A The Walking Dead sikerességét nem lehet kétségbe vonni. Sokszor olyan embereket is a képernyőhöz tapaszt, akik mellékesen nem kedvelik se az erőszakot, se a zombikat – ereje a karakterek személyes drámájából, a szereplők közötti folytonos emocionális hullámvasútból ered.
A hatodik évadra a szereplők már annyi megpróbáltatáson mentek keresztül, amennyit egy átlagember nagy eséllyel nem tudna elviselni. Nem csak arról van szó, hogy folytonos a védekezés bármi ellen, legyen az élő vagy holt, mindennapos az élelemhiány és szűkösek az emberi kapcsolatok. Az ember mint uralkodó faj napjai meg vannak számlálva, és ezt Rickék is tudják. A kényszer, hogy életben kell maradni csak makacs ragaszkodás egy olyan állapothoz, melyben mindennapos a túlélésért vívott harc, de mi mástól maradna ember az ember, ha nem attól, hogy minden körülmény ellenére megpróbál civilizáltan élni?
Az évad legnagyobb húzását és a főbb konfliktusok kirobbantóját – a kereskedelem megjelenését – már az első néhány részben felfestik egy Jesus nevű karakteren keresztül, aki ugyan nem változtatja borrá a vizet, de, ahogy ő is fogalmaz, neki köszönhetően fog kinyílni szereplőink előtt igazából a világ. Jesus egy másik kisvárosnyi túlélőcsoport, Hilltop kereskedelmi összekötője, és feltett szándéka olyan gazdasági kapcsolatot kialakítani más városokkal, mint az apokalipszis előtti időkben volt, hogy egy lépéssel közelebb kerüljenek a civilizált élethez.
A szomorú tény azonban az, hogy míg akadnak forradalmi gondolkodók, mint Jesus, több olyan ember él még mindig, akik semmilyen eszköztől vissza nem riadva egyszerűen tesznek a civilizációs normákra, hiszen egyetlen szempont vezérli őket: a túlélés. Ez a magukat Megmentőknek nevező csoport, akik nem tesznek túl sokat azért, hogy rászolgáljanak hangzatos nevükre. Persze a The Walking Dead anta- és protagonistái mindig is így oszlottak el, a különbség az eddigiekkel szemben az, hogy bár nagyban megy a játék, már nem területért harcolnak a felek, csupán az ellátmányért, ami kezd elfogyni a világból. Továbbá nem annyira a személyes ellentétek vezérlik a hősöket, mint inkább a civilizáció visszaállítása vagy lerombolása. Legalábbis eleinte.
Az évadban a főszereplő Rick és közvetlen környezete mellett ezúttal nagy szerepet kap az a néhány szereplő, akiket az előző évadban ismertünk meg. Morgan, az első évadból visszatérő figura olyan ellenpontot képez a főszereplőkkel szemben, ami már nagyon hiányzott a The Walking Deadből. A folytonos hiszti az emberölés szükségességéről egyfelől kezdett baromi unalmassá válni, másrészt soha nem volt igazi ellenpólusa. Morgan viszont mindig hisz abban, hogy a gyilkosság nem lehet mindenre megoldás, és hite egy konkrét esetnél igazolódik is. Noha Rick, Morgan és Carol között úgy oszlanak meg az álláspontok ebben a témában, hogy a néző mindhármójukkal tud azonosulni, mégsem lesz a meccsnek igazi nyertese.
Közben az alexandriai csoport – a főszereplőink – körében új ellentétforrás jelenik meg: a szerelmi féltékenység. Az Abraham – Sasha – Rosita szerelmi háromszög szép, mégis szomorú és fájdalmas mementója az évadnak. Azért fontos ez a szál, mert a későbbiekben mindegyik szereplőre igen nagy hatással lesz, ráadásul közel az egyetlen olyan dolog, mely nem közvetlenül a zombiktól hemzsegő új világból származó probléma, hanem teljesen hétköznapi, ami már régóta hiányzik a karakterek életéből.
És ha már hétköznapiság, nem mehetünk el Carol mellett, aki ugyan új életet próbál kezdeni, a sors újra ás újra olyan helyzetekbe löki, ahol szembesülnie kell azzal, hogy a nyugodt életet nem adják olyan könnyen. Denise, a csapat orvosa is fontos szerepet kap ebben az évadban, a néző rajta keresztül vonódik be abba a világba, ahol Rickék már otthonosan mozognak.
És itt érünk el az egyik legfontosabb pontig: a The Walking Dead végre elkezd hasonlítani a Trónok harcához, azaz végre nem a forgatókönyvírók szándéka szerint halnak meg emberek, hanem úgy, ahogy azt a karakterek logikája diktálja, bármilyen morbidul is hangzik. Ennek pedig csúcspontja a záróepizód, ahol végre felbukkan egy olyan szereplő, akiről eddig mindenki csak beszélt, és olyan emlékezetes a belépője, hogy a sorozat eddigi összes antagonistája csak csínytevő rosszcsontnak tűnik mellette.
Jó lesz rá lélekben felkészülni, hogy a The Walking Dead visszatalált egykori hangjára, szépen ívelt, drámától és akciótól nem mentes realista zombihorrort kapunk, ahol a főszereplők olyanok, mint mi: átlagosak és tele vannak indulattal.
