Jó-e, ha egy gyereket pszichopatának nevezünk?

Mélyszegénységben nőtt fel, a polgármester szerint „szellemileg visszamaradott” volt, osztálytársaival gyakran indulatosan viselkedett az a 16 éves fiú, aki brutális kegyetlenséggel ölt meg egy 8 éves sólyi kislányt. Rusz Edit pszichológus szerint az elkövető szociopata, értékrendjébe nem épültek bele a legalapvetőbb normák. Bár a „szociopata” kifejezést a pszichológusszakmában már nem igazán használják, és távdiagnózist adni a körülmények pontos ismerete nélkül nem kifejezetten etikus, valóban felmerülhet a személyiségzavar gyanúja.

Nem egyszerű megmondani, hogy ki a pszichopata

Több elméleti megközelítés foglalkozik a pszichopátia kialakulásának okaival, megjelenési formáival – és az is vita tárgyát képezi, hány éves kortól diagnosztizálható valaki ezzel a személyiségzavarral.  A köznyelvben a pszichopátia fogalma mellett a szociopátiát is használják, de egyiket sem következetesen. A pszichológusok és pszichiáterek ugyanakkor elsősorban az antiszociális személyiségzavart, illetve az elsődleges és másodlagos pszichopátiát különítik el egymástól. A diagnosztikai célokra használt DSM-5 (Mentális rendellenességek kórmeghatározó és statisztikai kézikönyve) alapján antiszociális személyiségzavarral az a 15 éven felüli személy diagnosztizálható, akire a felsorolt hét jellemző (törvények és normák be nem tartása miatt ismételt letartóztatások, csalás és hazudozás, impulzivitás vagy az előrelátás hiánya, agresszivitás ismétlődő verekedésekkel, saját vagy mások biztonságának semmibevétele, felelőtlenség, bűntudat hiánya) közül legalább öt igaz.

A pszichopátia hasonló az antiszociális személyiségzavarhoz, de míg az utóbbi egy tágabb fogalom és inkább az impulzív, bűnelkövető magatartással jellemezhető, addig az előbbi a bűntudat és empátia hiányával, érzelmi ridegséggel, manipulációval, egocentrizmussal. A pszichopaták heterogén csoportot alkotnak. A legelterjedtebb talán Benjamin Karpman pszichiáter koncepciója, aki elsődleges (ismeretlen eredetű) és másodlagos (tüneti) pszichopatákat különböztet meg. Mindkét csoportra jellemző az ellenséges, másokkal nem törődő és megtévesztő viselkedés, de az elsődlegesre sokkal inkább igaz, hogy érzelemmentesen, önző módon, előre megfontoltan cselekszik (ő az igazi pszichopata); a másodlagos inkább hirtelen, meggondolatlanul és forrófejűen.

Azért is lényeges a minél pontosabb különbségtétel, mert

míg az elsődleges pszichopatáknál korán megmutatkozik, és valószínűleg veleszületett az együttérzés hiánya, addig a másodlagosnál szülői bántalmazás vagy elhanyagolás miatt alakul ki. Ezek a gyerekek azért válnak érzéketlenné, mert csak így képesek a túlélésre. Ebből is következik, hogy ők megtanulhatják, mit jelent a bűntudat és a szeretet, ebben pedig egy hosszabb pszichoterápia segíthet nekik.

A gyerekek viselkedészavarával is foglalkozni kell

Bár a DSM-5 szerint az antiszociális viselkedészavar 15 éves kortól diagnosztizálható, és a szakemberek általában 18 éves kor előtt nem is szeretik senkire rásütni, hogy pszichopata, gyakran felmerül, mit lehet kezdeni azokkal a gyerekekkel, akiken nyilvánvalóan látszanak a tünetek. Főleg abban az esetben, amikor viselkedésükkel mások életét veszélyeztetik. Egyes pszichológusok szerint már kétéves korban megmutatkoznak a személyiségzavar jelei: a bűntudat hiánya, a folyamatos hazudozások vagy a manipuláció. Az ilyen gyerekek 3-4 évesen hidegen viselkednek, amikor például sírni látnak másokat, 8-10 évesen pedig bűncselekményeket követnek el, társaik ösztönzése nélkül.

A New York Times 6 évvel ezelőtti, kisebb vitát kiváltott cikkében bemutatott egy kilencéves kisfiút, akit szülei több szakemberhez is elvittek, míg végül egy pszichológus feltételezése alapján pszichopatának minősítették. A fiúnak rendszeres dühkitörései voltak, kárt tett dolgokban, ellenséges volt a kistestvérével, és ötéves korára megtanulta, hogyan váltson át másodpercek alatt az őrjöngésről higgadt, racionális viselkedésre. Azok a gyerekek, akiket pszichopatának tartanak, állatokat kínoznak, gyújtogatnak vagy akár gyilkolnak is. Nagyon könnyen manipulálnak másokat, hogy elérjék a céljaikat. Ha valami rosszat csinálnak – más gyerekektől eltérően –, nem éreznek és nem mutatnak bűnbánást.

