A volt tiszti főorvos szerint több információt kellene megosztani

Vásárhelyi Mária: Halálos játszma 2.0

Bár igaz, hogy ilyen súlyos járványhelyzetet korábban nem éltünk át, a 2009-es sertésinfluenza is komoly megpróbáltatások elé állította világot. Ma már alig-alig emlékszünk rá, de egy átfogó tanulmány szerint a H1N1 vírus a Föld lakosságának 24 százalékát, kb. 1,65 milliárd embert fertőzött meg, és bár a hivatalos statisztikák 13-14 ezerre, egy mindenre kiterjedő elemzés 151 és 575 ezer közöttire becsüli a halálos áldozatok számát. S hogy a járvány nem követelt ennél is több áldozatot, az kizárólag annak köszönhető, hogy néhány hónap alatt sikerült megtalálni a vírus elleni oltóanyagot.

A Fidesz-propagandakommandó akkoriban hamar elérkezettnek az időt, hogy oltásellenes kampányt indítson. Az egyre súlyosabbá váló helyzetben két lőállásból tüzelve próbálták elvenni az emberek kedvét attól, hogy beoltassák magukat a vírus ellen. Egyrészt a hazai oltóanyag minőségét kritizálták, másrészt az oltás súlyos mellékhatásait ecsetelték drámai víziókkal. „Nem oltattam be magam, és nem is fogok kérni védőoltást” – nyilatkozták a párt alelnökei, Pelczné Gáll Ildikó és Navracsics Tibor. „Nem oltattam be magam, és figyelembe véve a körülményeket, nem is fogom” – vetette oda hetykén Szijjártó Péter a Népszabadság újságírójának, hogy jó példával elöl járva vegye el mindenki kedvét a védekezéstől. „Követhetetlen a vakcina hűtése”, „az oltással kapcsolatos elemi hatástani vizsgálatok hiányoznak”, „a magzati következmények csak évek múlva jelentkeznek”, „tisztességes háziorvos nem adja be a vakcinát” – rémisztgette olvasóit a Magyar Nemzet és a Hír Tv.

És bár október végére az elkészült 4 millió oltást kiszállították a gyógyszertárakba, a fertőzöttek és a halálesetek száma pedig meredeken növekedett, az oltásprogram a kormány minden erőfeszítése elbukott a Fidesz oltásellenes kampánya miatt. A Szonda Ipsos közvélemény-kutatása szerint az ekkor már jelentős többségben lévő Fidesz-szavazók 78 százaléka úgy döntött, nem oltatja be magát, sőt, a kampány olyannyira sikeresnek bizonyul, hogy egyre több egészségügyi dolgozó is nyilvánosan bejelentette, ugyanígy döntött.

Kenesei István: A vírus virágai

Most, amikor mindenki középkori módokon igyekszik a koronavírus elől menekíteni magát és családját, hiszen utoljára a XIX. századi nagy kolerajárványok miatt rendeltek el a sok évszázados szokás szerint országos vesztegzárakat és karanténokat, amikor az orvostudomány még nem tudott mit kezdeni egy olyan láthatatlan ellenséggel, amely akkor is fertőz, ha a terjesztőjén nem mutatkoznak a tünetei, szóval ezekben a vészterhes napokban sikerült kormányunk fővadászának és mellékállásban miniszterelnök-helyettesének magára vállalni egy olyan salátatörvény benyújtását, amely számos honfitársunkat legalábbis szemöldökének kérdő célzatú felvonására késztette.

Március végén, már bőven a járvány miatt kihirdetett veszélyhelyzet alatt, a kormány bejelentette, hogy újra jelentős mértékben átalakítja a felsőoktatást: karokat megint áthelyez, és működési formát változtat hat intézmény esetébe

Van ebben a törvényjavaslatban tücsök és bogár, bányászat és kromoszóma, színház és kegyhely, ahogy az egy ivarérett salátatörvénytől elvárható. Nekem külön élvezetet okozott annak felfedezése, hogy bekerült a Nyelvtudományi Intézet (NYTI) is az ízfokozók közé.

Interjú: Falus Ferenc tüdőgyógyásszal, egészségügyi menedzserrel, volt tiszti főorvossal Váradi Júlia beszélget

Ha ma még Ön lenne a tiszti főorvos, a jelenleg ismert döntések közül melyeket hozná meg és melyeket nem? Mit csinálna másképpen, mint ahogy azt most teszik?

Erre a kérdésre azért nem lehet igazán jó választ adni, mert nincsenek információink. Más egy apparátus élén, az információkat ismerve döntéseket hozni, mint itthonról véleményt alkotni. De ha én lennék ma a tiszti főorvos, az egyik legfontosabb döntésem az lenne, hogy lényegesen több és alaposabb információ kerüljön nyilvánosságra, mind a lakosság, mind az orvosok körében, mint most.

