A magyarok legrosszabb nemzeti tulajdonságait a tétlenség hozza elő, és ez megmérgezi még a dolgozó emberek életét is – mondta januárban Orbán Viktor az új Széchenyi-terv bemutatóján. „Ezért alakulhat ki olyan hangulat ebben az országban, hogy bár mi vagyunk az aktívak, akik sokat dolgozunk, mégis szinte nem lehet boldogulni, nem lehet lélegezni, és nem lehet élni” – tette hozzá.
A beszéd nem sokkal azután hangzott el, hogy a miniszterelnök a Wall Street Journalban elárulta, hogy csökkenteni fogják a munkanélküli segélyekre, és a nyugdíjakra szánt összegeket – nyilvánvalóan ennek ideológiai megalapozását szolgálta a beszéd (amint írtuk korábban).
Sok jóra ezen előzmények alapján nem számíthatnak a munkanélküliek a hétfői Orbán-beszédben – talán – majd elhangzó szerkezeti reformok kapcsán.
„Magyarországon nem lehet elbújni a munka elől, és nem lehet kimenekülni a munkaerőpiacról azt remélve, hogy majd az állam – egyébként munka helyett, valamilyen másoktól bevett adókból – szociális juttatásokat fog fizetni (…) ez nem korrekt, ez nem fair” – ígérte ebben a beszédében Orbán Viktor a munkanélkülieknek. Hozzátéve még, hogy ennek az egyszerű, a magyar emberek elsöprő többsége által támogatott igazságnak szereznek majd érvényt a strukturális reformprogramokat meghirdetésével.
Néhány hét múlva azonban Orbán az országértékelő beszédében már lágyabb húrokat pengetve is beszélt a munkanélküliségről (bizonyos mondatokat persze megismételve, úgymint: a magyar embert megöli a tétlenség). Megemlítette, hogy a munkanélküliség nagy probléma a negyvenes, de még inkább az ötven év feletti korosztály számára – mondta a neki küldött Facebook-üzenetek kapcsán, hozzáfűzve, hogy „ez a valóság”. (A szintén az átlagot meghaladó fiatalkori munkanélküliségről viszont nem szólt. )
A miniszterelnök azt is mondta: „nagy hiba lenne egyenlőségjelet tenni azok közé, akik dolgozni akarnak, de nem kapnak munkát, és azok közé, akik tudnának ugyan dolgozni, de úgy gondolják, hogy segélyen vagy egyéb állami juttatáson élni mégiscsak kényelmesebb, ez és amellett ebből-abból pénzt is lehet csinálni. Ha másból nem, hát tyúklopásból.”
Orbán Viktor tehát különbséget tenne munkanélküli és munkanélküli között. Kérdés, hogy a kommunikáció hangsúlyváltozása mennyiben jelenik majd meg a bejelentendő reformokban – például aki nem lop tyúkot, annak továbbra is az eddigi szabályok alapján állapítják-e meg az álláskereséséi járadék jogosultsági idejét, vagy sem.
A miniszterelnök országértékelésének egyébként azon mondata is figyelemre méltó, hogy [ a korábbi fordított világban, amelyet most a talpára állítanak] „létezik bűn, amire a származás, a nehéz sors, a jó politikai összeköttetések, vagy a nemzetközileg beágyazott, szakmai kapcsolati háló felmentést adhat.” Hogy itt a cigánybűnözés, a politikusbűnözés, a filozófusbűnözés lassan gyökeret verő sajátos képzeteinek, esetleg csak kifejezetten a filozófusbűnözés művészi megfogalmazásáról van-e szó, vagy talán valami egészen másról, homályos. Az országértékelésben kivehetők szerencsére kristályosan tiszta ellenségképek is: a spekulánsok; a silány termékeket behozó, a hazai gazdákat tönkretevő nagyáruházak; az elmúlt 8 év; az állam, amely aránytalan adórendszert tartott fönn, és a munkanélkülieket 15-20 éven át otthon, segélyen tartotta.
A dolgozni akaró munkanélkülieknek – azt sugallta Orbán országértékelőjében – nem rosszabbra, hanem jobbra fordul majd a sorsa. Hamarosan kiderül, valóban így lesz-e.
