Tech hardverteszt

A hibái ellenére is szerethető androidos okosóra került a kezünkre

Megérkezett az egyik legmenőbb okosóra, amire sokan – köztük mi is – vártak. A Ticwatch C2-t elegánsabb szettekhez is lehet hordani, és azon kívül, hogy szép, sokat is tud Mi kell ennél több? Mondjuk az, hogy a szépség ne menjen az eredeti funkciók – sportolás, alvásmonitorozás – rovására. Akkor ezek szerint nem is lehetséges összehozni mindent egy terméken belül, akkor sem, ha az 71 000 forintba kerül? Filozófikus teadélután következik.

Nem túlzás, hogy hónapok óta erre az órára vártunk, főleg miután több éjszakát végigsírtunk a Kospet Brave külseje és használata miatt. A Ticwatch C2 megérkezésekor a doboz olyan hatást keltett, mintha egy márkás termék lapulna benne, a gyártó tényleg odatette magát, de belül azért már puritánabb a helyzet: nincs selyempárna, se fényezőkendő, csak az órát és a töltőjét találjuk – ha szerettek volna lenyűgözni minket, legalább egy védőfóliát mellékelnek, de ezt bizony külön kell megrendelni.

A tesztalanyunkat kézbe véve jó minőségű fém óraház fogadott, olyan kijelzővel, hogy megszólal, az egyedüli problémánk ezen a fronton a bőr óraszíj, ami már egyetlen fel- és levétel után összegyűrődött. A C2 három színben kapható: fekete, szürke és rozéarany – az utóbbi házának vastagsága kisebb a másik kettőnél, ezzel kedveskedve a hölgyeknek. A nálunk járt verziót is inkább mondanánk csajosnak, sem mint maszkulinnak. És hogy milyen az élet egy ilyen órával a csuklón? Háááát…

Sportóra? Okosóra?

Nemrég volt egy cikk a RendeljKínait oldalán, ami a sportórák és okosórák közti különbséget fejtegette. Okosórának leginkább az Androiddal vagy Wear OS by Google rendszerrel felvértezett órákat – például a TicWatch modellek – hívjuk, amelyek „nyitott” rendszerrel érkeznek, így személyre szabhatóak a letölthető appoknak köszönhetően. A zárt rendszerrel rendelkező variánsok inkább sportórák, amik elsődleges célja az, hogy minél több adatot szolgáltassanak a különböző aktivitásokról.

Minket elsősorban az érdekelt az C2-vel kapcsolatban, vajon a tervezők minden energiájukat az óra szépségébe és hétköznapi funkcióiba ölték-e, vagy maradt szufla a sportolást és egészségmegőrzést támogató kiegészítőkre is? Ez amúgy elvárható lenne egy olyan kütyütől, ami hétszer annyiba kerül, mint egy Mi Band 4. Mielőtt erre kitérnénk, nézzük meg közelebbről a tesztalanyunkat.

A Google-féle Wear OS fut rajta,

amit úgy kell elképzelni, mint a telefonon található oprendszert. A sima Androiddal felvértezett kütyükkel ellentétben itt nem lógnak le a szövegek és a gombok a kijelzőről, továbbá jóval gördülékenyebb lapozgatni a funkciók között a 360×360 pixel felbontású AMOLED kijelzőn, ami – egy jó okostelefonhoz hasonlóan – hibátlanul, első szóra vesz minden parancsot és érintést. A fényerő remek, a képernyőn erős napsütésben is jól olvasható minden szöveg és adat, a normális felbontásnak hála pedig kifejezetten kellemes rápillantani. Szerencsére itt a háttérképeket is eltalálták, a Mi Band 4-gyel ellentétben nem rózsaszín kismalacos és kocsmai játékgép grafikához hasonlatos lehetőségek közül lehet választani.

A szíj nagyon hamar rondán ráncos lesz. Fotó: RendeljKínait

Az első feladatunk az volt, hogy letöltöttük a Wear OS applikációt, ami szükséges a szinkronizáláshoz, de túl sok funkciót nem tettek bele. A nyitott rendszer okán bármilyen alvásmonitorozó és sportolást segítő alkalmazás letölthető az órára, ezért itt nincsenek grafikonok, adatok, infók, helyette a háttérképek módosíthatók, az értesítéseket lehet beállítani, illetve képernyőmentés készíthető az óra számlapjáról.

A kütyün sok előretelepített alkalmazás található, például a Ticwatch saját fejlesztései, mint a TicPulse, a TicHealth, és a TicExercise, amik közül a másodikban az elégetett kalóriákat, a megtett távolságot és lépéseket, továbbá az edzéssel töltött percek számát láthatjátok egy gombnyomásra. Ha viszont egy ismertebb felületet használnátok, akkor az órán a Google Fit, Fit Breathe és a Fit Workout alkalmazásokat is megtalálhatjátok kulcsrakész állapotban. A sportolást támogató appokon kívül van még ébresztő, find my phone, időzítő, Google Translate, időjárásjelentés és zseblámpa is, továbbá a korlátlan hatalom kapuja, a Google Play Store, így lényegében bármilyen alkalmazással bővíthető a lista. Nálunk először a Strava, a Deezer, és a Shazam került rá, amiket gond nélkül, egy mozdulattal az órán keresztül töltöttünk le.