Mit gondol, miért nem kerül ki több információ azok közül, amelyekkel feltételezhetően a Nemzeti Népegészségügyi Központ rendelkezik?

Sokáig azt hittem, hogy nem rendelkeznek elegendő információval, s hogy nem is gyűjtik őket. Az biztos, hogy később kezdték el ezeket gyűjteni, mint ahogy én elkezdtem volna. Ma már tudom, hogy rendelkeznek ezekkel, de a nagy részüket nem hozzák nyilvánosságra.

Vajon miért? Talán félnek, hogy a jelenlegi látszatot, amely szerint az európai átlaghoz képest Magyarország a még nem nagyon fertőzött országok közé tartozik, ezzel megváltoztatnák?

Szerintem egyáltalán nem érdekli őket, hogy mi van Európában. Őket egyetlen dolog érdekli, hogy a kormányzatnak és a kormányfőnek a népszerűsége miként alakul. És hogy ennek milyen hatása van a következő választásra. Erre jó bizonyíték a napokban bejelentett gazdasági intézkedés, amelynek egyik legfontosabb pontja, hogy egy négyszázmilliárdos program keretében elvegyenek 1,2 milliárdot a pártok költségvetéséből. Miközben nem tudjuk pontosan, hogy mi történik az európai uniós támogatási pénzzel, hogy mire fordítják. A kormány semmi módon nem hozza nyilvánosságra, hogy az a közel négyszázmilliárd, amelyről azt mondják, hogy már a járvány elleni védekezésre fordították, milyen részekből áll össze. Ez az összeg furcsa módon rettentően emlékeztet arra, amit a kiadott információk szerint annak idején határvédelemre költöttek.

Vagyis azt gondolja, ha valósak lennének az adatok, lenne arról is információnk, hogy mit mire költöttek?

Igen.

Váncsa István: Bingó

Járványról ennyi bőrt soha még le nem nyúztak. Járványokról bőrt le­húzni valójában nem is igazán szokás, pusztul a nép, világunk nagy mellényű direktorai bambán nézik, de hát tőlük ennél többet aligha várhatunk. Az emberi tudat ősformája az idő hordalékaira való báva rácsodálkozás, kivált oly esetekben, aminő például a cunami, a föld­rengés, a pestis meg a hasonlók, melyekre a köznép borzadva tekint.

Fölülemelkedni rajtuk csak a zseni képes, ő ugyanis azonnal felteszi azt a magától értetődő és számára egyedül releváns kérdést, hogy tudniil­lik nekem ebből mi hasznom lesz. Sőt nemcsak felteszi, de üstöllést meg is válaszolja, kidolgozza a stratégiát, akcióba lép, és mielőtt má­sok kettőt pislantanának, minden az övé.

Legyünk tárgyilagosabbak: nem azonnal. Miniszterelnök urunk a koronavírus által tálcán kínált lehetőségeket az elején észre se vette, inkább a régi, megszokott műcsontjához ragaszkodott. A történelmi ki­hívás továbbra is a migráció, mondta a rádiójában február végén, ami­kor a lakosság már rég a vírustól rettegett. Evvel együtt be kell lát­nunk, hogy miniszterelnök urunk látszólagos rugalmatlansága nagyon is megérthető. Járt utat a járatlanért, ez ugyan földszintes bölcsesség, de tapasztalatok hosszú sora igazolja. Ráadásul ez a kérdés egyik ol­dala csupán. A másik az, hogy idejön ez a vírus vagy akármi, a közfi­gyelmet magához ragadja, tematizálni kezdi az egész médiát, ami égbe kiáltó arcátlanság. Oly mérvű, hogy miniszterelnök urunk napokig csak hápogni tudott. Nyilván nem véletlen, hogy a köztévé még április elsején, vagyis a felhatalmazási törvény elfogadását követő második napon is migránsokkal iparkodott riogatni a nagyérdeműt, igaz, most már epidemiológiai megközelítésben, rámutatva, hogy a migránsok ví­rusokat hoznak-visznek.

Hetven éve született Esterházy Péter – Tematikus összeállítás, részlet Grecsó Krisztián előszavából:

A hatvanadik születésnapján (Parti Nagy Lajos remek és merész ötlete volt), hatvan írót kértem föl, hogy írjanak neki egy-egy mondatot. Abból szerkesztettem össze egy Esterházy „vendégszöveget.” Nem örült neki. Nem lehet és nem is merném a gesztust az ő Ottlik-átírásához mérni (bár szerkesztői szempontból maga volt a pokol), de azt talán lehet mondani, hogy úgy nem örült, ahogy az anekdota szerint Ottlik fanyalgott a tárgyiasított Iskolát látva. Bárcsak várhatnám megint, ehhez mit szól itt.

Kiváló kollégáinkat arra kértük, ihletődjenek meg egy rövid szövegrészlettől a Harmoniából.

EP 70 lenne. Mi meg magunk vagyunk.