Gazdaság

NYUGATI BEFEKTETÉSEK AZ OROSZ K+F-BE – Az agyfeltöltés kezdetei

admin
admin

1996. 07. 03. 00:00

Miért fektetnek be vajon az orosz kutatás- és fejlesztésbe a nyugati vállalatok? Az orosz elnökválasztás második menete, a végső döntés napja után is eleven marad az aggodalom a nyugati politikai vezetők körében, hogy Oroszország és a nyugat viszonya egyre ingatagabbá válhat. A befektetők körében azonban ez nem érezhető.

A lehető legbarátibb hangulat uralkodott már az elnökválasztás első menete előtt is azon a fogadáson, amelyet az orosz (értsd: szovjet) stratégiai bombázókat gyártó Tupoljev Tervezőiroda adott új üzleti partnerei – a Rockwell, a McDonnell-Douglas és a Boeing – tiszteletére a Moszkva melletti Zsukovszkij repülőtéren. Az orosz hadsereg énekkara őszinte átérzéssel énekelte el a “God Bless America”-t, az egykori vetélytársak közös gyermekének orra előtt állva. A “bébi” nem egyéb, mint egy feltuningolt TU-144 szuperszonikus utasszállító gép, amelyet az amerikai cégek és a NASA saját, lassított SST-programjuk kísérleteihez fognak használni. “Nagyon hasonló a filozófiánk” – sugárzott a boldogságtól Leslie Lackman, a Rockwell North American Aircraft részlegének vezérigazgatója.

A TU-144 látványos, de még apró jele a csendes és egyre gyorsuló agyfeltöltésnek, amely több száz millió dollárnyi nyugati befektetést jelentett Oroszországnak az utóbbi néhány évben. A Fortune ezt agyelszívás helyett “agyfeltöltésnek” nevezi. Két-három év alatt a multinacionálisok több ezer orosz tudóst vettek fel új termékek kifejlesztésére: a tárgyorientált programozó eszközöktől a mesterséges gyémántig és a szívgyógyszerekig. A kommunista elnökválasztási győzelem árnyéka miatt mostanáig nem valósultak meg az Oroszországban tervezett olaj- és ásvány-ipari óriásbefektetések. A nyugati tőke azonban már június 16. előtt is úgy ítélte meg, hogy az orosz szellemi kapacitásba és a K+F-be való befektetésnek viszont alig van kockázata. Ha egy új hatalmi struktúra lehetetlenné tette volna a helyi munkafeltételeket, ezek az eszközök elméletileg elvihetők nyugatra, vagy a legrosszabb esetben is nagyobb pénzügyi veszteség nélkül leírhatók.

“Minden, a költséghatékonyságra törekvő űrkutatási beszállítónak fontolóra kell vennie az orosz partnerkapcsolatot” – nyilatkozta a Fortune tudósítójának Derek Williams, a Rockwell oroszországi koordinátora. A Rockwell készíti a Tupoljev és Illjusin géptörzshöz az elektronikus vezérlőrendszert, míg két másik nyugati cég – a Rolls Royce és a Pratt & Whitney – gyártja a hozzájuk való motorokat. A Boeing 190 millió dollár értékű alvállalkozói szerződést kötött a Proton rakétákat gyártó Hrunicsevvel a Nemzetközi Űrállomás elkészítésében való közreműködésről. A United Technologies, a Pratt & Whitney anyavállalata annyira el van ragadtatva az oroszoktól, hogy azt a meglepő jóslatot tette, hogy 2010-re a világ szuperszonikus repülőgépmotorjainak egynegyede fog az egykori Szovjetunióban készülni.

Az orosz tudomány és technika vonzerejét elsősorban roppant alacsony ára adja. A legtöbb orosz kandidátus havi 300 dollárért is hajlandó dolgozni. Így, amikor a McDonnell-Douglasnek a kísérleti fázisban levő újrafelhasználható DC-X rakétához új folyékonyoxigén-tartályra volt szüksége, a moszkvai Gépipari Kutatóintézetet kereste meg. Az oroszok éppen egy olyan alkalmas alumínium-lítium ötvözeten dolgoztak, amely -150 fok alatti hőmérsékleten is ellenálló. Az oroszok büszkén mesélik, hogy a tervezőasztaltól nyolc hónap alatt elkészült a gáztartály, és mindössze 1 millió dollárba került.

További vonzerőt jelent, hogy az oroszok a nyugat számára ismeretlen módszerekkel újítanak. A szovjet tudósok évtizedekig egy párhuzamos világban dolgoztak, elvágva a nagyvilágban alkalmazott felfedezésektől és kutatási módszerektől. “A nyugati programozók megengedhetik maguknak a figyelmetlenséget, mert akkora számítógépes kapacitásuk van” – magyarázza Tony Loeb, a Sun Microsystems elegáns moszkvai irodájának vezetője. “Itt minden bitből és bájtból az utolsó csepp teljesítményt is ki kellett paszírozni.”

Az orosz orvostársadalom is igazán költségkímélő erőforrást jelent. A Pfizer, a Hoffman-La Roche, a Merck és több más gyógyszergyár egyre több orosz orvost von be a gyógyszerek törzskönyvezéséhez szükséges hosszadalmas klinikai tesztekbe, részben azért, mert az orosz parancsuralmi egészségügyi rendszerben könnyen lehet betegeket találni a kísérletekhez. És a nagyobb központok – mint amilyenben például Borisz Jelcint kezelték két szívrohama után – készpénz helyett szívesen fogadnak el orvosi műszereket adományként.

A kutatás kedvez az oroszok hagyományos erősségének – a gondolkodásnak -, és kevesebbet kell azzal foglalkozni, ami mindig sokkal problémásabb volt: a cselekvéssel.

A multik ma még csak a felszínen tapogatódznak: óvatosságból csak azokat a legelitebb moszkvai és szentpétervári intézeteket foglalkoztatják.

Érintetlenek még egész technológiaigényes ágazatok. Az orosz biotechnológia, amit az 1970-es évek utolsó nagy olajbevételeiből indítottak el, nyugati tőkéért kiált. A termonukleáris eszközök építésekor elsajátított készségeknek számos békés alkalmazásuk is lehet, legalábbis elméletben, például a mindenható szilikonlap mikroszkopikus terein átmenő elektronok viselkedésének kiszámítása – mindezek olyan felfedezések, amelyek nagyban növelhetik a számítógépek teljesítményét.

Az oroszok képességei – fogalmaz a Fortune – lenyűgözik a külföldieket. Ugyanakkor elmaradottságuk is megdöbbentő tud lenni. A közelmúltban több szakvásáron kivételes hővezetésű csöveket mutattak be. Ugyanezeken a vásárokon behemót mikrohullámú sütőket is kiállítottak. Fokozatosan tanulják meg, hogy tehetségük miként ötvözhető nyugati kollégáikéval. Ha Oroszország nem lép vissza július 3-a után, és nem fordul ismét magába, az agyfeltöltési kapcsolat a multikkal még szorosabbá válhat.

vissza a címlapra

Legfrissebb videó mutasd mind

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.