Image: 73211728, Budapest, 2012. január 21. Résztvevők a Békemenet Magyarországért címmel meghirdetett kormánypárti demonstráción., Place: Budapest, Hungary, License: Rights managed, Model Release: No or not aplicable, Property Release: Yes, Credit: smagpictures.com
Belföld

A Fidesz kész a baloldali törzsbázist is megszerezni

Reiner Roland
Reiner Roland

politikai elemző. 2016. 12. 14. 14:50

Korábban a témában:

Az elmúlt bő egy hónapban a Jobbik – és különösen annak elnöke – folyamatos fideszes támadás alatt állt, amit sokan úgy értelmeztek: a kormánypárt kijelölte kihívóját. Azon túl, hogy a Fidesz által épített rendszer éppen az ellenzék megosztására épül – ez a centrális erőtér logikája –, a különböző közvélemény-kutatások továbbra is azt mutatják, hogy a baloldali-liberális ellenzék összeadott támogatása megelőzi, de minimum beéri a Jobbikét. A Fidesz győzelmének kulcsa továbbra is két feltétel: legyen egy jól mozgósítható, stabil bázis, nagyjából 2-2,2 millió választó, és az ellenzék ne legyen képes közös fellépésre. A Fidesz sikerének történetében folyamatosan, visszatérően jelenik meg a politikai innováció és újratervezés: kezdve a ’90-es évek jobboldali fordulatától a ’98-as kisgazda koalícióig, majd a 2006-os választási vereséget követő populista fordulattól egészen a 2010 óta kiépített – választási rendszerrel és elfoglalt médiával megtámogatott – politikai rendszerrel.

A Fidesz 2012-ben nagyon komolyan meggyengült, az akkori mélypontról végül a rezsicsökkentés húzta ki a pártot, majd a baloldali-liberális pártok félresikerült összefogási tárgyalása biztosította be az újraválasztást és kétharmadot. A 2015-ös évben ugyanakkor két időközi választást is elveszített olyan körzetekben, ahol korábbi eredményei, országos támogatottsága alapján nyernie kellett volna. Az a tény, hogy az egyiket a baloldali, a másikat a jobboldali ellenzék vitte el, azzal a tanulsággal járhatott, hogy a centrális erőtér mindkét oldalról borulhat, ám nehéz készülni arra, melyikről. A menekültválság és az ahhoz tartozó kommunikációs offenzíva volt az az eszköz, amivel a Fidesz mindkét oldalt le tudta bénítani és vissza tudta szorítani – erősen kérdéses azonban, hogy ez a fegyver kitart-e 2018-ig.

Az elmúlt időszak több jelét is adta, hogy a Fidesz ismét egyfajta politikai újrarendezésbe kezdett: a kvótanépszavazás maga, az ahhoz tartozó egyértelműen kirekesztő és agresszív politikai nyelvezet egyáltalán nem szólt az egykori polgári szavazókhoz, nem véletlen, hogy Budapesten és számos megyeszékhelyen is a vártnál, megszokottnál jóval kevesebben vettek részt a népszavazáson. A Fidesz környékén lévő értelmiségi, polgári kritika mára lényegében megszűnt. Az a nyomás, ami Schmitt Pál esetén még megnyilvánult, ma már nincs meg – legyen szó a már említett kvótakampányról, a Népszabadság bezárásáról vagy Mészáros Lőrinc növekvő médiabirodalmáról.

Az Origo-Lokál-Ripost-Tények-888-Magyar Idők együttesen olyan párhuzamos valóságot tudnak kialakítani, ami csekély értelmiségi tiltakozás és méltatlankodás mellett stabilan eléri azokat a választókat, akikre a Fidesznek szüksége van. Ez a médiabirodalom tartja meg a nem-kritikus Fidesz-tábort, ami a győzelem első feltétele.

