Élet-Stílus

Pillantson be a Himalája kannabisztermesztő falvainak mindennapjaiba

Vincze Miklós
Vincze Miklós

Kultúrák és cool túrák. 2016. 02. 09. 18:23

A legtöbbször csak gyalogosan megközelíthető falvakban lehetetlen örökre gátat szabni a marihuána megjelenésének és termesztésének, hiszen a növény Indiában őshonos. Az indiai rendőrség számos alkalommal meglátogatja a hasonló, eldugott falvakat, learatva a termést, de ez csak csepp a tengerben, hiszen bárki szabadon szerezhet néhány egészséges tövet, vagy épp magasabbra költöztetheti az egész ültetvényt.

Korábban a témában:

Maria Tavernini és Andrea de Franciscis a szóban forgó falvak egyikét látogatta meg, ahol a folyamatot saját szemükkel kísérték végig.

Első generációs termesztők a falu főterén

A termesztők egyre magasabban fekvő területeken végzik törvénybe ütköző munkájukat, hogy ezzel is minimálisra csökkentsék a razziák számát. A rendőröknek érthetően nincs kedve három, hat, vagy 12 órát gyalogolni azért, hogy elpusztítsák egy szegény falu hasisát és ültetvényeit.

Száraz tövek egy család házánál – ezek már biztosan nem válnak hasissá a tél beállta előtt

A cannabis indica szüretelése után a termesztők órákat töltenek azzal, hogy kinyerjék a növény gyantáját, amiből a hasis egy fajtája, a világ egyik legjobbjának tartott charas készül, melynek egy grammjáért 20 dollárt (5500 Ft) is elkérhetnek a haldokló Nyugaton, de az ár évről évre emelkedik.

Készül a charas

Ennek ellenére a termesztők nem tudnak tartósan kiemelkedni a szegénységből, sőt, sokszor csak ez választja el őket az éhezéstől. A falvak sem válnak nagyobbakká vagy fejlettebbekké, sokszor még mindig csak egyetlen központi kúttal rendelkeznek az öreg templom és a néhány aprócska, rizst, lisztet, cigarettát, szappant és zöldségeket tartó boltok mellett.

Fürdetés

A falvakban felnövő gyerekek jó része a néhány éven át tartó oktatás során elhagyja a falut, hogy a szomszédos települések valamelyikében, vagy épp egy városban komolyabb tanulmányokat is végezhessen.

Az iskola

A charas elterjedése természetesen a hippikorszaknak köszönhető. A hetvenes években a Hindu szent embereket, a szádhukat a Himalája hegyei közé követő, meditálni akaró nyugatiak akadtak rá a szerre. A falusiak látták, hogy ebből jövedelmező üzlet lehet, így az addig készített gyantás növénykeverék helyett ráálltak a charasra, mára pedig évente több tonnányit készítenek.

Két férfi indul haza a frissen learatott tövekkel – ez sokszor több órányi sétát jelent

Hivatalos adatok persze nem léteznek, sőt, az indiai kormány épp annak illegalitása miatt soha nem készített még felmérést a határain belül folyó termesztés, valamint a hasispiac nagyságáról.

A gyanta nyomait sokszor nehéz eltüntetni a tenyérről

Az igény évről évre nő: gombamód szaporodnak a charasfogyasztásra specializálódott vendégházak és épületek, sőt, az indiai nagyvárosok lakói is sokszor megjelennek a falvakban, hogy bevásároljanak.

A tél beköszöntével egyre gyakoribbá válnak az áramkimaradások

India 1961-ben ugyan aláírta az Egységes Kábítószer Egyezményt, de annak rendelkezéseit csak huszonnégy évvel később, 1985-ben iktatta törvénybe. A kender azóta illegális, de az ország korábbi kábítószerügyi biztosa, Romesh Bhattacharji szerint

a hatszáznegyven indiai kerület közül körülbelül négyszázban termesztenek kannabiszt. Itt az ideje, hogy az indiai kormány ne kövesse többé szolgaként az ENSZ elveit, hiszen 1985 óta a kannabiszfogyasztás és termesztés csak nagyobb méretűvé vált. A tiltás megbukott.

Kommentek

Legfrissebb videó mutasd mind

24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.