Egy, a közelmúltban megjelent tanulmányban a legrégebbi, még ma is aktív termeszvárakat mutatják be – írja a Live Science. A struktúrákat több tízezer éve alakították ki a rovarok.
Michele Francis, a dél-afrikai Stellenbosch Egyetem munkatársa és a csapat tagja szerint a szénizotópos kormeghatározás alapján a halmok sokkal régebbiek a korábban ismerteknél.
A hatalmas rovarlakóhelyeket Dél-Afrika nyugati partvidékén, a Buffels folyónál fedezték fel. A térségben a táj mintegy 20 százalékát ilyen halmok borítják. A várakat afrikaansul heuweltjiesnek nevezik, építőik pedig a Microhodotermes viator faj példányai.
Ezen termeszek napi táplálkozásuk során fadarabokat gyűjtenek, amelyeket fészkeikbe raknak. Az évek során ezek a szerves anyagok felhalmozódnak, és szénben gazdag lerakodást alkotnak. Egy korábbi vizsgálat során Francis csapatával arra jutott, hogy egy-egy halom nagyjából 15 tonna szenet rejthet magában.
A szakember ezúttal arra volt kíváncsi, hogy a talajvíz, a levegő és a talaj hogyan lép kölcsönhatásba egymással a struktúrákban. Ennek érdekében kémiai elemzést végeztek, és megállapították, hogy miközben a termeszek szerves anyagokat gyűjtenek, illetve a fészkükbe viszik azt, megzavarják a talajt, és megkönnyítik a víz beszivárgását. A földben élő mikrobák ezután a szénraktárokat kalcium-karbonáttá alakítják át.
Erős esőzések idején az anyag reakcióba lép a szénsavval, amely akkor keletkezik, amikor a légköri szén-dioxid feloldódik az esővízben. A rendszer elősegíti a légköri szén-dioxid megkötését, mintegy 1 méteres mélységben raktározva el hosszú időre a vegyületet. Ez azt jelenti, hogy a halmok a klímaváltozás mérséklésében is segíthetnek.
A csapat szénizotópos vizsgálatot is végzett, ami meglepő eredményt hozott: a struktúrák több tízezer évesek. Az eddigi legősibb termeszvárakat Brazíliában találták meg, azok nagyjából 4000 évesek.