Ami az ellenzéket illeti, valójában korántsem lett kétpólusú a magyar belpolitika, csupán arról van szó, hogy a bal- és jobboldali ellenzéket másképp támadja a kormány. A Jobbikkal való hangos csörte mellett a baloldalt nem direkt, hanem szavazóin keresztül közvetlenül gyengíti. A minimálbér-emelés és a nyugdíjasoknak járó plusz 10 ezer forintos utalvány a baloldal még leginkább megmaradó bázisát célozza. A nyugdíjasok és alacsony jövedelműek nélkül a baloldali-liberális ellenzék végképp beszorul az eleve nem túl széles középosztályba, ahonnan választást nyerni nem lehet.

Vona Gábor támadása viszont elsősorban nem is a Jobbik szavazóinak szól, hanem a Fidesz saját táborának. Vona és a Jobbik hiteltelenítésének célja, hogy ne legyen átjárás a Fidesz felől a Jobbik felé – a másodlagos preferenciák lezáruljanak. A Jobbikot hazaárulózni vagy Vona Gábort homoszexualitással vádolni alapvetően éppen abban a konzervatív-autoriter körben működhet, akik a kvótanépszavazás célcsoportjai és nemmel szavazói is voltak.

Ha ez a két taktika sikeres lesz, úgy nem egyszerűen szavazókat vesz el a Fidesz a Jobbiktól és a baloldaltól is, de közben döntően épp olyan választókat tud megnyerni, akik potenciálisan átszavaznának a másik ellenzéki formációra, akkor, ha abban látják a kormánypárt esélyes kihívóját. A néppárti Jobbik-szavazó és az értelmiségi-középosztálybeli baloldali-liberális választó ugyanakkor sokkal kevésbé hajlandó ilyen jellegű átszavazásra, csak belőlük nem fog egységes szavazói tömb kialakulni. Hasonlóképp: az a kiábránduló, egykori polgári Fidesz-szavazó, akinek sok a kvótakampány, nem tetszik a média központi irányítása, a folyamatos karaktergyilkosság, ami bárkivel szemben bevethető, vélhetően nem fog magának pártot találni sem a Jobbikban, sem a baloldali pártokban – legalább is ennek most nem látni jelét.

A választásokig tartó szűk másfél év azonban még sok idő: az Erzsébet-utalványos káosz például egészen biztosan csökkenti az intézkedések hatékonyságát, ráadásul a nyugdíjasok hagyományosan jobban kitartanak a baloldal, különösen az MSZP mellett. Ez a mostani akció fontos figyelmeztetés arra, hogy a Fidesz kész a baloldali törzsbázist is megszerezni – ha a baloldali-liberális pártok nem foglalkoznak velük, nem politizálnak feléjük, akkor könnyen elveszíthetik őket. A másik nagy rizikót pedig a polgári-konzervatív szavazók jelentik: annak ellenére, hogy a „kiábrándult Fidesz-szavazó” az egyik állandó toposza a tábor bővítésére vágyó ellenzéki pártoknak, mozgalmaknak, talán soha korábban nem volt ennyire egyértelmű, hogy ez a szavazói csoport mennyire magára van hagyva. Egy ilyen párt elindulásának ugyanakkor igen komoly gátja, hogy a dominánsan baloldali-ellenzéki térfélen aligha találnának szövetségesre és a Jobbik meglévő radikalizmusa is inkább taszító számukra. Ezzel együtt is, a legnagyobb légüres tér itt van, ami a Fidesz jelenlegi politikai irányvonalával és az egyelőre kizárólag baloldali-balliberális jellegű mozgalmak, pártok megjelenésével csak nőni fog.

vissza a címlapra

Kommentek

Legfrissebb videó mutasd mind

Election posters with the leading candidates for the presidential elections in France with  Le Pen (l) and E. Macron (c) can be seen in Henin-Beaumont, France, 23 April 2017. A total of eleven candidates participates in the first round of the presidential elections. Photo: Kay Nietfeld/dpa
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.