Donald Trump idén áprilisban arról tweetelt, hogy a szélturbinák zaja rákot okoz. Az USA elnöke köztudottan vonzódik az összeesküvés-elméletekhez, tagadja a klímaváltozást, és próbálja megakadályozni a megújuló energiaforrások terjedését. Az általa „szélmalmoknak” hívott szélerőművek valamiért annyira zavarják, hogy képes volt egy olyan konteót elővenni, amit évekkel ezelőtt már megcáfoltak. A „szélturbina szindróma” egy nem létező betegség, azokat az emberi egészségre káros hatásokat – rák, veleszületetett rendellenességek, halál – foglalja össze, amiket az elmélet alkotói szerint a szélerőművek közelsége okoz. A kutatók nem találtak kapcsolatot a szélerőművek és a betegségek megjelenése között, azon kívül, hogy akik többet olvastak vagy hallottak a szindrómáról, azok nagyobb eséllyel fedezték fel magukon a tüneteket – attól függetlenül, hogy volt-e a közelükben turbina.
Nemcsak a klímaváltozás létét tagadó, vagy annak okait cáfoló összeesküvés-elméletek léteznek tehát, hanem a megújuló energiával kapcsolatosak is. A kérdés az, hogy elsősorban az emberi tájékozatlanságnak, rosszindulatnak tulajdoníthatjuk ezeket, vagy felülről irányítottnak: olyan elméleteknek, amik politikai célokat szolgálnak.
A magyar kormány (még) nem terjeszt ilyen típusú speciális konteókat, de a Fidesz-KDNP politikusai a szeptember 18-ra az ellenzék által összehívott klímaügyi parlamenti ülést például kampányfogásként értékelték és bojkottálták, Georg Spöttle biztonságpolitikai szakértő pedig legutóbb „klímaőrületként” hivatkozott a klímaváltozásra.
Krekó Péter szociálpszichológus és politológus, a Political Capital igazgatója, illetve az ELTE-PPK adjunktusa 2008. óta foglalkozik az összeesküvés-elméletek és álhírek hátterével, tavaly egy könyve is megjelent a témában. Kérdésünkre elmondta, hogy a megújuló energiaforrásokkal kapcsolatos konteók kialakulásának és terjedésének alapvetően háromféle oka lehet:
- Az emberek egy része egyszerűen fél az új technológiától, mert még nem ismeri, nem szokta meg azokat; a megújulók pedig lényegesen később kezdtek el terjedni, mint a fosszilis energiahordozók. Ez egyfajta technofób hozzáállás, önvédelmi reflex, ami az összeesküvés-elméletek melegágya lehet.
- Az összeesküvés-elméletek mögött sok esetben a fosszilis- és nukleárisenergia-ipar áll, tehát nem spontán módon alakulnak ki és nem is véletlenszerűen terjednek. Ausztráliában például kiderült, hogy többek között egy, az olajlobbihoz köthető astroturfing csoport is terjesztette a szélturbina veszélyeivel kapcsolatos elméletet.
- Az energiaiparral kapcsolatos konteók azért is bukkanhatnak fel gyakran, mert ezen a területen nagy szakadék tátong a szakértelemmel rendelkezők és a laikusok tudása között, az elméletek pedig ki tudják tölteni ezt a rést.
A legismertebb összeesküvés-elmélet a „szélturbina-szindróma”. Krekó az „ingyenes energia” elméletét is megemlítette, amit elsősorban antikapitalista baloldali körök terjesztenek. Eszerint létezik egy nem környezetszennyező, mindenki számára korlátlanul elérhető energiaforrás, (amit egyes elképzelések szerint a náci tudósok fejlesztettek ki a második világháború idején), de a kormányok eltitkolják a meglétét. Ennél kevésbé meredek és sokkal általánosabb az az elképzelés, miszerint a vállalatok a régi, elavult technológiákat sózzák ránk, az újakat pedig eltitkolják, a Political Capital egy kutatása szerint ebben a magyar lakosság több mint egyharmada hisz.
