Laptársunk, az NLCafé közöl interjút egy névtelenséget kérő altatóorvossal, aki furcsállja, hogy amit ő 11 évig tanult, azt másfél év alatt megtanítanák egészségügyi főiskolát végzett gyógytornászoknak, dietetikusoknak. A gyorstalpalót a szaktárca csak a Kórházszövetség felé jelezte, de azzal már a Magyar Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Társaság is foglalkozik.
Erre még az sem érv, hogy Magyarországon egyetlen kórházban sincs elég aneszteziológus. A szakember hosszan sorolja az okokat, amelyek miatt,
akinek van esze, menekül.
Szerinte vannak jó külföldi minták arra, hogy nem orvos végzi az altatást, de Amerikában azóta sokkal több lett a műhibaper, Norvégiában pedig az aneszteziológus asszisztens csak egyszerűbb esetekben altathat úgy, hogy folyamatosan felügyeli a munkáját egy vérprofi szakorvos, aki azonnal ugrik, ha kell. Amerikában egy altatóorvos keresi a legtöbbet.
Ő nem fogad el hálapénzt, szerencsének nevezi, hogy az aneszteziológusnak nem is nagyon akarnak adni, mert vagy altat, vagy az intenzíven életet ment, de ismer sebészt, aki megmondja, hogy 200 ezerért műt, ha pedig a beteg azt feleli, nincs ennyi pénze, az OTP-t tanácsolja. Szerinte
a legtöbb orvos szerencsére nem ilyen.
Szerinte a műtőben mindent próbálnak megtenni a beteg életéért, de kevés a pénz és az ember.
Roskadozik az egész rendszer, nemcsak tudásban, de emberségben is hiány van az egészségügyben. Ezért aztán megnő a hiba lehetősége is.
Elismeri vannak eltussolt műhibák, amelyeknél összezár a rendszer, hogy soha ne is derüljenek ki, de előfordulhat az is, hogy meghal a beteg, pedig az orvos mindent a tankönyv szerint csinál. Csak a
betegségek nem olvasnak tankönyvet…
Ugyanakkor komoly rizikó, amikor már fáradt mindenki, az orvos, a nővér, az asszisztens is.
Kiemelt kép: AFP PHOTO/Johns Hopkins Medicine