Élet-Stílus

Egy kérdéssel 21 ezret spóroltam Párizsban

És az is kiderült, miért kell igazolványképpel utazni. 72 óra, tippek és beszámoló a francia fővárosból.

Szeptember 5-8. között voltunk a városban, az egyetlen fix program Disneyland volt, illetve szerettünk volna minél több mindent látni Párizsból. Eddig mindig egyedül utaztam mindenhova és túlterveztem az utazás előtti heteket, most azonban így nézett ki az előzetes elképzelés:

  1. nap: délutáni érkezés, vacsora, séta a Szajnánál,
  2. nap: Disneyland,
  3. nap: a „kötelező” körök,
  4. nap: ami kimaradt + vásárlás.

Végül alaptörvény-szilárdságúnak bizonyult a program, mivel annyi helyen változott, amennyin csak tudott.

Íme a négy nap tapasztalatai, tippek és trükkök városlátogatóknak.

Első nap

Fapadossal (EasyJet) érkeztünk Párizsba, ami az Air France-hoz hasonlóan a Charles de Gaulle repülőtérre érkezik. A Ryanair Beauvais-Tillén landol, ahonnan kicsit körülményesebb a bejutás, így hiába volt olcsóbb a jegy oda, édesanyám miatt (ez volt az első repülése) a közvetlen 30 perces vonatút és a közelmúltbeli Ryanair-bizonytalanságok miatt nem azt választottuk.

A legtöbbet talán a tömegközlekedés kitalálásán matekoztunk: nettó 72 órát voltunk a városban, így vagy az játszott, hogy megvesszük az erre az időtartamra szóló bérletet (53,75 euró) vagy megnézzük, milyen drága a jegy a reptérből a városba és vissza, illetve Disneylandbe oda-vissza, és hogy ezek mellé hogyan tudunk napijegyet venni. A Párizs belváros-reptér viszonylat 20,6 euró retúr, a Disneylandbe pedig 14,6, ami azt jelentette, hogy ha csak ezen a két vonalon használunk tömegközlekedést, akkor már 35 eurónál járunk. A napijegyek 12 euróba kerülnek, két napra 19,5, tehát ha utóbbit választjuk, akkor árban a 72 órás bérletnél vagyunk, cserébe az első és az utolsó napon nem tudunk tömegközlekedni.

Persze mindenki tudja, hogy Párizs nagy, de roppant nehéz elképzelni, hogy a szállástól 20 percre lévő Eiffel-torony vajon mennyi lenne sétával, milyen környéken visz végig az út, érdemes-e felszínen sétálni, így nem tudtam, szabad-e akár egy napig is csak a lábunkra bízni magunkat. A nagysággal kapcsolatban hatalmas segítség a Mapfrappe oldala, ott szoktam megnézni, hogy egy külföldi város tágabb belvárosa mekkora területet fed le Budapestről, így tudok viszonyítani.

Mindez így néz ki Párizs és Budapest esetében.

Kép: Mapfrappe

Viszonylag kevés olyan élethelyzet van, hogy Angyalföldről sétáljak egészen a Tabánig, így el is dőlt, hogy a biztonság kedvéért minden ott töltött percünket lefednénk bérlettel, tehát a 72 órásat választottuk. Elég húzós az ára, 17 ezer forint három napra, azaz hirtelen igen olcsónak tűnt a 9500 forintos BKK havibérlet. A reptéren a csomagok felmarkolása után beálltunk az egyébként nagyon hosszú sorba, ami a jegyautomatákhoz vitt, amikor pedig nagyjából 20 perc után sorra kerültünk, a biztonság kedvéért megkérdeztük az információs pultnál, ugye ez a bérlet a legésszerűbb választás, ha disneylandeznénk is, illetve csak négy napot vagyunk a városban.

És milyen jól tettük!

Az ott dolgozó srác elmondta, van egy új típusú bérlet, a Navigo, ami bár 22 euró egy hétre, tehát kevesebb mint fele annak, amit kinéztünk, a 2-es terminálon nem lehet megvenni automatából, át kell hozzá kisvonatozni a 3-as terminálra. Fáradtak voltunk, nem is nagyon voltunk benne biztosak, hogy jól értettük őt, de azért felszálltunk az egyébként ingyenes, terminálok között közlekedő szerelvényekre és átmentünk a jegyirodába.

Ott rögtön tudták, miről beszélünk, az azonban hamar kiderült, hogy nem 22, hanem 32 euró az ára, 5 euróba kerül ugyanis a plasztiklap, ami elektronikus jegyként szolgál, illetve 5 euróért kell csináltatni igazolványképet. Ezzel eleinte pechünk volt, mert kiderült, a 3-as terminálon pont nem működik a fotókioszk, vissza akartak küldeni a 2-es terminálba, de amikor elmondtam, hogy onnan jöttünk és nem akarjuk kisvasúttal tölteni a párizsi utazásunkat, a srác elvitt minket a kioszkhoz, mondta, hogy fotózzuk le a képernyőt, hogy rossz és ha jön ellenőr (nem jött amúgy), akkor annak mutassuk meg, hogy akartunk fotót csináltatni, de nem volt rá lehetőségünk. Azt viszont külön kérte, hogy ha beérünk a városba, első dolgunk legyen fotóztatni magunkat a pályaudvaron.

