Hetven éve, 1936. február 14-én született Budapesten Sztankay István Kossuth-és Jászai-díjas színész, érdemes művész. Művészi munkáját többféleképpen elismerték: 1966-ban és 1974-ben Jászai Mari-díjat kapott,1978-ban érdemes művész lett. 1997-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjét vehette át, 1998-ban Kossuth-díjjal tüntették ki. Két gyermeke közül lánya, Orsolya követte a színi pályán, Ádám nevű fia újságíró lett. Egy interjúban elárulta, hogy megszállott rádió-és zseblámpa-gyűjtő, ezekből több tucat van a birtokában. Kedvenc tevékenysége a szőnyegrojt-kiegyenesítés és asztalterítők megigazítása.
Apja görög katolikus lelkész volt, ő maga nem készült színésznek, labdarúgó-karrierről álmodott. Tizennyolc évesen azonban rá kellett jönnie, hogy a kapus posztjához, – noha jól védett – nem nőtt elég magasra. Mielőtt a Színház-és Filmművészeti Főiskolára jelentkezett volna, számos munkahelyen megfordult: volt segédkántor, kifutófiú egy ktsz-ben, anyagmozgató a hídépítőknél és csillés a metró-építkezésen.
Amikor 1957-ben beadta jelentkezési lapját, még nagyon is számított a származás, így aztán a felvételi bizottság apja foglalkozását firtató kérdésére azt válaszolta: pásztor. A vizsgáztatók azonban tovább érdeklődtek, és neki végül be kellett vallania, hogy – lelkipásztor. Szerencsére a bizottság tagjainak volt humorérzéke, és a nyilvánvaló tehetséget látva még abban az évben felvették.
Diplomáját 1961-ben kapta meg, első szerződése Miskolchoz kötötte. 1963-ban már a budapesti Nemzeti Színház tagja volt, ahonnan 1974-ben a Madách Színházhoz szerződött. 1991-1999 között a József Attila Színházban játszott, azóta szabadúszó. Egyénisége, sajátos orgánuma klasszikus és modern szerepekben egyaránt kiválóan érvényesül.
Emlékezetes alakításai közé tartozik Rómeó (Shakespeare: Rómeó és Júlia), Viktor (Zorin: Varsói melódia), Agárdi Péter (Heltai Jenő: A néma levente), Sebők Zoltán (Sarkadi Imre: Elveszett paradicsom), Kálvin János (Sütő András: Csillag a máglyán), Kolhaas Mihály (Sütő András: Egy lócsiszár virágvasárnapja).
A legemlékezetesebb közönségsikert Bernard Slade Jövőre, veled, ugyanitt című darabjában aratta: a mintegy 450 alkalommal játszott vígjátékban a nemrégiben elhunyt Schütz Ila volt a partnere. Vele számos más színdarabban is fellépett és állandó szereplői voltak a televízió kabaréműsorainak is, ők ketten kivételes népszerűségű, igazi színpadi párost alkottak.
Filmvásznon az 1963-ban készült Hattyúdalban mutatkozott be, mindjárt Páger Antal partnereként, jelentősebb filmjei közé tartozik még a Párbeszéd (1963), Húsz óra (1965), Ismeri a szandi-mandit (1969). A televízióban címszereplője volt a maga korában igen népszerű Bors Máté-sorozatnak, egyik főszereplője az Egy, kettő, három című Molnár Ferenc-darab tévéváltozatának és Karinthy Ferenc Dunakanyarjának.
Kellemes, férfias hangja miatt szívesen foglalkoztatják a szinkronstúdiók is, például Tony Curtis állandó magyar hangja. A színművészet más területén is kipróbálta magát: Dürrenmatt Play Strindberg című drámáját, és Az úr vadászni jár című Feydeau-vígjátékot rendezőként jegyzi.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
