Az első ok az, hogy itthon a tejvásárlás során csak minden ötödik liter friss tej, a többi UHT és ESL tej, melyek hőkezeltek, így huzamosabb ideig állnak el. Az utóbbiak áfája továbbra is 18 százalék, tehát emiatt sem érezhető igazán a tej árának csökkenése. De leginkább azért várható olcsóbbodás helyett drágulás, mert a lassan két éve túltermelési válsággal és drámai mértékű árzuhanással jellemezhető tejpiacon hónapról hónapra növekedik a felvásárlási ár. Ma már néhol eléri a 100 forintot is, de inkább még a 94–97 forint az általános. Tavaly egész évre a 65–75 forint közötti szint volt az átlag, aztán nyártól megindult lassan felfelé, amire a tehenészeteknek nagy szükségük volt, hiszen a termelési költségük a 95–100 forintos szintet érte/éri el. Így többmilliárdos veszteséget szenvedtek el. Ma az állami és uniós támogatással elérhetik a nullszaldót, sőt a legkorszerűbben termelő tejtermelők némi haszonhoz is juthatnak.
A háziasszonyok mindezt úgy élték meg, hogy voltak az olcsóbb tejek és tejtermékek – a legjobb áron általában a német, szlovák, cseh, lengyel importárut lehetett megvenni –, ám mostantól kezdve vélhetően néhány százalékos áremeléssel kell számolniuk. A friss tejen kívül ráadásul más tejekre, a vajakra, sajtokra, joghurtokra nem vonatkozik az áfacsökkentés, így igazából a tejes pult előtt állva a vásárló az árcédulákon inkább nagyobb számokra számíthat a közeljövőben.
