Giulia Tofana neve ma talán csak keveseknek mond valamit, az 1600-as évek Itáliájában azonban a nők jól ismerték, hiszen sokan egyenesen az életüket köszönhették neki – még ha ehhez gyilkolniuk is kellett.
A jó eséllyel a szicíliai Palermóban született nő életéről több, egymásnak ellentmondó leírás is fennmaradt – közülük a legvalószínűbb arról mesél, hogy Giulia jó eséllyel az Aqua Tofana nevű mérget feltaláló, majd 1633-ban emiatt kivégzett Thofania d’Adamo lánya volt, így jól ismerte a receptet. Elvitte hát magával Rómába, ahol rövidesen jövedelmező üzletet épített ki az
keverékéből született,
eladásából.
A piac jó részét a férjüktől megszabadulni kívánó nők adták, akiknek Tofana állítása szerint csak akkor adott el egy fiolányi, vagy épp porított, púderbe keverhető, a feltűnés elkerülése érdekében Szent Miklós képével árusított anyagot,
hiszen a katolikus egyház tiltotta a válásokat, ez maradt tehát az egyetlen mód, hogy megszabadítsák magukat a szenvedéstől.
Az így okozott halálesetek pontos száma ma sem ismert, a különböző források azonban mind egyetértenek abban, hogy a nő nem csak valóban létezett, de legalább hatszáz embert indított el a temető felé.
Egy másik, sokszor feltűnő történet szerint az illegális üzleteket egész idő alatt hat nő bonyolította le, köztük Girolama Spara, aki a vezető 1651-ben, álmában bekövetkezett (természetes) halála után továbbvitte a hagyományt.
A vég egy harmadik legenda szerint csak nyolc évvel később érte el Tofanát, akit 1651-ben bebörtönöztek, miután egy kliense elárulta, a tömeg pedig átadta a pápai hatóságnak. A hatszáz halálesetet a méregkeverő a kínzások során vallotta be, az ítéletet azonban csak 1659-ben mondták ki rá. Sparával, három másik nővel, illetve lányával együtt rövidesen a Campo de’ Fiorin végezték ki.
