Örömmel olvasom, hogy nem csak turistákat lehúzó, hanem turistáknak segítő ellenőrök is vannak a BKV-nál. Olvasónk az első látszatra visszataszító ellenőröket egyből megszerette, amikor látta, mennyire együttműködőek, és segítőkészek:
Kedves BKV-figyelő!
Történetem csütörtökön (2008. 09. 18.) reggel játszódik (f10 körül) a Ferenciek terén. A lefelé menő mozgólépcsőnél egy fiatalabb, nem különösebben szimpatikus fiatalember zenét hallgatva, rágózva, illetve egy idősebb, kimondottan antipatikus úriember végzi ellenőri munkáját. Előkaparom bérletem, mutogatom, persze nem érdekli őket. Mielőtt rálépnék a lépcsőre (mögöttem senki), látom, hogy a felfele jövő lépcsőről leszállva két idősebb, kínai úr megszólítja a fiatalembert, szemmel láthatóan segítséget kérve. A blogon olvasott rémtörténetek hatására gondoltam, megkérdezem, hogy segíthetek-e, mivel a srác jelezte, h nem nagyon tud angolul, de azért mondják. Mikor odamentem felajánlani, hogy fordítok, mindhárman nagyon megörültek, a srác külön meg is köszönte (ezen már meglepődtem). A két úr pénzt szeretett volna váltani, elmondtam, hogy hol találnak váltót, illetve szerettek volna Budapest Kártyát is.
Én nem tudtam, hogy lehet olyat kapni, ezért megkérdeztem a srácot, aki mondta, hogy a fehér kioszknál, ami BKV-jegyeket árul és ott van 3 méterre, de azért odamegy, és megkérdezi, hogy biztos van-e (itt már nem hogy meglepődtem, de már-már csodálkoztam). Visszajött, mondta, hogy valóban lehet venni kártyát, de nem mennék-e oda a két úrral, hogy biztos ne verjék át őket. Mondtam, hogy sajnos nem tudok, mert vonathoz megyek és az ugye időben indul, meg amúgy is pénzt váltanak előtte, azt meg nem tudom megvárni. Erre a legmeglepőbb fordulat állt elő: megkért a srác, hogy mondjam egy a két úrnak, hogy váltsanak pénzt, és ha megvan, menjenek vissza hozzá, ő elkíséri őket Budapest Kártyát venni, akkor nem lesz semmi gond, nem verik át őket.
A két kínai úr igen örült, hogy ilyen kedves az ellenőr (azt nem fordítottam le, hogy azért megy velük, h ne verjék át őket, csak annyit, h segít a vásárlásnál), ők ketten biztos úgy mennek haza, hogy itt nagyon kedves és segítőkész emberek vannak. Az ellenőr srácnak nem került nagy megerőltetésébe, hogy jó képet alakítson ki a BKV-ról, mindannyiunknak kb. 4 percet vett el az életéből a történet (najó, az ellenőrnek a vásárlással lehet, hogy még plusz 5-öt, de összesen akkor is kevesebb, mint 10 perc).
Ilyen egyszerűen lehetne jó színben feltüntetni a tömegközlekedést, ahelyett, hogy direkt szívatnák a turistákat. Az meg, hogy az ellenőr a saját kollegájáról tételezi fel, hogy átverné a külföldit, sokat elmond a BKV-ról, de nem az ellenőrt minősíti.
D. N.
És, hogy lássátok, ez nem egyedi eset, itt van még egy hasonló levél rendes ellenőrrel, és turistákkal:
Sziasztok!
Mostanában olvastam ugyan néhány olyan posztot, mely pozitív színben tüntette fel a BKV-t, de még mindig a bíráló hangvételű bejegyzések vannak túlsúlyban. Gondoltam, javítok kicsit a mérlegen.
Én magam Szlovéniában élek, így hiába fordulok meg gyakran Budapesten, nem szoktam BKV-zni, mert autóval járok. Múlt héten viszont egy közel 100 fős, jórészt idősebbekből álló turistacsoportot kísértem innen a fővárosba. A szombati programunk részeként utazunk néhány megállót a földalattival. (Tudom, ez a helyiek legtöbbjének csak egy a sok közlekedési eszköz közül, de a szlovéniai nyugdíjascsoportnak különleges élmény volt.)
A jegyeket már előre megvettük, de nem akartam mindenkinek a kezébe adni egy érvényesítetlen jegyet, mert attól féltem, nagyon lassan fog menni a jegykezelés. Ezért előrementem a megállóba, hogy míg a csoport utolér, érvényesítsem a 100 jegyet. Amikor leértem, láttam, hogy 2 ellenőr van a peronon. Megkérdeztem, nincs-e gyorsabb módja a 100 jegy érvényesítésének, mint hogy egyesével bedugom őket az automatába. Az egyikük rögtön válaszolt, hogy nincs, de szívesen segít nekem. Átvett néhány tömböt, és elkezdte érvényesíteni a jegyeket. Közben leért a csoport eleje. Mikor odaadtam az utasoknak az érvényesített jegyeket, szóltak az ellenőrök, hogy vigyázzunk, nehogy valaki véletlenül jegy nélkül szálljon fel, mert ma mindenhol sok az ellenőr. Aztán még arra is figyelmeztettek, hogy a 65 év felettieknek nem kell jegy. Bevallom, ezt nem tudtam, így megköszöntem a figyelmeztetést – hiszen ezzel több 1000 forintnyi jegyet megspóroltak nekünk.
Még egyszer köszönöm a Hősök tere megállóban szombat délelőtt szolgálatot teljesítő két hölgy segítőkészségét és jóindulatát. Bízom benne, hogy egyszer – talán nem is sokára – ez lesz az általános.
Gy.