A képernyőre viszont nem lehet panasz. Fotó: RendeljKínait

Éjjel lepény, nappal legény

Az órát a hétköznapokban öröm viselni, hibátlanul megérkezik rá minden beállított értesítés és üzenet, amiket rögtön meg is lehet válaszolni a kijelzőn, feltéve, ha pici ujjatok van és nagyon ráértek. Mivel elég kicsi a klaviatúra mérete, így komoly esély van a félregépelésre. Egy oké, köszi és mindjárt üzenet megírása belefér, de egy hosszú szakítós levelet ne ezen pötyögjetek le. Aminek viszont nagy hasznát vettük, az a zenevezérlés: nem kellett minden alkalommal a zsebünkből a telefont, továbbá az is pozitív, hogy a lehalkított mobil esetén rezgéssel jelzi a bejövő hívást. Így nem zavarjuk a többieket állandó Messenger csipogással és telefoncsörgéssel, mégsem maradunk le semmiről.

És akkor most jöjjön minden buli elrontója, a DE szócska.

Az óra szép és jó, de – mint ahogy az várható volt – bőven akadnak gyenge pontjai. A Mi Band 4 mellett megszoktuk, hogy húsz naponta kell tölteni, ami után fáj, hogy a C2-vel ezt minden este el kell játszani. Az óra ugyan 60 perc alatt eléri a 100 százalékot, de akkor is. Állítólag ha nem simogatjátok sokat, akkor két napot is kibír. Ezzel persze nem az a baj, hogy le kell enni éjszakára, mert

  • az órában nincs alvást monitorozó szenzorgarmada, így felesleges alváshoz viselni,
  • három hét alatt egy estét aludtunk csak benne, mert nagy és kényelmetlen,
  • a legalacsonyabb fényereje is olyan erős, hogy csak takaró alá dugott kézzel tudtunk aludni,
  • a bőrszíj miatt jobb, ha víz nem éri,
  • bepállik a csukló a 24 órás viselés alatt.

Sportolásnál hasonló problémák merültek fel: ezt az órát nem esett jól összeizzadni futás közben. Emellett a mért adatoknál is érdekes dolgok jöttek ki. A Strava appot használtuk, először csak az órát vittük magunkkal egy sima egykörös sétához, utána pedig a telefont és a C2-t is. Az első esetben az óra kb. 150 méterrel később kezdte el rögzíteni az adatokat, ami még nem vészes, ennyit megérhet, hogy a beépített GPS-nek hála nem kell a mobilt cipelni mellé.

Viszont a második körnél, amikor már vittük a telefont is, az történt, hogy az óra és a mobil külön monitorozta a sétánkat, aminek az lett a vége, hogy szinkronizációnál mind a két eszközről begyűjtötte az infót, és úgy kezelte, mintha lenyomtunk volna két edzést. Ugyanabban az időpontban. Ez az edzettségi szintünkön nem segít, viszont tökéletes hekker technika, ha a célotok a Strava érmék és teljesítményekért kapott kitűzők begyűjtése. És ha már a hekkerkedésnél tartunk: a lépésszámlálót egy helyben ülve kiakaszthatjátok, ehhez elég, ha kicsit határozottabban emelitek fel a kezetek, nyújtózkodtok, integettek vagy leolvassátok egy csuklómozdulattal a pontos időt az óráról – ezeket mind lépésnek számolja.

Összegzés

A kialakítás hibátlan, a rendszer, a Bluetooth kapcsolat, az értesítések megjelenítése és az egész dizájn úgy jó, ahogy van. Napközbeni használathoz remek a Ticwatch C2, hiszen passzol minden stílushoz, alkalomhoz és szetthez, viszont sportoláshoz és alvásmonitorozáshoz inkább visszavesszük a Mi Band 4-et. Ha nem lenne alapból egy okoskarkötőnk, akkor a C2-t választanánk, mivel jóval többet tud, és ha nem versenysportoló az ember, akkor elegendő lehet az eszköz pontossága, a heti pár edzés alkalmával pedig még elviselhető az óra. 71 000 Ft-ot szerintünk megér, csak arra kell figyelni, hogy a többletköltségeket kikerülő EU Priority Line szállítást nyomjátok be a kosárban.

Rendelj kínait!

Ha érdekelnek a kínai termékek, és első kézből szeretnél értesülni az új tesztekről, ajánljuk a RendeljKínait oldalát!

Ajánlott videó

Olvasói sztorik