1976 fontos év volt a történelemben, hiszen ekkor szállt fel az első Concorde, Innsbruck megrendezte a 12. téli, Montreal pedig a 21. nyári olimpiát, Steve Jobs és Steve Wozniak megalapítja az Apple-t, a Ramones megjelenteti az első albumát, az Egyesült Államok megünnepli alapítása kétszázadik évfordulóját, a Viking-1 és 2 leszáll a Marson, a legtöbben azonban mindezekkel nem törődve a diszkókorszak legfelkapottabb helyein szórakoztak, és totálkárosra hallgatták a felkapott előadók lemezeit.
Ebben az évben hódította meg a toplistákat Johnny Taylor Disco Lady-je, a felejthetetlen You Sexy Thing, de a Queen Bohemian Rhapsody-ja, vagy az Eagles Hotel Californiája is.
A NASA is felült a bulivonatra, és 1976. május 4-én útnak indította a LAGEOS (Laser Geodynamic Satellite) nevet viselő, egyesek szerint tévesen golflabdára emlékeztető – de hát ez egy diszkógömb! – műholdját.
Az azóta is tökéletes állapotban keringő, röpke 406,965 kilogramot nyomó, mindössze 60 centiméter átmérőjű eszköz egyetlen mozgó alkatrészt, elektronikát, vagy szenzort sem tartalmazott, hiszen feladata nem a Föld körüli pályán begyűjthető adatok irányítóközpontba küldése volt, hanem mindössze egy segítő eszközként szolgált a felszínről végzett lézeres távolságmérésben.
Hogyan működött?
A tudósok időnként egy lézersugarat bocsátottak ki a 426 tükörrel felszerelt gömbre, és mérték az annak visszajutásához szükséges időt.
Ezekből szép lassan, mérések sokaságával pontosan meghatározhatták a Föld alakját, gravitációs mezéjének erejét, és még számos, akkoriban nem ismert adatot.
Az alumíniummal borított, sárgarézből készült LAGEOS-on egy Carl Sagan által tervezett panel is helyet kapott, mely bolygónkat három különböző időszakában mutatja: 268 millió évvel ezelőtti, jelenlegi, illetve 8,4 millió év múlva várható állapotában.
A diszkókorszaknak aztán rövidesen vége lett, de a gömb – amennyiben egyetlen aszteroidával sem találkozik – még 8,4 millió évig kering a Föld körül, és tér vissza az addigra fura alakúvá vált földrészek egyikére.