Ez meg is történt, majd becsekkoltunk a szállásra és a metróval elmentünk a Trocadéróhoz, mert mindenképpen szerettük volna látni kivilágítva is az Eiffel-tornyot, az előzetes tervek alapján pedig erre a legnagyobb esélyünk első este volt. Ami nekem mindig nagy izgalom, vajon jó ételt kapunk-e a pénzünkért. Párizs drága, 15-16 eurótól kezdődnek a legolcsóbb főételek, így nem igazán szerettem volna pénzt kidobni az ablakon. Valamiért szerencsénk volt és minden étkezésnél jó kajákat kaptunk: a szállásunk a République-hoz volt közel, két este ott kötöttünk ki és az ottani éttermek közül választottunk.

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

Molnár Dávid (@molnarde) által megosztott bejegyzés, Szept 7., 2018, időpont: 1:23 (PDT időzóna szerint)

Második nap

Az egész napot Disneylandre szántuk, beleértve az este 9 órás tűzijátékot is. Két helyen sikerült spórolni Párizsban: az egyik az említett bérlet volt, a második pedig a belépő a Disneylandbe, amit előre vettem meg egy 365tickets nevű oldalon. Kicsit izgultam, hogy vajon elfogadják-e majd belépésnél, de a Tripadvisoron több helyen is azt írták, semmi gond nem volt a jeggyel és mivel tízezer forinttal olcsóbban jött ki hármónk jegye, ráadásul volt benne Fastpass is, ezért úgy voltam vele, egyszer élünk. Egyébként gond nélkül elfogadták.

Disneylandbe RER-rel mentünk ki, elővárosi vonat és mi a Nation megállóban szálltunk fel egy reggeli után. A vonat eltéveszthetetlen: Mickey egér fej jelzi, hogy melyik visz a parkokba. Ami meglepő: a vonatok többnyire jobbról érkeznek az állomásokra és bal kéz felé hagyják el azt.

Mi az a Fastpass?

Több olyan látványosság is van a Disneylandben, ahol felhasználható a Fastpass, ami tulajdonképpen annyit jelent, hogy egy külön ablaknál lehúzzuk a jegyünket, kiírja, hogy mikor jöjjünk vissza (félórás idősáv általában 2-3 órával későbbre) és ha akkor megjelenünk, sorállás nélkül bemehetünk.

Öcsémet fokozottan érdeklik a Disney-hercegnők, így mindkét parkra szóló jegyet vettünk és a 2-essel, a kisebbel kezdtük, mert ott voltak azok a játékok, amikre mindenképpen szerettem volna felülni és amikre általában közel egyórás sor vár. Egyébként elég sokat görcsöltem azon, vajon fel tudunk-e ülni mindenre és nem töltjük-e a fél napot sorban állással, de ezzel is szerencsénk volt. A L’ecsó kisvasútra, ahol 3D-s szemüveggel játsszák el, hogy mi vagyunk az egerek, mindössze 25 percet álltunk sorban és ha használtuk volna a Fastpasst, ennyit se kellett volna.

Ezután felültünk arra a vonatra, ami különböző helyszíneken mutatja meg, hogyan lehet 3 másodperc alatt özönvizet, tüzet vagy esőt generálni (ezt a saját bőrünkön is megtapasztaltuk), a vízi világ és a Marvel-hősök után átmentünk az 1-es parkba.

Ennek az elején egy kis falurész található, ahol tematikus éttermek és szuvenírboltok várják a látogatókat, kicsit beljebb pedig már el is kezdődnek a tematikus helyszínek: Indiana Jones dzsungele, Jack Sparrow kalózvilága vagy éppen Csodaország Alice sövénylabirintusa. Pozitív csalódás volt, hogy a park nem csak arról szól, hogy sorban állunk valamire, a helyszínek többsége ugyanis játék nélkül is szórakoztató, ráadásul az éttermek kínálata is helyszínenként változik.

Amikor már tényleg mindenre felültünk, amire csak szerettünk volna és még mindig csak délután négy óra volt, úgy döntöttünk, hogy fájó szívvel, de kihagyjuk az este kilences tűzijátékot, illetve a fél hatos parádét is, ahol felvonulnak a Disney-szereplők. Két okból is:

  1. nem akartunk négy órát ülni, ha azt Párizsban is tölthetnénk;
  2. valószínűleg mindenki a tűzijáték után hagyja el a parkot és nem akartunk az ötödik vonatra felférni.

Így visszamentünk a városba, előbb a Notre Dame-hoz metróztunk-sétáltunk, utána pedig a Montmartre-hoz mentünk el, hogy onnan nézzük a naplementét. A hárompercenként sört kínáló árusok kicsit idegesítőek, de a közelben lévő siklóra is érvényes volt a bérletünk, így spóroltunk legalább 200 lépcsőfokot, ami az intenzív nap végén különösen jól jött.

