Mint arról vasárnap este beszámoltunk, Lengyel Tamás több oldalnyi dokumentumot tett közzé Facebook-oldalán, melyeket a Fővárosi Önkormányzattól kért ki. Ezek annak a vizsgálatnak a dokumentumai, amely elvileg az Eszenyi Enikő ellen felhozott vádakat hivatott tisztázni: nevezetesen, hogy a Vígszínház korábbi igazgatója valóban visszaélt-e hatalmával a színészek kárára.
Posztjában Járai Mátét is megemlítette, aki Instagram-oldalára nemrég Eszenyivel közös képet posztolt, azzal a szöveggel, szabad-e szeretni Eszenyi Enikőt? Lengyel úgy vélekedik: „Örülök, hogy neked, és a társulat többi tagjának nem kellett átélnie mindazt, amit nekünk. Remélem, soha többet nem fog megtörténni senkivel, ami a Vígszínházban történt. Jó, hogy kölcsönös bizalommal, nyitottsággal és szeretettel tudtatok fordulni egymás felé mindazok után, amit olvasni és hallani lehetett. Amíg az ügy lezáratlan, amíg a 71 panaszos nem kap választ, hogy mi is történt, szerintem azt is meg kell vizsgálnod, milyen másodlagos jelentése és hatása lehet egy ilyen kérdésfelvetésnek.”
Járai végül Facebook-oldalán válaszolt Lengyel Tamásnak:
Már amikor megtudtad, hogy elfogadtam a Kecskeméti Katona József Színház felkérését egy olyan darabra, amelyet Eszenyi Enikő rendez, már akkor azzal vádoltál, hogy szemen köpöm Eszenyi 71 áldozatát, csak mert hajlandó vagyok dolgozni vele. A posztomban a kérdés felvetése: “Szabad-e…” pontosan ennek az attitűdnek szól, hiszen már akkor elítéltél, amikor a munkát elvállaltam. Ezek után tudtam, hogyha leírom a saját tapasztalataimat és érzéseimet a közös munkáról és azok nem negatívak, akkor lesznek, akik azt feltételezik majd, amit te most. Akik olyan szavakat adtak a számba, amelyeket sosem mondtam és olyan gondolatokat feltételeznek rólam, amelyeket sosem gondoltam. Senki mellett nem teszem le a voksomat, nem kérdőjelezem meg az áldozatok állításait, traumáit és nem akarok sugallni semmit. Elfogadhatatlannak tartom, ami történt, azt pedig különösen, hogy azok, akik tudtak erről és tehettek volna ellene 10 éven át, nem tettek semmit
– kezdte posztját Járai, aki úgy folytatta, elfogadhatatlannak tartja, hogy azért ne írhassa le a tapasztalatait, mert nem egyezik a többség véleményével.
Olyan elképesztő vádakkal illetsz, amelyek csupán a te feltételezéseidből és előítéleteidből fakadnak. Nem lehet célod azt sugallni szakmán belül, hogy aki ezentúl Eszenyi Enikővel dolgozik, az áruló és semmibe veszi a 71 áldozat traumáját, mert így ez az ügy csak még tovább növeli a megosztottságot. Higgyünk benne, hogy bármekkora ellenszélben is elmondhatjuk a véleményünket és bízzunk benne, hogy akkor nem lesz több áldozat
– zárta sorait, amelyhez Lengyel kommentelt:
Ha nem kérdőjelezed meg senki traumáját, akkor elhiszed, hogy a dolgok megtörténtek? Ha elhiszed, hogy megtörténtek, akkor miért nem érzed úgy, hogy a panaszosok mellett ki kell állni? Ha a panaszosok mellett ki kell állni, hogy lehet az elkövető mellett is? Ha elfogadhatatlannak tartod, ami történt, akkor miért fogadsz el mégis és támogatsz a munkáddal egy olyan helyzetet, ahol az elkövető újra emberek felett diszponálhat és fennáll a veszélye, hogy minden megismétlődjön? A kérdéseim nem Enikő szakmai minőségét érintik. A szolidaritást egymással. Az empátiát. Ha lenne következménye a tetteknek, könnyebb dolgunk lenne. Következmény az is, ha főváros vizsgálóbizottsága kimondja, hogy nem történt hatalommal való visszaélés.
Lengyel Tamás most januárban, Járai Máté pedig októberben adott interjút lapunknak, akkor az Eszenyi-ügyről is kérdeztük. A színész úgy felelt nekünk, nem vonja kétségbe mások tapasztalatát a színházigazgatóval kapcsolatban, de ő addig nem ítélkezik, amíg vele nem történt hasonló: „Ha üvölteni fog velem, ha övön alul bánt, levonom a következtetéseket, de akkor is végigcsinálom, elvégre saját akaratomból vállaltam a szerepet”.
