Élet-Stílus

Haláleset a budapesti Ironmanen: mi az, amit még kibír az emberi szervezet?

Közel négy kilométer úszás, 180 km kerékpározás és egy teljes maratoni táv. Mindezt egy szuszra, szünet nélkül kell teljesíteni a hosszútávú triatlonversenyeken. Épp ésszel szinte felfoghatatlan, de teljesíthető távok. Csak az nem mindegy, hogy kinek. A sportorvos szerint gyermekkori sportmúlt nélkül életveszélyes lehet rajthoz állni.

Tragédiával zárult a múlt hétvégi budapesti Ironman 70.3 (ez a féltávú Ironman) triatlonverseny, ahol 1,9 km-úszást, 90 biciklizést, majd 21,1 kilométer futást teljesítettek a versenyzők. Egy szlovák induló kétszáz méterrel a cél előtt lett rosszul. A 41 éves Radoslav Okrucky szíve nem bírta a terhelést. A mentők a helyszínen megpróbálták újraéleszteni, de sajnos sikertelenül.

A baleset pontos okairól egyelőre nincsenek információk. Szakembere szerint előfordulhat, hogy a triatlonistának olyan rejtett betegsége volt, ami egy alapos orvosi vizsgálat során sem derült volna ki.

Hasonlóan sajnálatos eset egyébként a tavalyi versenyen is történt. Akkor úszás közben lett rosszul az egyik nevező. A tragédia körülményeiről, a hozzátartozók kérésére, nem sokat lehetett tudni.

A halálesetek kapcsán szakembereket kérdeztünk az ironman jellegű amatőr, hosszútávú versenyek kockázatairól.

A határ a csillagos ég – már akinek

Mindum Károly tavaly, 57 évesen lett tripla Ironman, de tisztességgel végiglépdelt minden lépcsőfokon mielőtt 15 évvel ezelőtt elindult első hosszútávú triatlonversenyén.

Több év alatt, fokozatosan jutottam el az Ironmanig. Balaton-átúszással kezdtem, majd a következő évben jött a maraton, aztán 200 km bringa és csak a negyedik évben vállalkoztam az Ironmanre. Az edzésre fordított idő is fokozatosan nőtt az évek során. Az első években heti 2-3 edzés is elég volt, de a IM előtti évben már heti tíz edzést tartottam.

Budapest, 2016. július 30. Résztvevõk az Ironman 70.3 triatlonversenyen Budapesten 2016. július 30-án. MTI Fotó: Marjai János
Résztvevők az Ironman 70.3 triatlonversenyen Budapesten 2016. július 30-án. MTI Fotó: Marjai János

Károly most még tovább feszíti a húrt, egy hét múlva indul a Race Around Ausztria kerékpárversenyen,

ami 2200 km nonstop bringázás az osztrák hegyek közt, 30.000 m szintkülönbséggel. A szintidő 130 óra. 

A pécsi háromszoros vasember türelme és kitartása azonban ritka, mint a fehér holló. Károly azt tapasztalja, hogy rengetegen vannak, akik nulla sportmúlttal, néhány hónapos edzés után nekifutnak a maratoni távnak, vagy éppen néhány medencében eltöltött óra után átússzák (valahogy) a Balatont, de az sem ritka, hogy valaki egy év felkészülés után teljesíti az Ironmant.

Zsirai Milán erőnléti edző, 12 évig versenyszerűen triatlonozott, és szintén hasonlókat tapasztal az amatőr versenyeken. Bár saját crosscore edzésein nem jellemző az eszetlenség, valóban van mostanában egy trend, ami a maratonra, félmaratonra, illetve az ironman típusú versenyekre viszi az embereket. És bár van, aki rövid idő alatt is fel tud készülni egy ilyen nagy terheléssel járó megmérettetésre, nem ez a követendő példa.

Én is ismerek olyan lányt, aki egy év felkészülés után felhozta magát olyan szintre, hogy megcsinálta az Ironmant. Persze nem ment olyan jó időt, de beért a célba. Ilyen is van, de edzőként én ezt egyáltalán nem javaslom – mondja a szakember.

