Hogyan hagyod hátra az egyetlen életmódot, amit ismersz? Hogyan hagyod ott az edzőpályákat, amin készültél kislány korod óta, a játékot, amit szeretsz? Ami annyi könny és öröm okozója volt, és amiben otthonra leltem 28 év alatt. Nem vagyok jó a búcsúzásban, bocsáss meg nekem. Tenisz, isten veled!
– írta szerdán Marija Sarapova, miután úgy döntött, véget kell vetni a pályafutásának.
Ahogyan a fenti sorok is mutatják, a 32 éves orosz játékosnak esze ágában sem volt eredetileg visszavonulni. Különösen éles ellentéte a korábbi világelső annak az Aleksander Bubliknak, aki top 50-es játékosként is bevallotta, gyűlöli a teniszt. Sarapova azonban más. Ő imádja és imádta. Éppen ezért húzta sokáig a döntést, amit a teste már hosszú ideje üzent neki: be kell fejezni.
A krónikus vállsérülése egyszerűen nem akart javulni, az elmúlt másfél évben nem jött helyre, az operáció sem segített. A több hónapos kihagyás miatt pedig a 373. helyig zuhant vissza a világranglistán a korábbi világelső teniszező. A test világosan üzent: ennyi volt. Pedig ki tudja, mennyi mindent elérhetett még volna.
A tini, aki semmiből jött és mindent vitt
Sarapova gyerekkorában egyetlen dolog volt állandó, a változás. Először kétévesen kellett elköltözniük a fehéroroszországi Homelből a csernobili atomerőmű-katasztrófa miatt, ekkor Szocsiban telepedett le a család, ebben a városban kezdődött Marija teniszkarrierje is. Apja, Jurij Sarapov maga is játékos volt, az első ütőt mégsem tőle, hanem a család barátjától, Alekszandr Kafelnyikovtól – akinek fia, Jevgenyij, Australian Opent és Roland Garrost is nyert – kapta az akkor négyéves kislány.
Sarapova hatévesen annyira kimagasló tehetségnek számított a moszkvai teniszakadémián, hogy ajánlatot kapott a floridai Nick Bollettieri Teniszakadémiától. Az amerikai költözés kemény időket hozott, Jurij rengeteg alulfizetett, kemény munkát vállalt, hogy finanszírozhassa lánya pályafutását, de az anyának, Jelena Sarapovának volt a legnehezebb, ugyanis két évig nem kapott vízumot, így kénytelen volt Oroszországban maradni.
Minden hatalmasnak tűnt, az emberek, a repülőgép, egész Amerika. Minden óriási volt, akárcsak a szüleim önfeláldozása, hogy teniszező lehessek
– emlékszik vissza Sarapova a korai évekre.
A sok-sok áldozat azonban nem volt hiábavaló. Az akkor csak 14 éves Marija Sarapova az Australian Open juniorversenyének legfiatalabb döntősévé vált 2002-ben, ráadásul Wimbledonban is a fináléig jutott. Annyira lendületbe jött, hogy három megnyert ITF-cím után a felnőttek között is bemutatkozott, az Indian Wells-i mestertorna második fordulójában azonban Széles Mónika megálljt parancsolt az orosz tehetségnek.
Sarapova őrült tempóban gyűjtötte a mérföldköveket,
- 2003-ban legyőzte a világranglistán tizenötödik Jelena Gyementyjevát,
- ezután megnyerte élete első két WTA-tornáját és az év újonca lett,
- a világranglistán pedig már ekkor a 32. helyen állt.
Ezután jött csak a nagy dobása, 2004-ben megnyerte a wimbledoni teniszbajnokságot, a fináléban Serena Williamset tudta legyőzni 6:1, 6:4-re. A mindössze 17 éves játékos ezzel a harmadik legfiatalabb Wimbledon-győztes női teniszező lett Lottie Dod és Martina Hingis után, a ranglistán pedig első tízbe került.
2005-ben Lindsay Davenport megsérült, így augusztusban Sarapova egy hétig világelsőnek mondhatta magát, 2007-ben aztán már huzamosabb ideig az orosz játékos nevével kezdődött a rangsor. Apránként az összes Grand Slam-tornát behúzta, a wimbledoni sikert 2006-ban a US Open megnyerése követte, majd 2008-ban már az Australian Open is összejött. Egyedül a Roland Garros váratott magára sokáig, de 2012-ben Sarapova ágáról Serena Williams és Caroline Wozniacki is korán kizúgott, így szépen bemasírozott a fináléba, ahol 6:3, 6:2-vel leütötte Sara Erranit a pályáról és ezzel behúzta utolsó, még hiányzó GS-győzelmét.
