Az adozona.hu olvasói kérdései alapján a nyugdíjszakértő emlékeztetett rá, hogy a társadalombiztosítás nyugellátása alapvetően a megszerzett szolgálati időtől és a nyugellátás alapjául szolgáló havi átlagkeresettől függ.
A nyugellátás alapjául szolgáló havi átlagkereset összegét az 1988. január 1-jétől a nyugdíj megállapításának kezdőnapjáig – úgynevezett béridőszak – elért (kifizetett), a kifizetés idején érvényes szabályok szerint nyugdíjjárulék alapjául szolgáló kereset, jövedelem havi átlaga alapján állapítják meg. Ezeket a kereseteket nettósítják – levonják belőlük a járulékot és az éves adót –, a nettósított kereseteket valorizálják, majd a nettó keresetek összeadását követően a teljes összeget az előzőekben említett béridőszakon belüli bérezett napokkal osztják. Az így kapott napi átlagot meg kell szorozni 365-tel, és el kell osztani 12-vel. Ez az összeg fogja képezni a nyugellátás alapjául szolgáló havi átlagkeresetet.
A fentiek alapján, a jelenleg hatályos szabályozás szerint idén már 28 év keresetéből – úgynevezett életpálya alapján – számítják ki a nyugellátás alapjául szolgáló átlagkeresetet. A magasabb keresetek természetesen magasabb átlagkeresetet eredményeznek.
Egy viszonylag alacsony kereseti szint után, valamelyest emelni fogja a nyugellátás alapjául szolgáló havi átlagkereset várható összegét, ha az adott személy a nyugdíjazása előtti pár évben magasabb összegű keresettel rendelkezik. Azt azonban még Winkler Róbert sem tudja megsaccolni, hogy a keresetnövekedés mekkora növekedést eredményezhet a nyugellátás várható összegében.
Nő a nyugdíj, de nem eléggé?
Jövőre minimálisan, az infláció mértékével, 1,6 százalékkal nőnek a nyugdíjak. A kormány szerint megőrzik az ellátás értékét, az emberi erőforrások minisztere szerint a változtatások hozzávetőlegesen 2,6 millió embert érintenek. A Magyar Nemzetnek Matics Ágnes nyugdíjszakértő ugyanakkor azt mondta, hogy a most bejelentett, inflációkövető emelést minimumként írja elő a törvény, mert az alapkövetelmény, a nyugdíj ne veszítse értékéből.
A szakember szerint az inflációkövetés nem jelenti automatikusan azt, hogy a nyugellátás megőrizné az értékét. A pénzromlás mértékének meghatározásakor a nemzetgazdaságban átlagos fogyasztói szokások alapján kialakított árváltozás jelenti az adott évi inflációt, amitől jelentősen is eltérhetnek a nyugdíjasok fogyasztói szokásai, így más lehet a fogyasztói kosaruk tartalma.
Az idősebbek például kevesebb tartós fogyasztási cikket vásárolnak, ezzel szemben a kosarukban jelentős helyet foglalnak el az élelmiszerek, s gyógyszerekre is többet költenek, mint az átlag. Ebből a szempontból biztosan rosszabbul járnak a nyugdíjasok. Ugyanakkor azt is figyelembe kell venni, hogy a százalékos emelés a nagyobb jövedelműeknek kedvező, a kisnyugdíjasoknak járó emelés alig érezhető.
Megoldás lehetne, ha az emelésre szánt pénzt – az 1,6 százaléknak megfelelő összeget – mindenki fix összegként kapná, annyit, amennyi az emelésre szánt összegből egy-egy nyugdíjasra jut. Így a kisebb jövedelemmel rendelkezők relatíve nagyobb emeléshez jutnának, a jobb anyagi viszonyok között élők kisebbhez – tette hozzá a szakember, aki szerint a kormány kiegészítő nyugdíjemelésről is dönthetne.
A Matics Ágnes által idézett szabály szerint, ha a GDP-növekedés 3-4 százalék közötti, a nyugdíjemelés számításánál az infláció mértéke mellett 20 százalékos arányban a tervezett országos nettó átlagkereset-növekedést számításba kell venni. Ez az arány 40, illetve 50 százalékra emelkedik akkor, ha a GDP-növekedés négy, illetve öt százalék közötti mértékre változik, illetve meghaladja az öt százalékot.
Ebből következik, hogy nagyobb lehetne a nyugdíjemelés, ha elérné a három százalékot a növekedés mértéke, hiszen a Központi Statisztikai Hivatal friss gyorsjelentése szerint az idei év első kilenc hónapjában 4,2 százalékkal emelkedtek a reálkeresetek. Így a bruttó kereset elérte a 243 ezer, a nettó pedig meghaladta a 159 ezer forintot – írja a Magyar Nemzet.
Mint megírtuk, a magyar nyugdíjrendszer jelenlegi formájában nem lesz sokáig fenntartható, ha folytatódnak az utóbbi időben látott demográfiai trendek. A helyzet katasztrofális, de nem kilátástalan: számos ország oldott már meg hasonló problémát. Ha a nyugdíjrendszereknek a Mercer által készített rangsorát nézzük, az első tíz helyezett között is van ilyen. Chile a legjobb példa arra, hogyan lehet egy fenntarthatatlan rendszert a világ egyik legjobbjává formálni. Ehhez csaknem két évtized kellett.
