A 41 éves Soós Balázsnak 25 évig az alkohol volt a fő társa. Keserves szakítás volt, nem is sikerült elsőre. Három éve nem ivott egy kortyot sem. Naponta kell küzdenie, hogy soha ne térjen vissza élete szó szerint legsötétebb időszaka.
Amióta józan vagyok, szeretek minden évszakot. Előtte legalább 15 évig nem voltam strandon, napon. Éjszakai életet éltem, dolgozni is inkább este mentem” – meséli egy budapesti hajón. Az őszi napsütés már csöppet sem zavarja, sőt, azt mondja, napszemüveget is azért nem vesz fel, mert élvezni akarja végre a fényt.
Fotók: Pál Anna Viktória
13 éves volt, amikor a szülei elváltak, mert az apja ivott. De szerinte ennek semmi köze ahhoz, hogy ő is az alkohol rabja lett. Úgy emlékszik vissza, jó gyerekkora volt a ferencvárosi lakótelepen, semmi olyan törés nem volt, amivel mentegetőzhetne, miért csúszott el az élete.
Általánosban végig kitűnő voltam, aranyjelvényes atléta és országos bajnok futballista.
A beszélgetésből úgy sejlik, oldotta az alkohol egy fiatalkori szerelem elfojtott gyászát is és minden csalódást, negatív élményt, amit nem tudott feldolgozni, köztük egy kamasz barátja öngyilkosságát. Ő már nem is keres okokat, igazolást. Ez volt az első, amit megtanult a rehabilitációkon, hogy nincs kifogás, egyedül ő a felelős azért, ami történt.
Hetedikesen élte át az első részegséget.
Amikor hazaértem, anyu a fejemhez vágta, hogy olyan leszek, mint apám. Ez érzékenyen érintett, mert nem akartam apámra hasonlítani.
Mégis egyre többször ivott, bulizott idősebb haverjaival. Az alkohol ízét sose szerette, csak a hatását, de azt annyira, hogy egy idő után hasissal és partidrogokkal is rásegített, hogy még nagyobb legyen a rózsaszín köd. Őt és húgát egyedül nevelő édesanyjának rengeteg álmatlan éjszakát okozott.
Volt, hogy nyugtatókon élt miattam. Szegény, mindig meg akart menteni. De én kihasználtam. Becsaptam őt sokszor, és nem csak őt. Egyre megbízhatatlanabbá váltam, mindenkinek csak ígérgettem. Semmi nem érdekelt, csak a buli, ami tarthatott akár 3 napig egyfolytában.
19 évesen érezte először, hogy baj van, eltolódnak a fontossági sorrendek és elvesztette az irányítást maga felett, de akkor még másoknak nem vallotta be ezt. Konokul állította, hogy minden rendben, minden így van jól.
Amikor őt elkezdték foglalkoztatni az alkohol okozta problémái, apja már a leszokással próbálkozott. Neki 22 éve sikerült letennie a poharat. Fia viszont ekkor indult el igazán a lejtőn.
A Sziget idején nemigen voltam józan. Egy húsvéti, karácsonyi mulatozás miatt volt, hogy egy hét szabit kellett kivennem. Az volt a szerencsém, hogy a munkámat nem vesztettem el emiatt, éveket töltöttem egy helyen, persze sosem mentem tök részegen dolgozni, de előfordult, hogy volt bennem.
Többször került kórházba az alkohol miatt, egyszer alaposan összeverve:
Annyira emlékszem, hogy egy buli után elindultunk haza, a következő kép az, hogy egy fa alatt fekszem, minden véres, eltört az orrom és pár bordám. Józan pillanataimban nagyon szégyelltem magam, elbújtam volna a világ elől, fájt az élet, céltalan voltam, de aztán pár pohár feledtette ezt a nyomasztó érzést.
Az első lépés a gyógyulásért
Évekig egyensúlyozott még a bódult és tiszta állapot között. Az egyik Szigeten még szerelembe is esett és 27 évesen megszületett első lánya is. Barátnője hitte, hogy meg tud változni, és a gyerek családcentrikusabbá, felelősebbé is tette kicsit, de ez nem volt tartós. A második gyereknél már a korábbi kicsapongó életét élte. El is költözött a hugához, de életvitele miatt onnan is mennie kellett – vissza az anyjához. Ott érte a teljes összeomlás 31 évesen.
