Döglött egeret kellett rágni fogfájásra

Az orvoslás története tele van ma már megmosolyogtató, hátborzongató és sokszor egészen felesleges gyógymódokkal, sőt egyesek kifejezetten károsnak bizonyultak. Az egyik ilyen, meglehetősen bizarr „orvosságot” az ókori Egyiptomban találjuk, ahol a kenőcsökbe gyakran kevertek emberi és állati ürüléket.

A gyógymód: egér

Úgy vélték például, hogy a kutya, a gazella, illetve a szamár végterméke nemcsak gyógyított, de még a gonosz szellemektől is megtisztította a beteget – írja a Múlt-kor.hu. Ezek a gyógyszerek ugyan sokszor idéztek elő tetanuszt vagy egyéb fertőzéseket (amelyeket gyakran penészes kenyérrel kezeltek), néhány esetben hatásosnak is bizonyultak: egyes ürülékek ugyanis antibiotikus anyagokat tartalmaznak. Ennél is meglepőbb talán ugyancsak Egyiptomban a fogfájás gyógyítása:

döglött egeret helyeztek a páciens szájába egészben vagy ledarálva, olykor más, gyógyhatásúnak gondolt összetevővel keverve.

Az egeret egyébként Angliában is alkalmazták, a XVI. században a rágcsálót – amelyet a korabeli „gyógyszeripar” a kanyaró, a szamárköhögés, a himlő és az ágybavizelés kezelésére is használt – rántva vagy pitébe sütve is fogyaszthatták. Szemölcs eltávolításához pedig egy egeret kellett félbevágni, és a kívánt felületre helyezni.

Emberhússal gyógyítottak

Az egérnél nagyságrendekkel hátborzongatóbb volt az orvosi célú kannibalizmus, a „hullahús” évszázadokig igen elterjedt orvosságnak számított. A rómaiak azt hitték, hogy az elesett gladiátorok vére gyógyítja az epilepsziát, a XII. századi patikusok pedig pult alól árulták az Egyiptomból elrabolt múmiák porát. Egy 1747-es kézikönyv szerint

az emberhús belsőleg való alkalmazása jó a vérrögök, a köhögés és a menstruációs problémák ellen, valamint a sebek gyors gyógyulására is.

Az egyiptomi sírrablók munkája nyomán az ókori múmiák adásvétele köré virágzó iparág épült ki. Az 1600-as években a mumifikálódott testek már-már hiánycikké váltak, így az orvosok „friss” hús után néztek; különösen az erős testalkatú elhunyt férfiak és nők tetemei örvendtek nagy népszerűségnek a betegek körében. A gyógyító kannibalizmustól azonban leginkább az epilepsziások vártak csodát: a kivégzésekre összecsődült tömegek között a görcsrohamoktól szenvedő férfiak és nők az első sorokba furakodtak, azt remélve, hogy a nyakazáskor kifröccsenő vérrel érintkezve meggyógyulhatnak.