A magyar határtól nem egész 600 kilométerre, délre van egy város, amelyet hófedte hegyek ölelnek körül, középen folyó szeli ketté, amelyen szűk híd vezet át. Ám ezen a hídon tank és rendőr posztol az egyik oldalon, barikádot emeltek a másikon, harang szól az egyik part felől, müezzin a másikról. És a helyiek, ha csak nem muszáj, nem kelnek át rajta, bár semmilyen törvény nem tiltja azt. A helyszín albán nevén Mitrovica, szerb nevén Kosovska Mitrovica.
A megosztott város az albán többségű, Magyarország által önálló államként elismert Koszovó északi részén fekszik, délen albánok, északon szerbek élnek, látszólagos békében, ám komoly feszültségben. Két hete a szerbek népszavazást tartottak, hogy elfogadják-e a pristinai intézményeket – nagyjából 100 százalék nemmel szavazott a kérdésre. A referendumnak egyébként sok értelme nem volt, hiszen az Koszovóra semmilyen kötelezettséget nem rótt, ráadásul a területet továbbra is magáénak tartó Szerbia is ellenezte a voksolás megtartását.
Épülő Koszovó
Macedónia felől átlépve a koszovói határt látványos fejlődés, építkezés tapasztalható, az út mentén nagy, új építésű házak sorakoznak, sok még nincs bevakolva. A fővároshoz, Pristinához érve, mindez még szembetűnőbb, legutóbbi ott jártamhoz, 2007-hez képest komplett városnegyedek, lakótelepek nőttek ki a földből. Ezeket túlnyomó részt helyi üzletemberek építtették, akik külföldön meggazdagodtak, majd a függetlenség kikiáltásakor visszatértek. (Közülük is a leggazdagabb Bedzet Pacoli, 8 milliárd eurós magánvagyonával. Őt egyébként tavaly köztársasági elnökké is választották, ám kiderült, a voksolással nem volt minden rendben, így le kellett mondania).
Mindez a fejlődés azonban csalóka, Koszovóban 50 százalékos a munkanélküliség, aki dolgozik, az is vagy közalkalmazott, vagy az országban állomásozó számtalan nemzetközi szervezet egyikének dolgozik. Tényleges termelés nagyon kevés helyen folyik az országban. A többség a külföldön élő rokonok által rendszeresen hazautalt pénzből él, európai szemmel nem túl magas életszínvonalon. Az albánok egyébként nagyon szeretik a magyarokat, mivel Albánia 1912-es megalakulásakor első királynéjük, Apponyi Geraldine magyar volt.
Koszovóban is fontos a rendőröknek a sebességhatár
Pristinát elhagyva jó minőségű autóúton körülbelül háromnegyed óra alatt lehet eljutni Mitrovicába. Az út szélén a koszovói rendőrség munkatársai aktívan mérik a sebességet – tapasztalataink szerint a külföldi rendszámúakat jó eséllyel megállítják. A rendőrtiszt mérése szerint szkopjei illetőségű autónkkal 60 helyett 71-gyel hajtottunk.
A 30 eurós büntetést csekken kell befizetni és bemutatni, addig a jogosítvány a rendőrnél marad. Problémás viszont, ha a rendőr eltűnik helyéről, mire a csekket befizetjük. Bár másik rendőrrel találkoztunk, az nem tudott segíteni, sem felvenni a kapcsolatot társával, így a mitrovicai rendőrségi központig kellett menni, hogy megtudjuk, hol van jelenleg az a járőr, aki elvette a jogosítványt.
Szemét, csevap, euró
Ezen kitérő után érkeztünk meg Mitrovica belvárosába, az albán oldalra. Első pillanatra a városka ugyanolyan, mint bármelyik más település Koszovóban: a központban mecset, szűk utcák, a hentes kirakatában hatalmas darab húsok fellógatva, az ételbárokban faszénen sütik a csevapot és a pjeszkavicát, bent a vendégek jóízűen falatoznak, beszélgetnek, dohányoznak (a füstölés ellenes kampány a hagyományosan nagy dohányfogyasztó albánok körében még nem érezteti hatását), az utcán a földre kipakolt portékák. Az árak mindenhol euróban vannak megadva, mivel bár nem tagjai az uniónak, pláne nem az eurózónának, saját döntésük szerint ez a hivatalos fizetőeszközük.