Korábban Milán maga is teljesítette a féltávú Ironmant, de elmondása szerint egyúttal rájött, hogy neki személy szerint nem fekszenek a hosszútávú versenyek. Utánpótlás korában is a sprint és az olimpiai távban volt sikeres.

Vasembernek születni kell?

Dr. Pavlik Gábor a Testnevelési Egyetem professzora, a férfi vízilabda-válogatott volt csapatorvosa külön kiemeli, hogy a hosszútávfutó vagy triatlonversenyek nem valók mindenkinek.

Az emberi tűrőképesség nagyon különböző, és nem mindenkinél ugyanaz a limit. Van, aki azért nem képes végigcsinálni, mert a térde fáj, van, akinek a csípője, egyesek ugyan mozgásszervileg rendben vannak, de a szívkeringési rendszerük nem tud alkalmazkodni ekkora terheléshez, illetve előfordul, hogy a szervezet hőháztartása nem bírja a strapát. Egyszóval nem lehet rámutatni egyetlen és legfőbb veszélyforrásra.

Erre részben születni kell, részben pedig tudatosan és hosszasan készülni a megmérettetésre – mondja a szakember.

Élsport vs. tömegsport

A sportorvos szerint az élsport is lehet káros az egészségre, a teljesítménykényszer például gyakran veszélybe sodorja a sportolókat. Megesik, hogy a tornászok sántítva másznak fel a dobogóra, mert olyan mozdulatokat mutatnak be, amik már-már túl vannak a képességeiken. Illetve sajnos minden évben van néhány hirtelen sportolóhalál, ami rávilágít az emberi szervezet esendőségére.

Az igazán nagy különbség azonban az élsport és a versenyszerűen űzött tömegsport között, hogy amíg előbbi ellenőrzött keretek között zajlik, a versenyzők az edzők és a profi orvosi gárda kezei között készülnek fel a megmérettetésekre, addig az amatőr versenyek többségén nem kötelező az orvosi vizsgálat. Mindenki saját felelősségére áll a rajthoz.

Ez elképesztően nagy kockázat. Gondoljunk bele, elindul a cél felé 2000 ember, de hogy azok közül ki az, akit megvizsgáltak, ki az akinek van sportmúltja és bírni fogja a távot, ki az, aki jól étkezett, ki az, aki szakszerűen pótolja a folyadékot, kinek megfelelő a cipője, erre senki nem figyel oda – magyarázza dr. Pavlik Gábor.

És még egy fontos különbségről említést kell tenni az igazolt versenyzők és az amatőr sportolók tekintetében: ez pedig a szervezetük, mindenekelőtt pedig a szívük edzettsége.

Az állóképességi teljesítmény kulcsa ugyanis a keringési rendszer, az, hogy a szív mennyire fejlődött ki az állóképességi edzés hatására – folytatja a sportorvos. A helyzet pedig az, hogy ez gyermek- és ifjúkorban tud a legerőteljesebben fejlődni. Tehát: amit akkor elmulasztottunk, azt nem biztos, hogy be tudjuk hozni felnőttkorban, bármennyit is edzünk.

Ha most valaki engem kérdezne arról, hogy nulla sportmúlttal nekirugaszkodjon-e egy Ironmannek, akkor azt javasolnám, hogy ne tegye, mert veszélyes. Ellenben, aki atléta, úszó volt, és azóta is benne van a sportban, akkor egyéves munkával nagyon fokozatosan, de fel lehet készülni.

A szakember hozzáteszi, ha valaki mégis úgy döntene, hogy 40 évesen vasember akar lenni, az a saját érdekében ne hagyja ki a sportorvosi vizsgálatot, mert egy anamnézis felvétel során kiszűrhetőek az esetleges veszélyforrások, és sort lehet keríteni egy kardiológiai vizsgálatra is.

Kiemelt kép: MTI

Ajánlott videó

Olvasói sztorik