A kilencéves Jeffrey Bailey például egy hároméves gyereket lökött az úszómedencébe, és egy széken ülve nézte végig, ahogy megfullad, csak mert kíváncsi volt.

Mivel ezek a gyerekek nagyon veszélyesek lehetnek másokra, felmerül, hogy nem kellene-e már akár hároméves kortól diagnosztizálni, aztán kezelni őket. Sok szakember szerint viszont még tinédzserkorban sem feltétlenül lenne pontos a diagnózis, hiszen az agy még nem elég fejlett, illetve akár a kornak megfelelő viselkedés is könnyen félreértelmezhető. Ugyanakkor minél korábban fedezik fel valakinél egy viselkedési probléma jeleit, annál nagyobb az esélye, hogy egy szakember segíthet – vagy meg lehet előzni, hogy a gyerek másoknak ártson.

Vannak, akik szerint azért nem szabad egy gyerekre rásütni, hogy pszichopata, mert ez egy nagyon súlyos stigma, és a legtöbb esetben nem is lehetséges a gyógyulás. Ezért felnőtt korig várni kellene, amíg még zajlik az érzelmi, szociális és erkölcsi fejlődés. Az is fontos szempont, hogy nem minden gyerek halad átlagos ütemben a morális szabályok megértésben és betartásában.

Ha egy gyerek hideg, érzéketlen és agresszív, akkor a szülei sem feltétlenül bánnak vele szeretettel: így a szigorú korai diagnózis önbeteljesítő jóslattá válhat. Nem feltétlenül igaz, hogy aki 18 éves kora előtt súlyos magatartási problémákkal küzd, később nem változhat pozitív irányba. A ’70-es években egy Lee Robins nevű pszichiáter viselkedési problémával küzdő gyerekeket követett felnőttkorukig. A felnőttként pszichopátiával diagnosztizáltak nagy részére igaz volt, hogy gyerekkorukban is mutatták már ezeket a vonásokat, viszont azoknak a gyerekeknek, akik magas pontszámot értek el a személyiségzavart mérő teszten, csak 50%-a lett felnőttként pszichopata.

Létezik egy kategória, amit az antiszociális viselkedészavar előzményének tartanak, és amivel már gyerekkorban is lehet foglalkozni: ez a viselkedés- vagy magatartászavar (ezzel bővebben a nemrég megjelent A gyermek- és ifjúkor pszichés zavarainak tankönyve foglalkozik). A zavarnak genetikai és környezeti okai (pl. bántalmazás, az anya drogfogyasztása) is lehetnek, fiúknál gyakoribb, és az 5-15 év közötti gyerekeknek akár 5%-át is érintheti. Azokat diagnosztizálnak vele, akik rendszeresen agresszívek állatokkal és emberekkel, tárgyakat tesznek tönkre, lopnak, súlyosan megszegik a szabályokat; ridegen és érzelemmentesen viselkednek.

Mivel az elsődleges pszichopátia veleszületett, és szinte lehetetlen bármilyen változást elérni, a másodlagos kialakulásában pedig nagy szerepe van a rossz szülői bánásmódnak, kérdés, mennyiben tehetők felelőssé a szülők az ilyen gyerekek viselkedéséért. Bár 2005 óta a gyermekvédelmi törvény tiltja a testi fenyítést, még mindig meglepően sokan alkalmazzák ezt „gyereknevelési” célra. A fizikai (de ehhez hasonlóan a verbális és érzelmi) bántalmazás, elhanyagolás pedig nagyon könnyen vezethet különböző személyiségzavarokhoz.

Ugyanakkor azokat a szülőket, akiknek a gyereke minden racionális ok hiányában is súlyos magatartászavarokat mutat, nem lenne szabad elítélni, hiszen nem igazán van esélyük arra, hogy változtassanak a helyzeten.

Léteznek ugyan olyan programok, amelyek a kívánatos viselkedés jutalmazásával fejlesztik a pszichopátia jeleit mutató fiatalokat (a Wisconsin államban működő Mendota Központban 12-17 éves fiúkat kezelnek ezzel a módszerrel), de ezek hatásköre korlátozott.

Szembe kell néznünk azzal, hogy bár a szocializációnak hatalmas szerepe van a személyiségfejlődésben, nem minden gyerek születik „ártatlanul”. Nem mindenki képes a szeretetre, empátiára, és aki nem érez félelmet, az mások félelmét is nehezen fogja megérteni. Ugyanakkor attól még, hogy egy bűncselekmény elkövetője nem érez együtt az áldozatával, felelős azért, amit tesz, mivel tisztában van a morális szabályokkal. A Btk. értelmében egy pszichopata is csak akkor nem büntethető, ha a személyiségzavara olyan súlyos, hogy korlátozza vagy kizárja a beszámíthatóságot.

Kiemelt képünk illusztráció. Fotó: Thinkstock