Számos különböző krízis érinti egyszerre a Balatont. A partokat beépítik, miközben pusztulnak nádasai, vize pedig felmelegedőben van és egyre inkább terhelik vegyszerek. Vasas Gábor, a Balatoni Limnológiai Intézet főigazgatója szerint a legtöbb hír mégis a tó vízállásával foglalkozik, pedig nem erre kellene fókuszálni.
A szakértő a Magyar Tudományos Akadémia Biztos hang című podcastjában arról beszélt, az alacsony vízállástól sokan félnek, pedig az nem feltétlenül katasztrófa. A tónak ugyanis az tesz jót, ha vízjárása változik, élővilága is erre rendezkedett be. A tartósan magas vízszint ezért pont úgy káros következményekkel járhat, mint a tartósan alacsony – olvasható az MTA közleményében.
Vasas Gábor úgy gonodlja, a vízszintnél fontosabb kérdés a vízmérleg. Az elmúlt évtizedekben egyre gyakoribbá és jelentősebbé váltak azok az évek, amikor a Balaton vízmérlege negatív, azaz több víz tűnik el a tó vízrendszeréből, mint amennyi utánpótlásként érkezik. Ennek oka, hogy az olyan sekély tavak, mint a Balaton, illetve a Velencei-tó, különösen érzékenyen reagálnak a hőmérséklet, a csapadék és a párolgás változásaira, Magyarországon pedig egyre több az aszályos év.
Emellett a forró napok száma is növekszik hazánkban, ami azért probléma, mert a víz felmelegedése, illetve a hőrétegződés változása kedvezőtlen algásodási folyamatokat indíthat be. A víz minőségét ráadásul tovább rontja, hogy a naptejek, illatszerek, gyógyszermaradványok és kerti vegyszerek mind bekerülhetnek a Balaton rendszerébe. Akárcsak a kémiai szúnyoggyérítéshez használt rovarölő szerek, amelyek súlyosan károsíthatják az élővilágot. Éppen ezért Vasas Gábor szerint jó lenne felhagyni ezzel a módszerrel, és inkább a biológiai gyérítés felé fordulni.
A Balaton esetében azonban nemcsak a víz miatt kell aggódni, a parti beépítések és ezzel együtt a nádasok kiirtása szintén kritikus kérdés. sorsa különösen érzékeny kérdés. A nádasok élőhelyet adnak, szerepük van a halak szaporodásában, tompítják a hullámzást, szűrőként működnek, és átmenetet képeznek a vízi és szárazföldi élőhelyek között. Éppen ezért a parti zónák további beépítése nem pusztán tájképi vagy természetvédelmi ügy, hanem a tó működőképességét érintő kérdés is.
A klímaváltozás az inváziós fajok kockázatát is növeli. Elhibázott haltelepítések, termálvizes kifolyók, akvarisztikai fajok elengedése és a melegedő vizek együtt segíthetik idegenhonos fajok megtelepedését. A Balaton jövője ezért azon múlik, hogy képesek vagyunk-e rendszerszinten gondolkodni róla, ehhez pedig kiszámítható kutatásfinanszírozásra, hosszú távú adatsorokra és a döntésekbe beépülő tudományos eredményekre van szükség.