Az elkövetkezendő években éljátékosnak számított, bár nem tudott kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtani. Egészen a 2016-os doppingügyéig az elithez tartozott, akkor azonban 15 hónapot kihagyott eltiltás miatt. Visszatérése után már nem volt a régi, legjobb eredménye egy negyeddöntőbe jutás volt a Roland Garroson. A 2007-es vállsérülése után 2009-ben és 2011-ben is megműtötték, de apránként romlott a helyzet. 2019-re végül annyira sok fájdalommal játszott, hogy februárban inkább újra kés alá feküdt, de ez sem segített, így aztán nem maradt más, mint visszavonulás.
Ordibálás, dopping, magány
Sarapova 2016. március 7-én sajtótájékoztatón jelentette be, hogy az Australian Open után végzett doppingteszt során a szervezetében a Nemzetközi Doppingellenes Szövetség (WADA) a meldonium nevű tiltott szert mutatta ki. Az orosz játékos azzal védekezett, hogy a szívritmuszavara és cukorbetegsége miatt szedett gyógyszerből került meldonium a szervezetébe. A szövetség végül kétéves eltiltást szabott ki, ez ellen Sarapova viszont fellebbezett, mivel nem szándékosan szegte meg a doppingszabályokat, ráadásul a meldonium épp 2016 januárjában került tiltólistára.
Sarapova már a doppingügye előtt is kapott negatív kritikákat, apja olyan hangerővel és lelkesedéssel adott instrukciókat az edzőjeként, hogy az orosz játékosok nem akartak egy válogatottban lenni Marijával.
Olyan hangerővel ordított, hogy azt hittem, bármelyik pillanatban átugorja a korlátot és ő maga lép teniszpályára. Nem akarok ilyen emberek közelében lenni
– mondta 2004-ben Anasztaszija Miszkina.
Ez pedig nem egyszerű kényeskedés, Jurij Sarapov csakugyan őrült hangerővel kiabált, de nagyobb baj volt, hogy nem csak a saját lányának, hanem az ellenfélnek is bekiabált. Utóbbinak persze nem túl kedves dolgokat.
Wimbledonban is látszott már, hogy mennyire zavarja őt. Manapság már jobban tudja kezelni a helyzetet. Mindig úgy gondoltam, hagyni kellene, hadd játsszon úgy ahogy akar, hozza meg ő a saját döntéseit a pályán
– idézte a New York Times Robert Lansdorpot, aki időnként besegített neki az edzésekben.
Marijával sem voltak kibékülve a teniszezők. Sokan jégkirálynőnek kiáltották ki, senkivel sem tudott istenigazából összebarátkozni. Elhúzódtak tőle a női játékosok, amire a doppingbotrány csak rátett egy lapáttal. Mivel nem ismerték, nem tudták, mennyire volt valójában ártatlan a doppingvétségben.
A válogatottnál is kérdőjelek merültek föl Sarapovával kapcsolatban. Mivel hatéves kora óta az Egyesült Államokban lakott, sokan úgy érezték, inkább amerikai, mint orosz. Szvetlana Kuznyecova például a legtehetségesebb feltörekvő teniszezőnek hívta 2004-ben, de azért hozzátette, nem biztos, hogy orosznak tekinthető. Pedig szeretett volna szerves tagja lenni a csapatnak, de alig játszott a Fed Kupán, mivel vállsérülése miatt rendre vissza kellett mondania a szereplést. 2008-ban úgy is elutazott a döntőre, hogy csak nézőként vehetett részt, az orosz játékosok azonban ettől sem enyhültek meg vele kapcsolatban.
Nem csak a teniszezőktől, a nézőktől is kritika érte Sarapovát. Az orosz játékos olyan hangerővel nyögött föl minden ütésnél, hogy a nézőtérből rendre nevetés, vagy bekiabálás lett erre a válasz. Egy alkalommal, a 2005-ös wimbledoni torna egyik meccsén 101 decibellel kiáltott a mérőműszerek adatai szerint.
Ebben a kérdésben azonban megvédték kollégái, a női játékosok szerint ez a fajta nyögés, amit előszeretettel sikoltozásként emlegetnek az emberek, a játék hevében jön elő reflexszerűen, így része a mérkőzéseknek.
Visszatekintve olyan volt nekem a tenisz, mint egy hegy. Nehéz út vezetett rajta fölfelé, tele volt kitérőkkel és hullámvölgyekkel, de a csúcsáról gyönyörű a kilátás. Miután 28 évig másztam rajta, öt Grand Slam-győzelemmel a zsebemben készen állok rá, hogy új környezetben új hegyre induljak
– zárta búcsúüzenetet Marija Sarapova.
Kiemelt kép: Massimo Valicchia/NurPhoto/AFP