Fotók: Angyal Ágnes
A település azonban még koszovói viszonylatban is szegénynek számít, tömegközlekedés nincs, a gyalogosok az úttesten közlekednek, mivel az elmúlt hetekben lehullt havat nem takarították el a járdáról. Az olvadásnak köszönhetően viszont hatalmas szeméthalmok tűnnek elő. A főbb útvonalakon viszont a lámpaoszlopokra végig zászlókat tettek: a kék alapon sárga koszovóit, és a piros alapon fekete sasos albánt felváltva. Utóbbi számukra ugyanis nem Albániát, mint országot, hanem az albán nemzetet jelképezi.
Békében akarnak élni
A főút végén szűk híd. Ez vezet át a szerb oldalra. Előtte egy tank, a híd tövébe szögesdrótot készítettek arra az esetre, ha hirtelen le kéne zárni. A híd közepén egy koszovói rendőr posztol, éjjel-nappal. Ott jártunkkor senki sem ment keresztül, egyik irányból sem. Az egyébként autók számára kialakított hídon jelenleg csak gyalog lehet átkelni, mivel a szerb oldalon hatalmas barikádot emeltek, amelyet a ráhulló hó fallá változtatott.
Egy idősebb albán úr lapunk kérdésére elmondta, neki nincs semmi problémája a szerbekkel, az őslakosok ezután is együtt tudnának élni, a probléma azokkal van, akik az elmúlt években jöttek Szerbiából. „Maguknak okoznak problémát az elszakadási törekvésekkel” – fogalmazott. Ezen a véleményen volt az a fiatal albán fiú is, aki szerint a politikusok gerjesztik a feszültséget, az emberek békében akarnak élni.
Ezt erősítette meg lapunknak a helyi közösségépítő szervezet egyik vezetője, Remzije Istreti is. Mint fogalmazott, nem hiszi, hogy eszkalálódna a helyzet. 1999 óta gazdasági, politikai és etnikai problémák vannak a szerbek és az albánok között, de véleménye szerint ez nem fordulhat újabb háborúba. „A polgárok igyekeznek normális életet élni. Számukra fontosabb az életminőség, hogy normális iskoláik, kórházaik legyenek, mint az, hogy melyik országhoz tartoznak” – véli Remzije Istreti.
A híd túloldalán
Ennek ellenére albán kísérőm megállt a híd lábánál, nem jött át a szerb oldalra. A koszovói rendőrautót elhagyva mintha egy másik országba érnék. Hatalmas szerb zászlók mindenütt, a hídfő kövén a nemzetközi erőket bíráló feliratok, illetve a mondat, amely mindenhonnan visszaköszön: „Kosovo je Srbija”, azaz Koszovó az Szerbia. Ezen az oldalon nem látni egyenruhásokat, sem rendőrt, sem katonát, sem koszovóit, sem szerbet, sem nemzetközit. Egy fellobogózott katonai sátor áll azonban a lejáratnál, előtte hatalmas farönkök: ezzel fűtenek, de szükség esetén valószínűleg a barikád megerősítésére is fel lehet használni. Előtte pár fiatalember áll állandóan. Azt lapunk kérdésére nem árulták el, miért, ahogy azt sem, van-e náluk fegyver (ez csak feltételezhető). Ám mikor megtudták, magyar vagyok, azt üzenték, hogy Magyarország vonja ki KFOR katonáit Koszovóból, ezzel bizonyítva, hogy baráti állama Szerbiának. „Isten hozott Szerbiában” – üdvözöl egy másik, egyértelművé téve, hogy számára Koszovó és Kosovska Mitrovica még mindig Szerbiához tartozik. A szerb városrész utcáin sétálva valóban az az ember érzése, hogy Szerbiában van: bár Koszovóban az albán és a szerb is hivatalos nyelv, és minden kétnyelvűen van kitáblázva, itt csak szerb, cirill betűs feliratokat lehet olvasni. Az árusoknál az árakat euró mellett szerb dinárban is megadják, ezen a részen ugyanis a fizetéseket is ebben a pénznemben fizetik. Az autókon pedig a koszovói (RKS jelzésű) rendszám helyett kizárólag a szerb táblákat használják.
