Eötvös Pál elöljáróban leszögezi: “E. B. 30/2003. számú határozatukat, amelyben – tárgyalás mellőzésével – szigorú megrovás büntetést szabtak ki rám, tudomásul veszem, az ellen fellebbezést nem nyújtok be. A szigorú megrovást az általam elkövetett hibával arányban állónak tartom.”
A büntetést ugyanakkor megtiszteltetésnek fogom fel abban az értelemben, hogy szakmánk és általában a közélet – itt nem részletezendő – mai állapotában is, ennek általános morális nívójától eltekintve valódi szakmai, újságíró-etikai mércével mérik a Népszabadságot és ezen belül személyemet. Az ellenkezőjét éreztem volna bántónak – írja a főszerkesztő.
“Problémát mindössze az eljárást megindító személy (Halász János frakcióvezető-helyettes úr) mögötti szervezet, a Fidesz–MPSZ jelent. Miként a jogban ismeretes az alkalmatlan eszköz és az alkalmatlan tárgy fogalma, kérdezem: alkalmas szervezet-e etikai felelősségre vonásom kezdeményezése tárgyában a Fidesz–MPSZ?” – teszi fel a kérdést Eötvös, utalva arra, hogy a Fidesz 2002 áprilisában “a Budapest, Kossuth téri nagygyűlésén – sajnálatos módon – éppen Teller Edére hivatkozva levelet olvastak fel, amely levél épp úgy nem volt hiteles, mint a Népszabadságban megjelent posztumusz levél, akkor sem, ha a felolvasott levelet Teller professzor utólag részben igazolta.”
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
