A kacsacsőrű emlős genomjának megfejtése már régóta fontos célkitűzése volt az emlősök evolúciójával foglalkozó biológusoknak. A Nature című folyóirat szerdai számában megjelent tanulmány új ablakot nyit a legősibb emlősök genetikai felépítésére.
A kacsacsőrű emlős genomja éppoly különös elegye a hüllőszerű és az emlősszerű sajátosságoknak, mint maga az állat, nyilatkozta a projekt társvezetője, Jennifer Graves, a canberrai Ausztrál Nemzeti Egyetem kutatója. Az elemzés megerősítette, hogy az állat az emlősök törzsfájának legkorábbi leágazása.
A tojásrakó emlősök vagy kloakások – amelyek közé a kacsacsőrű emlős és közeli rokona a hangyászsün tartozik – legalább 166 millió éve váltak el a többi emlőstől. Ez a korai elágazás azt jelenti, hogy a kacsacsőrű emlősök génjei információkat hordoznak a hüllőktől az emlősök irányába való átmenetről, jelentette ki a projekt vezetője, Wesley Warren, a St. Louisi Washington Egyetem munkatársa.
Furcsaságok tárháza
A Kelet-Ausztráliában honos víziállaton már régóta nehezen igazodnak el a biológusok. Noha emlősként osztályozták, rengeteg olyan ősi tulajdonságot – például a tojásrakást – megtartott, amelyekről úgy vélik, hogy a több mint 300 millió éve élt emlősszerű hüllőktől kapott örökségbe.
Az új tanulmány részeként a kutatók összehasonlították a kacsacsőrű emlős genomját más teljesen meghatározott genomokkal, így a tyúkokéval, az egerekével és az emberével. A fő cél az volt, hogy meghatározzák, a kacsacsőrű emlősök mely sajátosságaikat örökölték a múltbeli hüllő ősöktől, és melyek fejlődtek önállóan a tojásrakó emlősök leszármazási vonalán.
Segítheti az emberi génkutatást
(Forrás: National Geographic News)
A várakozásoknak megfelelően a kacsacsőrű emlős DNS-ében számos olyan génre akadtak, amely nem fordul elő más emlősökben. Így például a kutatók meghatároztak olyan tojássárgája-géneket, amelyek kizárólag hüllőkben és halakban találhatók meg. Másrészt viszont az emlősök tejelválasztásáért felelős génekre is rábukkantak a kacsacsőrű emlősben. Noha a tejelválasztás és az eleven utódok szülése látszólag elválaszthatatlanok, a kacsacsőrű emlős genomja azt mutatja, hogy a két általános emlős jellemvonás teljesen máskor alakult ki az evolúció folyamán.
Az emberi génkutatás is hasznot húzhat a fölfedezésből
Elliott Margulies, a marylandi Bethesdában lévő Nemzeti Humán Genom Kutatóintézet tudósa úgy nyilatkozott a kutatásokról, hogy a kacsacsőrű emlős genomja megfejtésének jelentősége messze túlmutat a korai állati evolúció szakterületén.
„Az emberi genomban mindig igyekszünk olyan szekvenciákat találni, amelyek működnek és valamilyen fontos feladatot látnak el, ez azonban nagyon fáradságos és nehézkes folyamat” – mondta Margulies. Az emberi és a kacsacsőrű emlős genomjának összehasonlításával a kutatók könnyebben fogják megtalálni a működő DNS-szekvenciákat. „Mivel a kacsacsőrű emlős olyan régóta függetlenül fejlődött, valószínűleg minden olyan szekvencia lényeges, amely még mindig közös az emberekével.”