Olyan mélyponton voltam érzelmileg és anyagilag, hogy önként bementem az OPNI-ba. Csak egy cetlit hagytam otthon, hogy elegem lett és hol találnak.
Három hónapos rehabilitáció után egy évig nem ivott, de aztán vidékre költözött egy lánnyal, akiről kiderült, drogos. Balázs visszamenekült Pestre, nehogy magával rántsa, de nem sikerült erősnek maradnia, két hét alatt visszaesett a régi szintre. Aztán egyszer fogadásból is letette a poharat egy évre. Jó nagy adag alkohol volt a nyereménye, amit nyomban el is tüntetett az egy év letelte után. Visszament az OPNI-ba, ahol beültettek neki egy gyógyszert, de azzal is csak másfél évig sikerült alkoholmentesen élnie.
Elveszett emlékek, visszakapott remény
Végül a családja javaslatára 2011 végén a Tolna megyei Zsibrikre utazott hosszabb rehabilitációra.
„Akkor már alig voltam 50 kiló, memóriám egyáltalán nem volt, mindent fel kellett írnom, de sokszor arra sem emlékeztem, hol a papír. Testi, lelki roncs voltam. A kaotikus, önpusztító életet nem lehetett tovább csinálni. Ha akkor nem megyek el, már nem élnék.”
Az intézetben kíméletlenül szembe kellett néznie önmagával, társaitól azt a visszajelzést kapta, hogy elképesztően zárkózott és mártírkodik, primadonnáskodik, hisztizik.
A közösség ereje sokat segített. Gyakorlatilag ott tanultam meg újra beszélni. Minden nap be kellett számolni pár percben, mit csináltunk, hogy vagyunk. Nekem eleinte csak 20 másodperc ment, az is csak szlengekben. Mára azokat a szavakat töröltem a szótáramból.
Az egyik fájdalmas felismerése az volt, hogy régi noteszeiben olyan történetekről, emberekről olvasott, akikre egyáltalán nem emlékszik.
Az írás szerint két hónapig volt az életemben például egy lány, akiről fogalmam sincs, kicsoda. Örökre elvesztek ezek az idők a múltamból.
Megásatták a fiú sírját
A rehabilitáción is sokan kihullanak, Balázs szerint legalább 80-an adták fel menet közben bő egy év alatt. Volt olyan is, aki ide már egy drasztikus módszer alapján jutott.
Az egyik fiú nem ismerte el sokáig, hogy függő, ezért egy korábbi helyen ásattak vele egy gödröt és befektették minden nap 20 percre, hogy oda fog kerülni, ha nem változtat. Ez durva, de őt segítette abban, hogy felismerje, tényleg segítségre van szüksége, így került hozzánk, ahol aztán ő is épült.
Balázs a rehabilitáció után még egy fél évig dolgozott is az intézetben, de aztán visszavágyott Pestre. Nehéz döntés volt, mert tudta, hogy ez veszélyes.
Azt tanultuk, hogy a siker érdekében le kell cserélni a játszóteret, a játszópajtásokat és a játszóeszközöket. Vagyis kerülni kell mindent, ami a múltra emlékeztet. Úgyhogy nem találkozom a régi ivócimborákkal, nem járok a régi szórakozóhelyekre, de még a kapucnis pulcsikat is száműztem és nem eszem éjszaka gyrost és nem ülök taxiba. Anyuval is csak havonta egyszer találkozom, hogy vissza ne kerüljünk a játszmakörbe.
Január óta újra a fővárosban dolgozik technikusként. Minden eddiginél fegyelmezettebben él.
38 évesen adtam fel életem első csekkjét és most szigorú költségvetés szerint költök, intézem az ügyeket. Lassan a múltból felhalmozott adósságot is lefaragom. Gondosan tervezem a napjaimat, Zsibriken sokat tanultam, végre felnőtt, önálló, felelős életet élek.
Balázs úgy megváltozott, hogy a választáson az egyik szavazóbiztos, akivel korábban a kocsmában futott össze, nem akarta megismerni. Volt idő, amikor a gyerekeit sem látogathatta vagy csak felügyelettel, de ennek is vége.
Hármasban nyaralhattunk a lányaimmal. Akkor éreztem igazán, hogy megéri józannak lenni.