A nyomor itt még nagyobb, mint az albán oldalon. Akadozik a folyóvíz szolgáltatás, a legtöbb ház alján pedig generátor működik, hogy megtermelje a szükséges áramot. Az utcán sokan dobozokból zöldséget, gyümölcsöt árulnak, de van, aki használt elemekkel, régi műszaki cikkekkel kereskedik. Egy idős férfi is ilyen árukkal kereskedik, portékáját egy használt katonai ágyra pakolta ki. „Az őslakos albánokkal jóban voltunk mindig, de a háború óta nem járok át, legfeljebb szombatonként a piacra. Ott, ha találkozok egy régi albán barátommal örömkönnyek között öleljük át egymást” – mondta. (1998 és 1999 között az elszakadni vágyó albánok és a szerbek között fegyveres konfliktus volt a területen, amelynek a NATO bombázása vetett véget, majd Koszovót az ENSZ protektorátusa alá helyezték az 1244-es határozattal).
Harcolnának is, hogy ismét Szerbia része legyen
Az idős árus szerint is a nem őslakosok okozzák a problémát, de szerinte a másik oldalon. „Itt éltem le az életemet és itt is akarok meghalni, és szeretném, ha ez a hely Szerbia lenne. Egyszer talán a „szomszédok” is rájönnek, hogy nekik is ez lenne a legjobb”. Egy másik idősebb úr megörül, hogy magyar vagyok. Zsebéből fényképalbumot húz elő, az első oldalon egy megsárgult kép édesapjáról, aki Magyarországon volt hadifogságban az első világháború alatt. Elmondta, hogy Koszovó mindig is szerb terület volt és ennek szerinte így is kell maradnia.
Egy kis bolt előtt fiatal fiú állt, fekete dzsekiben, rávarrva a szerb zászló. „Nem kérdés, hogy nem csak Mitrovica, de egész Koszovó Szerbia része és az is lesz. Ha ezért harcolni kell, harcolni fogunk” – mondta.
„A szerbeknek bocsánatot kell kérniük”
Az egyik legerősebb koszovói albán ellenzéki párt, a Vetevendosje! (Önrendelkezés) vezetője, Albin Kurti egy egységes, szuverén államnak szeretné látni Koszovót. Véleménye szerint a kérdésben nem szabad kompromisszumot kötni Szerbiával, ennek eléréséért pedig tüntetéseket szervez a jelenlegi koszovói kormány ellen, amely az észak-koszovói helyzetről tárgyal Belgráddal. „A szerb alkotmányt kell megváltoztatni, amely még mindig kimondja, hogy Koszovó Szerbia része” – hangsúlyozta lapunknak Albin Kurti. Hozzátette, ahhoz, hogy a viszony rendeződjön, Szerbiának választ kell adnia, hol van az a 18 ezer eltűnt személy, akiket az 1999-es háború óta nem találnak, a háborús bűnösöket ki kell adniuk a koszovói bíróságnak, bocsánatot kell kérniük a háború alatt elkövetett bűneikért és megfizetni az akkor keletkezett károkat, valamint át kell adniuk a Koszovóra vonatkozó földhivatali nyilvántartásukat. „Amíg ez nem történik meg, fel kell függeszteni a tárgyalásokat Szerbiával, mert jelenleg Koszovó nem csak az egyik tárgyalópartner, hanem maga a tárgyalások témája” – fogalmazott a koszovói albán politikus.
Albin Kurti (Fotó: Angyal Ágnes)
Mint elmondta, a fő probléma az, hogy míg a szerb állampolgárok személyivel léphetnek be Koszovóba, ám ha egy koszovói akar Szerbiába árut bevinni, le kell cserélnie a rendszámtábláját szerbre, szerb, cirill betűs dokumentumokat kell felmutatnia, mivel nem fogadják el sem a koszovói útlevelet, sem a koszovói vámpecsétet. „Ahhoz, hogy a mozgásszabadság jogát gyakorolja egy koszovói állampolgár, meg kell változtatnia az identitását, szerbbé kell válnia”. Albin Kurti szerint a koszovói szerbek soha nem fognak azért beilleszkedni Koszovóba, mert akarnak, de azért igen, mert szükséges. Ez nem működik addig, amíg Szerbia a szerbek lakta részen párhuzamos intézményrendszert tart fenn. A politikus pártja ezért egy növekedési tervet dolgozott ki, amelynek célja, hogy teljesen megszüntessék a munkanélküliséget Mitrovicában és Észak-Koszovóban. A politikus azt azonban kizártnak tartja, hogy ismét fegyveres konfliktus legyen ott, mivel nem valószínű, hogy Szerbia katonákat küldene az erős NATO-jelenlét miatt.
