egy elég nehezen elmagyarázható történet.
