Talán még emlékeztek, hogy nyáron a tomboló hőségben kipróbáltuk, milyen ízű a sörös fagylalt.
Ezt írtuk akkor:
Az első nyalások után szinte csak mosolyogni tudtunk, hiszen tényleg rendes sör ízt éreztünk a szánkban. Igaz, kicsit édeskés, kicsit krémes, de egyértelműen sör volt. Ráadásul határozottan Guinness ízű volt, ami külön meglepő, mivel előzetesen azt hittem, hogy csak nyomokban lehet majd felfedezni a sör ízét.
Szóval el voltunk tőle ájulva, nem vártuk, de tényleg jó íze volt. Érdekes egybeesés, hogy a tesztünk után pár nappal az egyik kedvenc sörfőzdém, a svéd Omnipollo kiposztolta a Facebookra, hogy már kapható az egyik legújabb dobásuk, a fagylalt ízű sör, amit a brit Buxton Brewing nevű főzdével közösen készítettek el.
Akkor rögtön írni is akartam róla, de aztán letettem a dologról, mivel beláttam, hogy teszt nélkül nem lett volna az igazi. Már szinte el is felejtettem a fagyis sört, amikor Budapest egyik legjobb sörös helyén, a Csak a jó sörben megláttam, hogy új Omnipollók érkeztek és köztük volt a fagyis verzió is.
Felvetődhet a kérdés, hogyha az ember ekkora rajongó, akkor miért nem táraz be magának ezekből a sörökből egy jó időre. A választ a végére hagyom, mivel egy tesztet a termék árával kezdeni nem túl elegáns dolog. Az ízesítésről egyébként abszolút amatőr módon döntöttem: egyszerűen azt az üveget vettem le a polcról, aminek a legjobban tetszett a dizájnja.
Merthogy az Omnipollónál nagyon nagy hangsúlyt fektetenek a megjelenésre. A svédek összes söre egyedi festést kap, és néha egészen úttörő megoldásokat vállalnak be. A fagyis sör üvegén lévő mintát sokan gondolhatják például egy darab szarnak, és akkor még kommentár nélkül ideteszem a Yellow Belly nevű sörüket is, amiből egyelőre fogalmam sincs, hogyan nem lett minimum nemzetközi botrány.
Vagyis abban az értelemben nem, ahogyan általában a sört definiáljuk. A Texas Pecan egy felsőerjesztésű ale, tehát mégis sör, csak egészen máshogy, mint a hektoliterszámra elfogyasztott lagerek. Fontos tudni, hogy a stout típusú söröket (ez speciel egy porter, ami a stout egyik fajtája, de erről kicsit később) inkább borként érdemes fogyasztani, mivel nagyon erős, karakteres ízük van, ráadásul az alkoholtartalmuk is általában 8% fölötti.
A Texas Pecan ezen a határon is túlmegy, hiszen extra erős, 10%-os, ráadásul laktózzal van lefőzve, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy tejes alapú. A fogyasztása ezért még komplikáltabb, mint mondjuk az átlag stoutoké. Talán akkor járunk a legközelebb az igazsághoz, ha úgy állunk hozzá, mint egy likőrhöz.
Úgy általában is igaz ez a porterekre, amiket soha nem szabad hűtve fogyasztani, hiszen akkor tönkretesszük a lényeget, az ízt. Ami egyébként rendkívül gazdag, érezni benne étcsokoládét, egy nagyon kicsi kávét, és talán valami csonthéjast is. A Texas Pecan fagylaltos jellegét az íz mellett egyértelműen a krémesség adja, a kóstolás után egyáltalán nem kellett magyarázni senkinek, hogy mitől fagyltaltos ez a sör. A portereket hűvös napokon, általában télen szokták fogyasztani, kortyonként, szó szerint nyalogatva.
Az Omnipollo és a Buxton Texas Pecanja tehát nagyszerű ital azoknak, akik szeretnének egy különlegesen finom, intenzív ízű sört iszogatni a fázós napokon. Az igazi sörös arcoknak viszont nem ajánlanánk, hiszen a legkevésbé sem ivós sör, de mégcsak kortyolgatósnak sem mondható. Ezt támasztja alá az ára is, a 0,33-as Texas Pecan ugyanis 2100 Ft-ba kerül, ami a kézműves sörök között sem mondható olcsónak.
