A Szijjártó Péter vezette külügyminisztérium sajtótájékoztatóira kötelező jelleggel minisztériumi dolgozókat rendeltek, hogy a politikus külföldi vendégei azt gondolhassák, jelentős érdeklődés kíséri a Bem téri eseményeket – írta a 444.hu. Újságírókat nem nagyon engedtek be, csak a propagandasajtóban dolgozó kollégákat, de így is előfordult, hogy kizárólag az MTI munkatársa vett részt, akinek viszont a lap külügyes forrása szerint tollba mondták, hogy mit kell kérdeznie.
Szijjártót ezekre a házi sajtótájékoztatókra is kísérgette 1-2 TEK-es az épületen belül.
A sajtótájékoztatókon részt vevők szervezése komoly munkát igényelt: a Miniszteri Kabinet kiküldött az érintett szervezeti egységek vezetőinek egy levelet, hogy pár nap múlva Szijjártó Péter a konferenciateremben közös sajtótájékoztatót tart külföldi partnerével, az eseményre pedig ezúton tisztelettel meghívják a megszólított szervezeti egység és részlegeinek a munkatársait. A levelében szerepelt az is, hogy hány fő részvételét várják el, és előzetesen küldjék el a vezetők, hogy kik vesznek majd részt az eseményen.
A munkatársaknak nem volt más dolguk, mint feltölteni a helyeket az 50-60 székes teremben.
Előírás volt, hogy a kezdés előtt már félórával el kellett, hogy foglalják a helyüket, hogy „mire Szijjártó megjön, addigra már mindenki néma csendben üljön. A sajtótájékoztató végén pedig megtiltották, hogy bárki felálljon addig, amíg Szijjártó el nem hagyta a termet”. A főosztályok, titkárságok azokat a kollégákat küldték, akiknek az adott napi munkája a leginkább nélkülözhető volt. Ha nem jelentkezett senki, hogy részt venne Szijjártó sajtótájékoztatóin „biodíszletként”, akkor jött a kijelölés.
Rendszeresen túlszervezték az eseményt, így gyakran előfordult, hogy a más épületekből odarendeltek munkaidőben esőben-hőségben-sárban-hóban átmentek a Bem téri főépületbe, majd közölték velük, hogy fel van töltve a terem, nem férnek már be.
Volt egy örökös kelléke is ezeknek a „sajtótájékoztatóknak”: Budai Gyula, aki a témától függetlenül állandóan ott ült a teremben.
Paczolay Máté, Szijjártó Péter volt szóvivője közleményben reagált:
„Szijjártó Péter a legaktívabban kommunikáló kormánytag volt, nemcsak a kampányban, de mind a három miniszteri ciklusa minden egyes napján. Ez azt jelentette, hogy a külügyminisztériumban egy «könnyebb napon» egy-kettő, egy átlagos napon három-négy, míg egy nehezebb napon öt-hat sajtóeseményt tartottunk. Ezeknek a sajtótájékoztatóknak mindig két lába volt: egy sajtó szakmai és egy protokolláris. Az előbbibe tartozott például, hogy legyen rendben a technika, a tolmácsolás, hangosítás, internet kapcsolat és az élő közvetítés biztosítása, míg az utóbbiba az esemény teljes forgatókönyve, a terem kinézete, a delegációtagok kísérése, vagy éppen az ültetés.
A Szijjártó vezette külügyminisztériumban alapelvünk volt, hogy nem differenciálunk a hozzánk érkező delegációk között. Érkezzen a vendég keletről vagy nyugatról, kicsi vagy nagy országból, minden esetben azonos protokollal és a legnagyobb tisztelettel fogadjuk, ezeknek pedig a formalitásokban is meg kellett mutatkozniuk. Mit jelentett ez a gyakorlatban? Ha például a magyar külügyminiszter egy adott napon tartott három sajtótájékoztatót, érthető okokból a harmadik eseményre már mérséklődött a média érdeklődésre. A hozzánk érkező vendéget azonban nem akartuk megsérteni azzal, hogy bármennyire is üres terem előtt kelljen beszédet tartania az országát képviselve. Ezen esetekben a protokoll meghívta az illetékes szakmai főosztályok munkatársait. Van, aki élt a lehetősséggel, van, aki nem, van, aki örömmel jött, és van, akinek ez plusz fáradságot jelentett a jelek szerint.
Nem volt kötelező a részvétel és pontos tudásom nincs erről, de abban biztos vagyok, hogy a miniszteri protokoll addig telefonált, míg a legutolsó széket is feltöltötték, hiszen ez volt a dolguk.
A szakterületetek vezetői pedig szintén előnyösnek találták, ha egy adott térségért felelős munkatárs élőben hallja annak az országnak a külügyminiszterét, akiért elviekben házon belül felel, valamint alkalma nyílik találkozni a külügyminisztert kísérő delegációs tagokkal. Szóval igen, mindig fel voltak töltve a széksorok. Volt, hogy az ötven fős teremben húsz újságíró volt és harminc meghívott vendég, de volt olyan is, hogy három újságíró volt és negyvenhét vendég. Egyeztettünk-e kérdéseket az MTI tudósítójával? Nem.
Szijjártó Péter minden eseményéről sajtóközleményt írtunk, illetve a teljes sajtótájékoztatót élőben adtuk a különböző internetes felületeken, így az MTI csak a legritkább esetben küldött személyesen tudósítót a külügyminisztériumba. (Az utolsó négyéves ciklusban összesen 2560 sajtóközleményt írtunk meg és küldtünk szét a magyar sajtónak – az MTI is ezeket emelte át –, ez egyébként lényegében le is fedi a napi 2-3 sajtóesemény átlagát.) Ettől független egyeztettünk a sajtótájékoztatókra érkező újságírókkal, hiszen sok más mellett ez is dolga volt a Sajtó Főosztálynak. Az eseményre vonatkozóan ez kettő dolgot jelentett: minden esetben megkérdeztük, hogy lesz-e kérdésük, illetve lesz a látogatás témájától eltérő, általában belpolitikai kérdésük.
Ennek gyakorlati okai voltak, hiszen ha adott esetben nem voltak kérdések, akkor átírtuk a moderációs szöveget, kihúzva belőle a vonatkozó részt. Másfelől sok olyan eset volt, amikor a külügyminisztert mint kormánytagot kérdezték belpolitikai eseményekről. Az ilyen eseteket minden esetben jeleztük a minisztereknek, aminek három oka volt: a magyar fél számítson rá, hogy a bilaterális témák mellett belpolitika is lesz. A külföldi vendég türelmét kérjük, hiszen ránézve egy ilyen eset azt jelenti, hogy valóban statisztaként kell majd ott állnia és hallgatnia számára irreleváns témákat. Végül pedig, erre az információra szüksége volt a protokollnak is, hogy ennek mentén ütemezzék át látogatás programját, hiszen a sajtótájékoztató hosszabb lesz, mint az előzőlegesen számolták.
Ez volt az alap a mindennapokban, de emellett 12 év alatt még számtalan egyedi eset volt, ami egyedi megoldásokat kívánt, hiszen a világ minden sarkából érkeztek hozzánk vendégek, eltérő kulturális szokásokkal és igényekkel. Budai Gyula lényegében a külügyminiszter minden tárgyalásán részt vett, így delegációtag volt, a delegációtagok pedig protokoll szerint részt vesznek a sajtótájékoztatókon, mivel az is a hivatalos program része.”
