Pierre Schaeffer zeneszerző munkássága óta egyébként is legitimizálta a szakma azt, hogy a zene nem feltétlenül hangszerekből, hanem hangokból születik: így készültek később a samplerek és így vált zenévé az is, ahogyan idegesen dobolunk az asztalon, bár ezzel persze nem mindenki ért egyet. Ennél a mozzanatnál természetesen békésebb zenei kínálattal érkezünk.
Plink: a flowélmény kedvéért
A felelőtlen örömzenélés és a homokozóban együtt várvödrözés idilli élményét biztosítja az eléggé spártai külsejű, de annál szórakoztatóbb Plink. Teljesen ismeretlen játékosokkal kerülünk egy játéktérbe, ahol csak fel-le mozoghatunk (ez a hangmagasságot vagy ütőshangszerek esetén a dobmintákat változtatja), illetve színt változtathatunk (amely éppen megszólaltatandó hangszerünket jelképezi: doboktól basszusokon keresztül egy könnyedebb elektro szám garantáltan ismerős hangzásairól van szó). Tökéletes gateway-élmény: először senki sem érti, hogy ebben mi a jó, öt perccel később viszont már azon gondolkodunk, hogy milyen zenei motívumokkal tudjuk köszönteni a pályára belépő új játékosokat és hogyan tudunk zenével kommunikálni.
Generatív zene
Brian Eno zeneszerző és producer nevéhez szokás kötni az ún. generatív zenei megoldásokat, azaz azt a sokak által rettegett pillanatot, amikor megnyomjuk a gombot és tényleg jön a kész zene. Eno és állandó kóder/zenésztársa, Peter Chilvers ilyen appokat gyárt iPhone-okra és iPadekre: Bloom című appja például kifejezetten lassú, altató ambientet gyárt: ennek megfelelően csak hangnemeket tudunk benne váltani vagy a képernyő adott pontjaira bökve „zongorázhatunk”. Ha a halvány pasztellszínekkel és gömbszerű formákkal operáló app inkább a víz, másik, Scape nevű appjuk jóval szögletesebb formákkal, erősebb kontúrokkal, harsányabb hangzású zenékkel, hangszobrokkal dolgozik – egyik sem lógna ki egy kísérleti művészeti kiállításról. (És oda sem férnénk hozzájuk, olyan hosszú sor kígyózna előttük.) Eno és Chilvers nem csak ennél a két appnál állt meg – ezen az oldalon még több zenei appjukat nézhetjük át.
Caustic: minden egyben
Androidos készülékekre fizetős, PC-s portként viszont teljesen ingyenes a Caustic névre hallgató zenei egységcsomag. Aki teljes kontrollt akar afelett, hogy mi hangzik el és ennek megfelelően dobgépeket akar programozni, basszusfutamokat akar írni és különféle szintetizátorhangzásokkal akar bajlódni , viszont mindehhez kezdő, az örülni fog a Causticnak: nagyon jó tutorialek járnak hozzá, nagyon könnyen lehet belőle sikerélményt szerezni és akár komplett számokat is egész könnyen össze tudunk benne pofozni, öt évvel később pedig azon sírunk majd a konyhában, hogy abból a pénzből, amiből egy teljes országot vehettünk volna, inkább egy moduláris szintetizátort szereztünk. (Ez az a szintetizátor, amiben első látásra több a kábel, mint maga a gép, amiből ezek a kábelek lógnak.) Tökéletes gateway-program tehát, kipróbálni is ingyenes, csak időre lesz szükségünk. De arra nagyon.
Ha csak gumi kell
Ha csak gumizene, azaz a háttérben futó, egyáltalán nem zavaró háttérzene kell a lelkünknek, azt is könnyen kikeverhetjük magunknak. Ezeket általában az „ambient noise generator” kifejezéssel kereshetjük, de a legbiztosabb találat garantáltan a MyNoise, amelyen éjjeli kertzajoktól tibeti hangtálak vagy éppen mantrázó szerzetesek hangjait kombinálhatjuk össze tíz szólamban: ezek alá pedig a YouTube vagy Soundcloud bármilyen ambient zenéjét varázsolva kész is az egyszeri és megismételhetetlen éjjeli rádió.
