Az első szabad választáson, 1990-ben kire húztad az ikszet?
Az SZDSZ-re.
És ’94-ben?
Szintén… Vagy már a Fideszre? Nem emlékszem. Az biztos, hogy a legelejétől rokonszenveztem Orbánékkal. Tetszett bennük, hogy túlléptek az eufemisztikusan népi-urbánusnak nevezett elmebajon.
Mit gondolsz az Orbán által megtett politikai útról?
Kérlek, ezt ne kérdezd tőlem.
Miért?
Egész pályafutásom alatt igyekeztem kiegyensúlyozott lenni, különösen a pártok és politikusok dolgában. Ez kezdetben álarc volt, hiszen magamban drukkoltam az egyik szereplőnek, az SZDSZ-nek, de elhatároztam, hogy a személyes szimpátiám nem látszódhat meg a munkámon. Aztán, mint egy japán mondában, szép lassan rám égett, a sajátommá vált az álarc. Vagyis már rég nem álarc. Ezért nem szeretnék állást foglalni az országot ma leginkább megosztó kérdésben.
Mi ez a kérdés?
Az, hogy mit gondolsz Orbán Viktorról.
Akkor vélemény nélkül mesélj a kapcsolatotokról. Hogy ismerted meg őt?
Orbán Viktor nevét alighanem én említettem először a magyar sajtóban, nevezetesen a 168 Óra című rádióműsorban. 1988 őszén a Fidesz országos gyűlést tartott. Továbbra is a külföldi adásoknál dolgoztam, de ellenzéki kapcsolataim miatt engem kértek fel tudósítónak. Megírtam a szöveget, fölolvastam, odabent felvették, aztán telefonon kiszólt Farkas Zoli szerkesztő, hogy az a kifejezés nem szerepelhet az anyagban, hogy „az ’56-os felkelés”. Ugye ekkor még pár hónappal előtte voltunk annak, hogy Pozsgay Imre kijelentse, éppen a 168 Órában, hogy ’56 nem ellenforradalom, hanem népfelkelés. Szóval mondom Farkas Zolinak, hogy márpedig tőlem azt egész biztosan nem fogja hallani, hogy ellenforradalom. Mire ő: „Akkor mondd azt, hogy amint a gyűlés résztvevői fogalmaztak: felkelés.” Mondom: „Hol élsz te? Mint fogalmaztak: forradalom!” Végül abban egyeztünk meg, hogy legyen egyszerűen ötvenhat. Az, hogy „a fideszesek ’56 rehabilitálását követelik”.
Hol volt ebben a tudósításban Orbán Viktor neve?
Ő nem volt jelen a gyűlésen, ugyanis a sorkatonai szolgálatát töltötte. Az egyetemet megelőzően előfelvételisként már lenyomott egy évet, és diplomásként behívták a maradék hat hónapra. A tudósításban elmondtam, a fideszesek gyanúja szerint nem véletlen, hogy a legnépszerűbb vezetőjüket pont most vonták ki a forgalomból. A nyilvánosságban így hangzott el először Orbán Viktor neve, és mindjárt abban a kontextusban, hogy ő a Fidesz legnépszerűbb vezetője.
Hogyan zajlott az első találkozásod fideszesekkel, és hogyan magával Orbán Viktorral?
Valamikor ’85–86-ban javasoltam Vásárhelyi Miklósnak, hogy a Soros Alapítvány támogassa a Bibó Kollégiumot. Amúgy ő nélkülem is jókat hallott róluk. Alaposabban utánanézett, kik ezek, aztán beszélt Sorossal, aki látni akarta őket. A találkozóra engem is elhívtak, ott ismerkedtem meg fideszesekkel, de Orbán Viktor nem jelent meg. Aztán már ’88-ban egy olasz fotós barátomat vittem el a kollégiumba, és találkoztam mások mellett Szájer Józsival és Handó Tündével meg a kisbabájukkal. Orbán ekkoriban katona volt, nem kapott kimenőt Szolnokról, de a következő hónapban, amikor itt járt Bush elnök, Viktor is feltűnt egy rendezvényen, ahonnan én a belga rádiót tudósítottam, és jó messziről rámköszönt. Tudta, ki vagyok, ismerte a Fekete Doboznak készített interjúimat. Nagyon rokonszenvesnek találtam. Vele ez az első személyes találkozásom.
Ugyanúgy érezted, hogy rendkívüli emberrel sodort össze az élet, mint a Vatikánban II. János Pál pápánál?
Ne szívass.
Jó, bocs. Mi tetszett Orbánban? Az esze? A humora? A pörgőssége? A kedvessége? A karizmája?
Mindezek.
Láttad benne a leendő korszakalkotó miniszterelnököt csíráját?
Eszembe sem jutott, hogy ő vagy bármelyik fideszes országos vezetővé növi ki magát. Sőt, évekkel később sem gondoltam, hogy valaha fideszes miniszterelnöke lesz Magyarországnak. Tán 1993-ban beszélgettem néhány politikussal, köztük Orbánnal a Radnóti színpadán, és ott megkérdeztem Viktort, hogy mikor lesz fideszes miniszterelnöke Magyarországnak, de nem gondoltam komolyan.
