Bár egy montenegrói ügyész február közepén jelentette be, hogy a 2016-os parlamenti választások idejére tervezett puccs mögött „orosz állami intézmények” álltak, a Kreml-barát propagandaoldalak erről az esetről hallgattak. Sokáig foglalkoztak viszont Vlagyimir Putyin február 2-i budapesti látogatásával, amelyen az orosz elnök – a magyar miniszterelnök bólogatása mellett – azzal vádolta Ukrajnát, hogy az ország keleti felében folyó konfliktust ők gerjesztik, hogy így szerezzenek pénzt a Nyugattól, és a kormány ezzel hallgattatja el belső ellenzékét is.
Trump tesztelése
A kelet-ukrajnai hadszíntér eseményei egyébként is az oroszbarát propaganda középpontjában állnak, a térségben ugyanis újra komolyabb hadmozdulatokat hajtottak végre.
Amennyiben az amerikaiak a szeparatisták pártjára állnának, Oroszország zöld utat kapna Kelet-Ukrajnában. Ha viszont a Trump-adminisztráció Ukrajna pártját fogná, az orosz propagandisták – otthon és külföldön egyaránt – újra ellenségként kezelhetnék a teljes amerikai politikai garnitúrát, tehát az orosz vezetés egyik kimenetellel sem veszítene.
Az orosz dezinformációs gépezet Donbasszt támogató magyar nyelvű oldala ismét részletes hadijelentéseket közölt Ukrajnából, ezeken belül visszatért a maláj MH-17-es Boeing gép lelövéséhez is. A jelentés állításai szerint az ukránok a gép lelövéséhez használt BUK típusú rakétákkal támadtak donbasszi civileket.
Azt is írják, hogy egy ilyen rakéta lőtte le az EBESZ egy drónját is január 31-én, bár maga az EBESZ erről nem ír az adott napi jelentésében. A propagandaoldal jelentései teljes mértékben orosz forrásokból fordított anyagok, a konfliktust az ukrán terrorista támadók és a hősiesen védekező donbasszi katonák harcának írja le, ahol az oroszbarát szeparatisták mindössze akkor sértik meg a minszki egyezményt, ha az ukránok provokálják őket. Ezzel szemben a független EBESZ jelentései nem ilyen egyoldalúnak írják le az eseményeket, ezek alapján mindkét fél rendszeresen megsérti az egyezményt.
Február elején az orosz propaganda arról is beszámolt, hogy Donald Trump a kelet-ukrajnai helyzet békés rendezésére törekszik, valamint az orosz-amerikai kapcsolatról is kiemelték az elnök nyilatkozatát, miszerint „jobb kijönni Oroszországgal, mint nem”. Ezzel kapcsolatban megjegyezték, hogy Mitch McConnell republikánus szenátor a CNN-en elmondta, nem ért egyet az elnökkel, ezzel pedig „hátba támadta” Trumpot. De a cikk hangsúlyozta azt is, hogy Mike Pence alelnök elmondta: ha az oroszok és amerikaiak együtt tudnak működni Ukrajna ügyében, akkor „az elnök is keresi majd a lehetőséget arra, hogy megújítsuk viszonyunkat”.
Egy cikk azt írja, „Most éppen visszaadatná a Krímet Trump az oroszokkal – mert most ilyen napja van”, ezzel pedig véletlenül tökéletesen összefoglalják Donald Trump külpolitikai koncepcióját, amely gyakorlatilag nem létezik, így az amerikai elnöknek Oroszországhoz fűződő külpolitikai víziója sincs.
A Krímről szóló kijelentéséből úgy tűnik, hogy idővel Trump átveszi az adminisztrációjában fontos helyet elfoglalók véleményét ebben a témában is. Az orosz félnek viszont a nem létező külpolitikai koncepció az amerikai elnök részéről talán még veszélyesebb is, mintha a szabad világ vezetőjének tisztán oroszellennes álláspontja lenne, hiszen ez alapján a lépései legalább a fő geopolitikai rivális lépései kiszámíthatók lennének. Oroszországnak tehát jelenleg elemi érdeke az ukrajnai konfliktus kiélezése, aminek célja a Trump-adminisztráció döntésre kényszerítése.
