A Napi.hu-nak Szikra Dorottya azt mondja, a nyugdíj-előreszámítással foglalkozó szakemberek között – politikai kötődéstől függetlenül – széles konszenzus van, hogy 2030-35-ig biztonságosan fenntartható a nyugdíjrendszer. Hosszú távon nagyon komoly demográfiai probléma jön, de még ez sem sodorja az összeomlás küszöbére a rendszert.
A kutató szerint érdekes, hogy ez a nézet éppen a jobb helyzetűek körében terjed, noha nekik nincs félnivalójuk, ha maradnak a mostani szabályok, amelyek jelentős átalakítására nem számít. Szikra Dorottya azt elismeri, hogy az államba, a nyugdíjrendszerbe vetett bizalom megingott, miután a választókat – az esetek döntő többségében (ld. magánnyugdíjpénztárak) – kihagyták a döntésekből.
Az elmúlt évtizedekben a mindenkori hatalom nagyon ügyelt arra, hogy a nyugdíjas szavazókat ne veszítse el, vagy ne haragítsa magára. Politikailag a nyugdíjcsökkentés kivitelezhetetlen, ilyet nem reszkírozna meg egyetlen párt sem, s ilyen szándékra nem is tudnék történelmi példát említeni.
Szerinte a nyugdíjrendszer a Kádár-korban is a politikai feszültségek levezetésének egyik eszköze volt, és a rendszerváltás óta is kesztyűs kézzel bánik a politikai elit a nyugdíjasokkal,
sokkal inkább, mint például a gyermekes családokkal. Példát említve: a 65 év fölöttiek körében a relatív jövedelmi szegénység nagyjából 6 százalékos arányú, miközben a 18 év alatti gyermekeknél ugyanez a szám 20 százalékot tesz ki. A gyermekes családokkal kapcsolatban – szemben a nyugdíjasokkal – sokkal bátrabbak a politikusok akkor, ha megszorításokról van szó.
Bajban a politikai árvák
A szakember szerint az Orbán-kormány alatt a kezdő nyugdíjak utolsó fizetéshez viszonyított nettó értéke 58-60 százalékról fölment 66-67 százalékra, ami a többi V4-országgal egybevetve a legjobb adat. Ugyanakkor nagy gond, hogy a nyugdíjrendszeren belüli egyenlőtlenségek elkezdtek nőni és veszélyes helyzetbe kerülnek azok, akikre nem figyelt egyik kormány sem.
2030-2035 – éppen a rendszer fenntarthatóságának gyengülése – idején nő meg azoknak a száma, akiknek a nagyon szaggatott munkaviszonyuk miatt nem lesz teljes nyugdíjuk, résznyugdíjra vagy még arra sem lesznek jogosultak. Azokra gondol, akik hosszabb ideig munkanélküliek, feketén vállalnak munkát, vagy nem is tudják, hogy a munkáltatójuk nem jelentette be őket.
E csoportban főleg az alacsony iskolai végzettségűek vannak, akiknek a pontos számát is nehéz megbecsülni, tíz éve készült egy kutatás, amely már 2020-ra több százezer főre tette azok számát, akik nem lesznek nyugdíjra jogosultak, vagy rendkívül alacsony nyugdíjra számíthatnak.
Nincs okunk azt gondolni, hogy az ő helyzetük javult volna az utóbbi időben. Hogy velük mit kezd majd a politika, az egy óriási kérdés!
A jövőbeni idős szegények arányát azért is nehéz megbecsülni, mert a munkanélküliek több mint fele, kikerült az állam látóteréből.
Több százezer emberről nem tudni semmit
A problémára megoldás lenne egy adókból finanszírozott viszonylag alacsony alapnyugdíj-rendszer bevezetése.
Ma is van ugyan egy 28 500 forintos nyugdíjminimum, amit jelenleg nagyon kevesen kapnak, de a számuk folyamatosan növekedni fog.
A nyugdíjminimum 2008 óta nem nőtt, ami tarthatatlan, de a szakember a jelenlegi szociálpolitika alapján azt tartja valószínűbbnek, hogy a növekvő időskori szegénység problémáját az önkormányzati segélyezési rendszerre terhelik.
Szikra Dorottya szerint gond a negatív demográfiai trend, de a munkanélküliség és a kivándorlás is rombolóan hat a nyugdíjrendszer hosszú távú fenntarthatóságára. A legkomolyabb gond pedig az alacsony iskolai végzettségűek gyér foglalkoztatottsága,
a nyugdíjrendszer hosszú távú fenntarthatóságához a magas színvonalú oktatási rendszer vezet.
A használható tudás hiánya jelenti a legnagyobb fenyegetést a nyugdíjrendszerre. Az interjúban a kutató ezt követően hosszan ecseteli, miért nem érdemes csökkenteni az érettségizettek számát, leépíteni a szakmunkások általános tudását. Szerinte a nyugdíjrendszer nem omlik össze, de ezt úgy érte el a kormány, hogy abból kiszorított minden egyéb ellátást, a rendszerből – szerinte – nagyjából 100 ezer ember esett ki úgy, hogy került be más típusú ellátásba.
Azt állítom tehát, hogy a leginkább szerencsétlen sorsú embereknek a vállán állva sikerült stabilizálni a jobb helyzetűek öregségi nyugdíját.
Mint mondja ezt KSH adatai is igazolják. Sorolja is őket, majd jelzi, a nyugdíjrendszeren belül elkezdődött a nyugdíjasok közötti polarizáció, aminek egyik oka az egykulcsos adó, a másik pedig hogy eltörölték a munkavállalói járulékokra vonatkozó plafont és a nyugdíjplafont is.
Nem verik nyugdíjplafonba a fejüket
Lényegében korlátlanul magas nyugdíjat lehet kapni, miközben a nyugdíjak értékét valamelyest “összenyomó” degresszív jövedelem- beszámítást lassan kivezették a rendszerből.
2010 és 2016 között sokkal többen lettek, akik magas nyugdíjat kapnak: ez 200 ezer forint feletti, de akár 500 ezer-1 milliós nyugdíjat is jelenthet, miközben az alacsony nyugdíjat kapó személyek száma is nőtt, az átlagos – havi 80-110 ezer forint körüli – nyugdíjasok aránya pedig szűkült. Az időskori szegénység növekedése már most regisztrálható.
A kutató szerint a magyar nyugdíjrendszerben
jelenleg a szolidaritási, kiegyenlítő mechanizmusok leépítése zajlik. A Nők 40 program ugyanakkor teljesen ellentmond ennek a trendnek. Ez egy jelentős szolidaritási elem, hiszen a nőknek – főként a gyermekvállalás miatt – jóval szaggatottabb a munkaerő-piaci pályája a férfiakéhoz képest, és alacsonyabb keresettel is rendelkeznek. Az ő előnyösebb helyzetbe hozásuk mellett tehát lennének érvek.
A Nők 40 program ugyanakkor egy egy pazarló, leegyszerűsített intézkedés, amiatt fokozatosan nyílik majd az olló a férfiak és a nők valós korhatára között.
A kormányzati retorika szerint az egésznek a konzervatív családmodell erősítése, az lenne a célja, hogy ne a munkát, hanem a nagymamaságot válasszák az idősödő nők, ám ehhez képest a lehetőséggel az is élhet, akinek nincs gyermeke. A szakember szerint az alacsony gyermekvállalási hajlandóságot, bölcsődék hiányát nem a nyugdíjrendszeren keresztül kellene orvosolni.
