Belföld

Magyar filmexport – üzletnek nem rossz

Komoly sikereket értek el az elmúlt hónapokban a magyar filmesek – üzleti értelemben: a Mokép Hungarofilm divíziója több országban is értékesítette az idei filmtermést.

A MOKÉP Hungarofilm divíziója a magyarországi filmstúdiók és televíziós csatornák közül jó néhánnyal általános, azaz keretmegállapodásokat kötött. A részleg gyakorlatilag az egyetlen szereplő a magyar filmek exportjában, hiszen rajta kívül csak az Interpannónia forgalmaz határainkon túlra, ez utóbbi viszont animációs filmekkel foglalkozik.

Kizárólagosságra szerződnek

A Mokép divíziója rendszerint az adott stúdió, vagy csatorna által gyártott valamennyi film külföldi értékesítésére szerződik – magyarázta a FigyelőNetnek Szigeti Zsuzsa külkereskedelmi igazgató. Ezenkívül természetesen vannak olyan egyedi szerződéseik is, amelyek egy adott film eladási feltételeit rögzítik. Műfaji határok nélkül egyaránt foglalkoznak játék-, rövid- és dokumentumfilmek, továbbá rajzfilmek eladásával is.

A Mokép összes bevételeinek körülbelül tíz százaléka származik magyar filmek külföldi eladásából. Egy ilyen munka külföldi értékesítésénél az ár nagyon sok tényezőtől függ – jegyezte meg Szigeti. A három legmeghatározóbb tényező: a terület, a médium és a joglejárat hossza. A médiumon belül a televíziós eladások esetében (amely ma a leggyakoribb) befolyásolja az ár kialakítását, hogy a vevő közszolgálati, vagy kereskedelmi televíziós csatorna, hogy főműsoridős, éjszakai vagy matiné-műsorról van szó, illetve, hogy kizárólagos, vagy nem kizárólagos jogokról állapodnak meg.

Hanussen: 500 vagy ötszázezer dollár?

A televíziók többé-kevésbé fix árakon vásárolnak, ott nagy alkudozásra nincsen mód, mivel az ár az adott országban lévő tévékészülékek számától függ – közölte a külkereskedelmi igazgató. Beszédes példája az árak „meghatározhatatlanságának”, hogy a „Hanussen” című filmet (az Oscar-díjas Szabó István munkáját) 500 dollárért adták el az Észt Televíziónak, míg ugyanezért a filmért egy másik vevő egy nagyobb angol nyelvterületre 500 ezer dollárt fizetett.

Moziforgalmazás esetén viszont az ár vita és alku kérdése. Áremelő tényező lehet az első osztályú fesztiválokon kapott díj, de sokat számít a film kora, a rendező rangja (ismert, vagy kezdő), az éppen divatos témák, trendek, és még sok minden más.

2003 bestsellere a Hukkle


Magyar filmexport – üzletnek nem rossz 1

A 2003-as év bestsellere Pálfi György „Hukkle” című filmje. A film eredetiségét, frissességét méltányolták a vásárlók és a 67 fesztivál, melyeken versenyben vagy egyéb szekcióban vetítették, továbbá a számos rangos fesztiváldíj, többek között a 33. Magyar Filmszemle külföldi kritikusok díja, a Gene Moskowitz-díj, vagy az Európai Film Akadémia Fassbinder Díja tovább emelték a rangját. A briliáns operatőri munkának komoly szerepe van abban, hogy 24 televíziós csatorna mellett ez idő szerint 17 ország moziforgalmazója is átvette a filmet, melyet tavasszal láthattak a német és osztrák, most az őszi szezonban pedig a francia, holland, cseh és izraeli nézők. Általános adat tehát az eladási árakról nem létezik, az összeg „a nullától a csillagos ég” lehet. A csomagban eladott filmek esetében természetesen vannak árengedmények.

Érdeklődnek a bosnyákok

A Mokép Hungarofilm divízió számára az idei cannes-i rendezvényen való részvétel igen eredményes volt – tudtuk meg. Megállapodásaik jó része mára már realizálódott, a többi folyamatban van. Példaként említette Szigeti Zsuzsa, hogy a Hukklét megvette a finn, a bosnyák és a cseh tévé is, és eladták Japánba is.

A bosnyák tévé igencsak érdeklődik a magyar filmek iránt. A balkáni állammal ez a Mokép első üzlete függetlenné válásuk óta, s a Hukklén kívül megvették a bosnyákok a „Szerelemtől sújtva”, Az „Ébrenjárók”, „A felhő a Gangesz felett”, a „Jadviga párnája” és a „Hamvadó cigarettavég” filmeket is.

Nemcsak a Hukkle volt persze kelendő: Makk Károly „Egymásra nézve” című filmjét eladták például Japánba is.

Nehéz betörni a dokumentumfilm-piacra

A dokumentumfilmek piacára ugyanakkor igen nehéz betörni – fejtegette Szigeti Zsuzsa. Bár jelenleg némi nyitás tapasztalható, minden ország hatalmas mennyiségű, és saját országában talán a miénknél érdekesebb tematikájú filmet gyárt, így igen nehéz meghódítani az ebből a szempontból majdnem zártnak tekinthető piacot.

Éppen ezért büszke a Hungarofilm divízió arra, hogy Gyarmathy Lívia „A mi gólyánk” (amely nem is igazán dokumentumfilm) rövidfilmjét sikerült Japánba eladni, továbbá értékesítették azt a szlovák tévének is, sőt megvette az igen rangos francia ARTE is. Gyarmathy Lívia legújabb, „Táncrend” című filmjére pedig a napokban írnak alá szerződést a ZDF német televíziós csatornával.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik