A legrangosabb hazai képzőművészeti porondon megjelent a maga teljességében (már ha van ilyen) az igazi magyar dada, a rögtönző neoavantgárd, a botránykavaró jókedv: a szentendrei Vajda Lajos Stúdió (VLS). A múltat és a jelent összefoglaló monstre tárlaton a valamikori underground félművészet végképp bevonult a művészet főszentélyébe.
Harminc évvel ezelőtt autodidakta (képző)művészek studióvá szervezték át kis csoportjukat. A megszületett VLS munkának látott: “megszervezték” a spontán alakuló szentendrei szabadtéri tárlatot, majd a legendás kiállításoknak helyet adó Pincegalériát. Az évek hosszú során a VLS megrendezett rengeteg tárlatot és szabadiskolát, levezényelt happeningeket és koncerteket, kiadott filmeket és lemezeket. Ennek a 30 évnek a gazdag története jelenik meg a Műcsarnok falain. A kiállításrendezési koncepció hűen követi a VLS szellemét: a falakat elborítják a képek, a belső tereket pedig ellepik a plasztikák és installációk – mindent betölt a frivol szabadság, a szókimondó vagányság, a rock-punk kultúra, a szertelen vicc sajátos elegyéből születő művészet, a VLS művészete.
