Teleki Sámuel magyar felfedező 179 évvel ezelőtt, 1845. november 1-jén született. Az erdélyi grófi családból származó férfi többek között arról ismert, hogy ő fedezte fel a Rudolf- és a Stefánia-tavat – írja a Múlt-kor.
Teleki tanulmányainak befejezése után katonának állt, 1881-től pedig országgyűlési képviselő volt. Barátjának tudhatta Rudolf trónörököst, aki 1885-ben meggyőzte, vigyen magával térképészt, amikor Afrikába megy vadászni, és derítse fel Kelet-Afrika akkor még ismeretlen vidékeit.
Végül 1887 januárjában kelt útra, az expedíció során első európaiként jutott fel a Kilimandzsáró hóhatáráig, mindenkinél magasabbra jutott a Kenya-hegyen, összetűzésbe keveredett a vameru törzzsel és a harcias kikujukkal is.
Az expedíció október végére elérte az addig feltérképezett terület határát, innen térkép nélkül kellett továbbhaladniuk. Az ismeretlen, sivatagos vidéken haladva négy emberük szomjan halt.
Több hónap vándorlás után, 1888. március 10-én első európaiként pillantották meg a bennszülöttek által Fekete-tóként emlegetett titokzatos tavat. A hatalmas képződményt Rudolf-tónak nevezték el, ma Turkana-tó a neve. A közelben egy alig 600 méter magas, működő tűzhányót is találtak, amely Telekiről kapta a nevét, a tó déli partján egy másik tűzhányót pedig Ludwig von Höhnelről neveztek el. Később egy kisebb, sós vizű tóhoz is eljutottak, amelyet Rudolf feleségéről Stefánia-tónak kereszteltek.
Az expedíció során háromezer kilométert tettek meg Afrika ismeretlen részén, gazdag állat-, növény- és néprajzi gyűjteménnyel, jelentős fotóanyaggal tértek haza, ők voltak a tudományos fényképezés úttörői. Teleki 1893-ban Indiában, Jáván, Szumátrán és Borneón is járt, 1895-ben ismét megkísérelte a Kilimandzsáró megmászását.
Munkásságért számos kitüntetést kapott, 1894-ben a Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagjának választották, 1897-ben valóságos belső titkos tanácsosi címet kapott. Az első világháború alatt, 1916. március 10-én Budapesten halt meg, Sáromberkén, a családi kriptában helyezték örök nyugalomra.