Kering egy csodás történeted rólad, Orbánról, a feleségéről, Lévai Anikóról és a Trabantodról.
1991-ben történt. Anikó várandós volt Gáspárral, és egy találkozó után én vittem haza őket a Mester utca és a Dandár utca sarkán álló házba, ott béreltek lakást. Amúgy most abban a házban székel a Magyar Hang szerkesztősége, plusz egy ismerősöm pont Orbánék volt albérlete alatt lakik.
A Trabantban ki ült a jobb elsőn?
Senki. Mindketten bemásztak hátra. Kétajtós kocsi, az első ülés előrehajtása után tudta magát bepasszírozni hátra az ember.
Bár lett volna nálad egy Zenit, széles optikával, vakuval! Sokat érne a fotó, ahogy a papírautó ajtótlan hátsó üléséről mosolyog előre, az izgalmas jövőbe az a két szép, okos fiatal. Dokufilm indulhatna azzal a fényképpel.
FED-em volt, az is szovjet. Vakut nem használtam.
Lett kép a hátul ülőkről?
Sajnos nem volt nálam a FED.
Milyen találkozóról fuvaroztad haza őket?
Velem találkoztak, mégpedig azért, mert Orbán egyik tanácsadója, Kovács András szociológus, akit régről ismertem, szólt, hogy Viktor szívesen beszélgetne a Fidesz jövőjéről. Nyilván nem én voltam az első a sorban.
Mit mondtál neki?
Azt, hogy szerintem el kell törölni a korhatárt. És hogy a baloldalon az MSZP lesz az úr, a Fidesznek tér középen kínálkozik, ott elfér egy stabil kispárt környezetvédő és emberjogi profillal, azzal be lehet jutni a parlamentbe, és jobbos meg balos pártok mellé a kormányokba is beférnek kisebbik koalíciós partnernek, mint a német szabaddemokraták. A harmadik lehetőség pedig a megüresedő jobboldal.
Az SZDSZ helyét átvenni nem volt opció?
Én az SZDSZ számára sem láttam a kispártiságnál szélesebb teret. Viktornak is mondtam, hogy a választási rendszerünk miatt hamar bipoláris rend áll be.
Melyik megoldást javasoltad a háromból?
Egyiket sem. Láttam a szemében, hogy egyrészt semmi újat nem mondok neki, másrészt a jobboldali opció már ott van az ő fejében. Zenében is az tetszik igazán, amit már hallottál párszor. A vadonatúj muzsika lehet zseniális, de nem hat rád ugyanúgy. Ezzel együtt eszembe nem jutott, hogy hamarosan konzervatív politikus lesz belőle, hiszen akkor még kíméletlenül kritizálta az MDF-et, noha Antall Józseffel korrekt viszonyt ápolt, amit maximálisan helyeseltem.
Milyennek láttad Lévai Anikót, a feleségét?
Nagyon, nagyon kedvesnek. Nagyon értelmesnek. És egyáltalán nem amolyan második számú embernek.
Abban a házasságban nem a hátsó ülésen ült, még csak nem is az anyósülésen. Volt az a szemét híresztelés valamelyik kampányban, hogy Viktor bántalmazza a feleségét. Elképzelhetetlennek tartom. Ha Viktor csupán egy embertől tart széles e világon, az nem más, mint Anikó. Illetve nem is az a jó kifejezés, hogy tart tőle, hanem az, hogy tiszteli.
Legalábbis annak alapján, amit láttam belőlük.
Kéri László mesélte, hogy az egyetemen Lévai Anikó intézte „az állandóan focizó” Orbán tanulmányi ügyeit. Ebből nőtt ki az a sci-fi, hogy mennyivel jobban járt volna ez a nép, ha Viktor marad otthon gyesen, és Anikó irányítja az országot.
Ez tényleg sci-fi, ugyanis a miniszterelnökké váláshoz olyan akarat, elszántság és ütésállóság kell, ami rettentő keveseknek adatik meg. Anikónak, nem hiszem, hogy megadatott. Viktorban viszont megvan. Hányszor állt föl a padlóról! Én már ’94-ben azt hittem, hogy vége van. Sőt, akkor ő is ezt gondolta pár hétig.
Honnan tudod?
Onnan, hogy mondta nekem. Május 29-én tartották a választás második fordulóját, a szocik taroltak, a Fidesz országos listán mindössze hét százalékot szerzett. Állati nagy kudarc, még a kereszténydemokraták és a kisgazdák is megelőzték Viktort, akinek másnap volt a harmincegyedik születésnapja. És bár politikussal soha ilyet nem csináltam, őt akkor felköszöntöttem.
Miért?
Mert annyira nagyon rokonszenvesnek találtam. És mert azt hittem, kiszáll a politikából.
Nagy buli volt?
Egyedül mentem föl a lakására.
Hívatlanul bekopogtál egy üveg borral?
Nem borral. És meg volt beszélve, hogy megyek.
Ha nem bort, akkor mit vittél neki ajándékba?
Vörös kulcstartót.
