Tudomány

Nácik sírját ápolja a magyar kormány – csak tévedés lehet

Bihari Dániel
Bihari Dániel

tud újságíró. 2015. 11. 26. 13:30

Egy kormányhatározat értelmében 150 millióból újulna meg többek között Szálasi Ferenc és több magyar háborús bűnös síremléke. Nyilván félreértésről van szó...

Reméljük, hogy a szöveg szikársága miatt félreértjük, de elsőre igencsak ijesztően hangzik egy, a Magyar Közlönyben megjelent kormányhatározat Semjén Zsolt s.k. által. A kormány felhívja a nemzetgazdasági és a miniszterelnökséget vezető minisztert, hogy 2016. január 31-ei határidővel a költségvetés terhére gondoskodjon 150 millió többletforrásról…

… az 1848-1947 között hivatalban lévő miniszterelnökök sírjainak (sírjel, sírbolt, egyéb síremlék felújítása céljából …

A szöveg nem tartalmaz kivételeket, vagyis józan paraszti ésszel ide kell értenünk a zsidótörvényekért, deportálásokért, terrorért és az ország kivéreztetéséért felelős kormányfőket – értelmezés szerint – a kommunista Garbai Sándortól a nyilas Szálasi Ferencig.

Sár, mocsok, hazugság

Egy pillanatig sem gondoljuk, hogy Semjén Zsoltnak, vagy kormányunk bármely tagjának eszében lenne a rehabilitálás útjára vezetni vörös, nyilas, antiszemita gyilkosokat. Kérdéseinkkel természetesen megkerestük a miniszterelnökséget és bízunk benne, hogy rövidesen válaszolnak. Addig viszont elmélkedünk.

FRISS! Lázár János a szokásos csütörtöki kormányinfón közvetve üzent, amit cikkünk alján olvashat.

A magyar XX. század legnagyobb problémája, hogy rendre egymással ellenséges rendszerek váltották egymást. Legitimizációjuk egyik fő pillére volt az előd démonizálása, ördögi mivoltát szinte erővel sulykolták az emberek fejébe.

Így lett közellenség és bűnbak az őszirózsás forradalom után Tisza István, a Horthy-korszakban a Károlyi-kormány, a II. világháborút követően pedig “a Horthy fasiszta bandája”.

A politika a rendszerváltás után sem engedett szorításából, megmaradt a sarkításoknál. Óriási és veszélyes hiányosság, hogy a XX. századi politikusok árnyalását nem vették át a történészszakmától, és máig nem indult meg egyes személyek őszinte elemzése a közbeszédben. Világnézetünket ezért határozza meg most is felületes, érzelmek motiválta “részinformációk halmaza”.

Árnyalni, és kidobni a szemetet

Semmiképp nem felmentésre gondolunk, hanem árnyalásra.

Egy Szálasinak, és ha miniszterelnökként értelmezzük, egy Garbainak is a történelem szemétdombján a helye.

De van nekünk például Teleki Pálunk, akinek kormányzása idején fogadták el a II. zsidótörvényt, ám oly munkásságot hagyott maga után, hogy nem lehet pusztán ez alapján megítélni.

Vagy Gömbös Gyula. Ma, ha többnyire kimondatlanul is, de hivatkozási alapként kezd feltűnni Gömbölini, aki egy olasz típusú diktatúra bevezetésén dolgozott. Árnyalni kell.

Érdekes, mert napjainkig megosztó Tisza István személyisége. A háborús miniszterelnök, a tüntető tömegbe lövető “zsarnok”, az ellenzéket rendőri erővel eltávolító “diktátor”. Aki a monarchia egyetlen vezető politikusaként a végsőkig ellenezte a világháborút, és nem tűrte tovább, hogy a folyamatos obstrukciók veszélybe sodorják az ország működését. Liberális volt a szó XIX. századi értelmében, de nem demokrata – szilárdan hitte, hogy amit tesz, az ország érdeke, és ezért többször áthágta a szabályokat.

Szobor, személy, skatulya és remény

Ez utóbbi miatt kell megjegyezni:

a politikus érdekei mentén cselekszik, akkor eredményes, ha – ideális esetben hazája érdekében  – nem túl kényes a becsületére. Főleg olyan politikusokra igaz ez, akik háborús, kiélezett korszakokban vezették az országot.

Egyikük sem feddhetetlen, egyikük sem hótiszta példakép, aki szobrot érdemel. Árnyalni kell, és ha tényleg megértettük, miről is van szó, talán mégis jöhet egy-egy szobor. Az a szobor viszont nem a személy feje köré fonna glóriát, hanem egy-egy történelmi problémára emlékeztetné az utókort.

Szóljunk még Károlyi Mihályról. A sírját gondozzuk, de szobrát eltávolítottuk a Kossuth térről? Végül is nem ellentmondás, de mindenképp furcsa. A “vörös gróf” ugye sokak szerint megágyazott a kommunista diktatúrának, hazaárulást követett el a hadsereg lefegyverzésével, nyakába varrható a trianoni tragédia.

A másik oldalról Károlyi Mihály demokrata volt a szó legnemesebb értelmében. Akadály nélküli pártalapítás, a sajtó, a szólás és a vélemény szabadsága, titkos választójog, nemzeti függetlenség voltak programjának sarokkövei. Mi akkor a baj? Hogy nem tudta megvédeni az ország határait, elbukott, az utókor pedig skatulyába zárta.

Ezeket a skatulyákat kellene kinyitni nemcsak a történelmi igazság, hanem mai társadalmi békénk érdekében. A két magyar, három párt állapotának megszüntetéséhez.

Árnyalni. Őszintén reméljük, hogy kormányunk e folyamatot akarja segíteni a sírok felújításával, és nem szerecsenmosdatásra készül.

Lázár János s kormányinfón közölte: megnyugtat mindenkit, háborús bűncselekmények elkövetőinek anonimizált sírját nem kutatták fel és nem is fogják. Részben tehát választ kaptunk.

Kommentek

Legfrissebb videó mutasd mind

24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.