A „gonosz” liberalizmus
A fentiek ellenére akadt bőven olyan téma, amelyben Trump és az oroszbarát dezinformációs gépezet egyetértése tökéletes, ilyen például a liberális média és a liberalizmus támadása.
Donald Trump a médiát az „amerikai nép ellenségének” nevezte, fehérházi szóvivője pedig egy televízióban nem közvetített eligazításról kitiltott több sajtóorgánumot, például a BBC-t, a CNN-t vagy a New York Timest. Ezt a döntést az orosz propaganda nem győzte méltatni, az érintett médiumok sajtószabadság csorbulására hivatkozó reakcióit a Világlátó nevű oldal „sivalkodásnak” nevezte.
A propaganda beszámolt arról is, hogy Trump nem megy el a Tudósítók Társaságának ez évi vacsorájára, aminek kapcsán az elnök kifejtette, mennyire nem szereti az „álhíreket” – miközben a Politifact alapján az elnök kijelentéseinek bőven több mint fele bizonyítottan hazugság. A Kreml szócsöveit ez azonban nem zavarja, lelkesen tudósítottak Trump floridai kampányrendezvényéről, ahol az amerikai elnök kijelentette, hamis sajtóhírek és tudósítások áldozata.
Ezzel kapcsolatban a Világlátó olvasói kaptak egy rövid gyűjtést is, melyben leírják – többek között –, mely orgánumokban beszéltek már arról, hogy meg kellene ölni Trumpot. De az oroszbarát oldalak szerint nem csak beszéltek róla, egy svéd nő és egy brit férfi próbálta is meggyilkolni Trumpot. Ők pont az új elnök beiktatása előtt törték fel a washingtoni térfigyelő kamerák kétharmadát, ami a gyilkosság előkészülete lett volna. Érdekes – és az oroszbarát propagandaoldalaktól szokatlan – módon a Hídfő ebben a cikkben linkeket is biztosít az információihoz, de ezekben szó sem esik letartóztatott britekről és svédekről, sőt, az egyik hivatkozott cikk azt írja, nincs bizonyíték, hogy az esetnek köze lenne Trumphoz.
A Világlátó egy Spiesa.com nevű, konspirációs elméleteket közlő weboldalra és egy „ENSZ-jelentésre” hivatkozva állítja, Svédország életszínvonala a harmadik világ országaival lesz egyenlő szinten 2030-ban, ami a cikk alapján azért következik be, mert az ország nem tartja meg nemzeti identitását, rengeteg bevándorló él ott, és oktatási rendszere elveszíti versenyképességét. Az ENSZ jelentés viszont egyáltalán nem támasztja alá, miért csökkenne a svéd HDI az elkövetkezendő 15 évben. A multikulturalizmus veszélyeire egy kizárólag szélsőjobboldali politikusok véleményét bemutató videókkal is felhívják a figyelmet.
Eszerint Svédország a világ legelviselhetetlenebb helye: terjed a bűnözés, a bevándorlók felelősek a nemi erőszak közel 100%-áért, és a veszélynek leginkább az iskolások vannak kitéve. A svédek országát ráadásul „végigerőszakolják” a bevándorlók, de még ők kérnek elnézést ezért, ráadásul a rendőrséget sem nagyon érdekli, hogyha svédeket erőszakolnak meg. Ez mind egyértelműen a migránsok műve, a „statisztikák” szerint ötször valószínűbb, hogy Svédországban egy lányt egy bevándorló erőszakol meg, minthogy egy svéd férfi – igaz végül semmiféle statisztikát nem kapunk a propagandaoldaltól.
Beletartoznak olyan cselekedetek is, amelyek más országokban testi sértésnek minősülnének. Ezen felül a svéd hatóságok kifejezetten biztatják a nőket az ilyen esetek regisztrálására, valamint Svédországban minden „esetet” külön számítanak, míg más országban a több esetet folyamatosan elkövetett cselekedetnek könyvelhetik el, egy alkalomként. Amennyiben ezt vesszük figyelembe, Svédország a nők számára ebből a szempontból veszélytelenebb ország az egyébként tradicionálisan kevésbé befogadó Dániánál is.
Juhász Attila, Political Capital