Ezt a két helyszínt egyébként a harmadik napra terveztük, így jó volt, hogy kicsit lazult a másnapi program.

Harmadik nap

A rövid tartózkodási idő miatt a múzeumokat most kihagytuk, nem akartuk az utazás felét sorban állással tölteni, a másikat pedig négy fal között, ha már szép időnk volt. Apropó időjárás: arra felkészítettek, hogy sokat esik az eső, viszont szerencsénk volt, mert Disneylandben esett csak kicsit és ott is úgy, mintha egy szórófejből fújták volna, szóval kicsit kellemetlen volt, de el nem áztunk.

Fotó: 24.hu/Molnár Dávid

A harmadik nap reggelét a Diadalívnél kezdtük, reggeliztünk, majd végigsétáltunk a Champs-Élysées-n a Tuilériák kertjén át, egészen a Louvre-ig. Térképen ez sem tűnt soknak, élőben viszont eléggé elment vele az idő. Abszolút megértem az okát és a célját is, szóval ezt csak tényként írom: a legtöbb üzletben őrök nézik át a táskákat belépéskor, ami hátizsákkal nem volt annyira kényelmes, de megszokható.

Kicsit sétáltunk a hetedik kerületben, majd metróval elmentünk a Galeries Lafayette-ig, aminek nemcsak a szuvenírboltja menő, de a tetőteraszról pont az látszik, amit a cikk kiemelt képe is mutat. A LaFayette három épületből áll: mindegyik többszintes és külön ház van a férfi-, illetve a női ruháknak és kiegészítőknek, illetve van egy gasztrorész is.

Ha kifejezetten egy márkát keresünk, nem nagyon érdemes beleélni magunkat, hogy találunk is valamit: engem leginkább az Acne Studios mozgatott (volna) meg, de összesen egy állványuk volt az egész áruházban 8 ruhadarabbal, így annyira nem volt csábító. Helyette a Uniqlóban vásároltunk, majd az Opera után hazafelé vettük az irányt, hogy újra a République-on vacsorázzunk.

Negyedik nap

Mivel az előző napokon sokáig maradtunk fent és korán keltünk, így úgy döntöttünk, az utolsó napon ágyban reggelizünk, lassan összepakolunk, a csomagokat a szállodában hagyjuk és megnézzük azt, ami nélkül nem akarjuk elhagyni Párizst. Konkrétan egy ilyen volt: az Eiffel-torony nappal, a többi pedig ráadás. Mivel a belépő a feljutáshoz több ezer forintba kerül, és láttuk már a várost egyrészt a LaFayette tetejéről, másrészt pedig a Sacré Cœur-bazilikától, így úgy döntöttük, nem álljuk ki a hatalmas sort. A Szajna partján elmentünk a Pont de Bir-Hakeim mellett, ahol a párizsi Instagram-képek másik fele készül, majd a cojeanban ebédeltünk, amit mindenkinek ajánlok, legfőképpen ha valaki vegetáriánus vagy vegán.

Hogy senki ne lepődjön meg: a torony köré 6,5 centiméter vastag golyóálló üveget húztak fel júniusban.

Bemutatták az Eiffel-tornyot védő golyóálló üveget
Mindenféle lövedéktől megvédi a műemléket.

A reptérre most is RER-vonattal mentünk, kifelé rövidebb volt a menetidő, ugyanis csak három megállója volt, az utolsó a 2-es terminál. A reptér elképesztően tiszta és nemcsak szuvenírt, de természetesen Ladurée-macaront is lehet venni.

Jó tudni

Amire fel kell készülni:

  • a szállások elképesztően drágák. Nekünk ezzel (is) szerencsénk volt, hosszas böngészés után találtam egyet, ami 100 ezer forint alatt volt három főre, három éjszakára, a Bataclantól nem messze, három különálló ággyal, saját fürdővel, reggeli nélkül, de a jellemző ár ennek a duplája;
  • az Airbnb sem tűnt sokkal biztatóbbnak;
  • angolul nagyon sok helyen nem beszélnek és a szuveníres helyeken kívül szinte mindenhol elfogadtak kártyát, de azért érdemes készpénzzel is készülni, mert van, hogy „pont nem működik” a POS-terminál;
  • a Google Maps is segít a tervezésben, de én leginkább a Citymappernek vagyok hálás, amivel elképesztően könnyű volt eljutni A-ból B-be. A felületet meg kell szokni, először nem volt egyértelmű például amit ír, az az irány, amire fel kell szállni a metrón vagy az a megálló, ahol le kell szállni, de pár használat után teljesen átlátható. iOS-ra itt, Androidra itt tölthető le;
  • aki pedig Ördög Nóra és Nánási Pál Disneylandben elrejtett időkapszulájára pályázna: sajnos már nincs a helyén.

Kiemelt kép: 24.hu/Molnár Dávid

Ajánlott videó

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik