Tudomány

Az univerzum megfejtését segítheti az ősi csillagrobbanás

Amerikai csillagászok fedezték fel a legtávolabbi 1a típusú szupernóvát, ami az SN Primo nevet kapta.


Forrás: NASA

A kutatók a Hubble-űrteleszkóp széles látószögű kamerájának segítségével nyolc hónapon át figyelték meg a 9 milliárd fényévnyire lévő szupernóvát az infravöröshöz közeli tartományban. A kutatócsoport vezetője, Adam G. Riess csillagász 2011-ben megosztott fizikai Nobel-díjban részesült a táguló világegyetemmel kapcsolatos kutatásaiért, melyeket az ilyen típusú szupernóvák megfigyelése is előremozdít majd.

Elmondása szerint a látható fény tartományában már minden lehetségest elértünk a szupernóva-kutatásokban, az infravörös tartomány viszont rengeteg lehetőséget kínál, amelyek kiaknázását épp csak megkezdtük.

Steve Rodney, a Johns Hopkins Egyetem egy másik csillagásza pedig arra mutatott rá, hogy amennyiben a korai univerzumból származó 1a típusú szupernóva különbözik a jelenkori csillagrobbanásoktól, e különbözőségek révén a tudósok többet megtudhatnak a sötét energia természetéről is.

Mi az, hogy 1a szupernóva?

Az 1a típusú szupernóvákat standard gyertyáknak is szokták hívni, mert roppant világos irányfényként szolgálnak a tudósok számára – valószínűleg egy-egy fehér törpe omlik össze, robban szét.

A robbanás feltételei ugyanolyanok, ezért egy-egy ilyen esemény láttán a csillagászok össze tudják egymással vetni őket, és képesek meghatározni, hogy egyik a másikhoz képest milyen messze van.

A robbanás tulajdonságaiból kiindulva meg lehet ugyanis határozni, hogy milyen messze történt és így következtetni az univerzum tágulására.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik