Pokahontasz testével védte “szerelmét”

Pokahontasz nem volt “európai értelemben vett” hercegnő. Édesapja, Wahunsonacock ugyan mintegy 30 virginiai törzs szövetségéből álló póheten “nép” vezetője volt, de édesanyja egy közrendű nő volt. Az őslakosok szokásai szerint az asszonyt a szülés után visszaküldték falujába, és a leányra is a közrendűek hétköznapi élete várt volna. Csakhogy történt valami.

A Pocahontas becenév, jelentése „játékos kedvű” és „legkedvesebb leányom”, a britek így ismerték meg őt, ám valódi, eredeti neve Matoaka volt. Ha elfogadjuk, hogy 1595-ben született, akkor mindössze 12 esztendős volt, midőn az angolok 1607-ben megalapították Jamestownt, az első tartósnak bizonyuló kolóniát – a gyarmatot Virginiának nevezték el I. Erzsébet királynő tiszteletére.

Testével védte

Az első britek rengeteget szenvedtek az éhínségtől, az időjárástól és az indiánok támadásaitól. 1607 decemberében történt, hogy az angol kalandor, John Smith kapitány expedíciót szervezett a kontinens belsejébe. A póheten főnök fogságába kerültek, az őslakosok egy kivételével mindannyiukat lemészárolták.

Pontosabban szabályosan kivégezték, és amikor utoljára Smith kapitányra került volna a sor, Pocahontasz a történelem színpadára lépett, saját testével védelmezte:

A kivégzésem percében Pocahontas a saját fejét kockáztatta, hogy megmenthesse az enyémet; és nem csak ennyit tett, de arra is rábeszélte apját, hogy engem biztonságban visszakísérjenek Jamestownba

– idézi Smith visszaemlékezését a Rubicon.hu.

A 20-as éveinek végén járó, jóképűnek tartott férfi saját vonzerejével magyarázta a mindössze 12 éves lány tettét, az igazságot nem tudjuk. Nincs rá bizonyíték, hogy szerelem szövődött volna közöttük, illetve hogy bármikor is szorosabb kapcsolatban álltak volna. Talán könyörületből tette, megelégelte a vérontást és volt annyira bátor, hogy szembe menjen apja akaratával – akinek pedig már csak beceneve alapján is ő lehetett a legkedvesebb lánya.

Ő volt a kapocs

Az viszont tény, hogy Smith megmenekült, a telepesek és az indiánok között eztán béke honolt. Sőt, a póhetenek nem egyszer megsegítették Jamestown lakóit, kapcsolatukban pedig Pokahontasnak kulcsszerepe volt.

Akár a leány szerelme révén, akár nem, John Smith azért tudhatott valamit. Amikor ugyanis egy súlyos sebesülés után hazatért Angliába, a fehérek és az őslakosok viszonya elmérgesedett, háború tört ki. Pokahontasz 1613-ban az angolok fogságába került, túszként használták.

Közben a lehető legemberségesebben bántak vele, a lány megtanult angolul és megkeresztelkedett, amelyben a Rebecca nevet vette fel. És rátalált a szerelem is: 1614. április 5-én feleségül ment egy John Rolfe nevű dohányültetvényeshez, a következő évben pedig életet adott fiuknak, Thomasnak.

Ez volt az első hivatalos házasság őslakos és telepes között, ami egyrészt békét biztosított az indiánokkal, másrészt hatalmas “propagandaerővel” bírt az észak-amerikai indiánok keresztény hitre térítésében.

Ennek köszönhető, hogy amikor Pocahontas családjával Angliába utazott, az arisztokratakörök nagy szeretettel és érdeklődéssel fogadták, még I. Jakab király is meghívta őket udvarába. John Rolfe 1617 márciusában döntött úgy, hogy visszatér Amerikába, ám induláskor Pocahontast rejtélyes betegség támadta meg, hamarosan végzett is vele – talán himlő vagy tuberkulózis.

Rolfe hátrahagyta fiát, egyedül tért vissza a gyarmatra, ahol kiújultak az őslakókkal vívott harcok, maga is ezek áldozata lett 1622-ben. Később Thomas is “hazatért”, a gyarmatok megbecsült polgára lett, Pokahontas leszármazottai Virginia legelőkelőbb családjaival kerültek rokonságba. “Utódai” között olyan hírességeket találhatunk, mint Percival Lowell csillagász, vagy Nancy Reagan first lady.

Az „indián hercegnő” pedig hamarosan a mitikus hősnők közé emelkedett.