A spontán konteók és a lobbiérdekek elkülönítése nem mindig könnyű. Donald Trump tweetjeiben rendszeresen támadja a megújuló energiaforrásokat, és védővámot is kivetett a napelemek bizonyos alkotórészeire. Az USA energiaszektorán belül nagyjából 17% a megújulók aránya, és bár a legtöbben nem hisznek abban, hogy a szélturbinák zaja rákot okoz, ez ügyes kampányokkal akár változhat is. A republikánus politikusok mögött hagyományosan erősebb az olajlobbi, a demokratákat pedig inkább a zöldek támogatják. (Utóbbiak sem feltétlenül szegény, alulról szerveződő aktivisták, hanem sokszor tőkeerős csoportok, de legalább klímabarát álláspontot képviselnek.) Az elnökválasztási kampánynak köze lehet ahhoz, hogy Trump mostanában jött elő a „szélturbina szindrómával”, hiszen a 2016-os választáson is jól jöttek neki az összeesküvés-elméletek.
Krekó úgy látja, hogy Magyarországon az ilyen típusú konteók gyártása még gyerekcipőben jár. Elkezdődött ugyan egy zöldellenes kampány, de az egyelőre tétova, nem túl agresszív, és nem emelkedett hivatalos szintre. Mintha a kormány és a Fidesz még nem döntötte volna el, hogy melyik oldalra álljon. Mivel a zöldmozgalom alapvetően globális megoldásokban gondolkodik, szorosan kapcsolódik az emberi jogi gondolkodáshoz, és mobilizálja a fiatalokat, ez félelmet kelthet a Fidesz-KDNP-ben, kihívás elé állíthatja a jobboldali ideológiát. A klímavédők lesorosozása ennek az aggodalomnak a jele lehet, ahogy az is, hogy a csütörtöki kormányinfón Gulyás Gergely azt mondta: „a magyar társadalom józanságát dicséri, hogy néhány tucat aktivistán kívül igazából senkit nem érdekel az egész”.
A problémák tagadása és relativizálása jelen van a kormányoldalon (például az amazonasi erdőtüzek kapcsán), de nem észlelhető olyan erejű megújulóenergia-ellenes kampány, mint az USA-ban. Ennek oka a bizonytalanság mellett az a tény, hogy nálunk nincs akkora beágyazottságuk az ilyen típusú konteóknak.
Adminisztratív szinten ugyanakkor a kormány politikája finoman szólva sem klímabarát. Szélerőművek régóta nem épültek, a napenergia hasznosítását pedig a kormány különböző eszközökkel akadályozza; a környezetvédelem csak államtitkári szinten van jelen, és a külügyminiszter kifejtette, hogy az autóipar fontosabb, mint a környezetvédelem. Az önkormányzati választások előtt leginkább a fakivágásokkal kapcsolatban jött elő a klímakérdés. Politikailag ez egy veszélyes terep, hiszen egyre nehezebb lesz megmagyarázni, hogy miközben Nyugat-Európában a klímaügy kezd előtérbe kerülni a bevándorláskérdéshez képest, ez a téma miért nem fontos a magyar kormánynak.
Egyes, marginálisabb zöld szerveződések ugyanakkor a külföldi, illetve lobbiérdekek becsatornázói is lehetnek sokszor a politikába. Romániában az olajkitermelést ellenző csoportok egy részét sok jel szerint Oroszország támogatta. Egyes szervezetek pedig olyan javaslatokkal állnak elő, ami erősen elüt a „mainstream környezetvédelemtől”. A Reális Zöldek néven működő, magukat civil mozgalomnak beállító, és tudományos eredményekre hivatkozó szerveződés például többek között a nukleáris energia mellett kampányol.
Az összeesküvés-elméletek terjesztése tehát nagyon gyakran tudatos és vállalati, kormányzati érdekek állhatnak mögöttük. Magyarországon a megújulókkal kapcsolatban egyelőre inkább a félelem és a gyanakvás jellemző, konspirációs háttér nélkül. Az USA-ban viszont a 2020-as elnökválasztás olyan szempontból is izgalmas lesz, hogy kiderülhet, mennyire éri meg Trumpnak továbbra is a klímabarát energiahordozók ellen uszítani. Közvélemény-kutatások szerint ugyanis a szavazók nagy része tisztában van a klímaváltozás veszélyeivel és az alternatívák fontosságával: a szél- és napenergia használatának növelését a republikánusok és a demokraták is támogatják. Az elnök számára kulcsfontosságú Iowa államban például a szavazóknak csupán az 1%-a hiszi el, hogy a szélturbinák rákot okoznak.
Kiemelt kép: Getty Images – AFP
