2023. október 7-én a Hamász összehangolt, civileket célzó átfogó akciót hajtott végre Izrael területén, amelyet követően a zsidó állam háborút indított a terrorszervezet ellen, a Gázai övezetben pedig ismét folyamatossá váltak a harcok. Az izraeli erők fő feladatuknak a Hamász kiiktatását tekintik, de a bombázások és a felszíni támadások polgári áldozatokat is szednek, az elmúlt hetekben ezrek vesztették életüket. Az ostrom az infrastruktúrában is felfoghatatlan károkat okoz.
A térség a világ egyik leginkább kiszolgáltatott helyszíne: igen szegény és elmaradott, rendkívül sűrűn lakott, blokád alatt tengődő területről van szó, 2,3 millió ember él mindössze 363 négyzetkilométeren összezsúfolva. A népesség átlagéletkora világviszonylatban alacsony, kifejezetten magas a gyermekek aránya, a konfliktusok pedig már a háborút megelőzően is szinte mindennapi problémát jelentettek – még ha nem is olyan mértékben, mint az utóbbi időszakban.
A környezeti válságnak szerteágazó következményei vannak, szennyezett víz, mérgező levegő és talaj fenyegeti az embereket, miközben a terület élővilága szép lassan összeomlik, a klímaváltozás hatásaival szembeni védekezés pedig ellehetetlenül. Félő, hogy amennyiben a konfliktus véget is ér, a Gázai övezet hosszú időre terméketlenné, akár lakhatatlanná is válhat.
Régóta figyelmeztetnek
A kisebbik palesztin területen a globális felmelegedésből, a gazdasági nehézségekből, az izraeli blokádból és a harcokból adódó környezeti problémák régóta fennállnak, a víz- és áramhálózat összeomlása, a szennyezés és a tengerszint emelkedése napi szintű fenyegetést jelent. Különböző nemzetközi szervezetek, így az ENSZ Környezetvédelmi Programja (UNEP) és a Nemzetközi Vöröskereszt évek óta figyeli a helyzetet.
Palesztina és Izrael vízügyi szempontból eleve sérülékeny, a régióban kifejezetten kevés a csapadék, az éghajlati átalakulás pedig egyre csak növeli a szárazságok hevességét és gyakoriságát.
Az Egészségügyi Világszervezet szerint a helyi vízkészletek jószerivel alkalmatlanok az emberi fogyasztásra.
A szennyvizet gyakorlatilag nem hasznosítják újra, a víztartó rétegek kezelését pedig nem ellenőrzik hatékonyan a hatóságok. A víz szűkös, a vízgazdálkodás nem megfelelő, az izraeli és gázai településekből származó hulladék pedig egyfolytában mérgezi a folyókat. A rossz higiéniás állapotok a járványok kockázatát is jelentősen megemelik.
Hasonló módon a hulladékgazdálkodás is igencsak elmaradott, a területnek pedig a múlt konfliktusainak örökségével, a csapásokból hátramaradt romokkal is meg kell birkóznia. A lerombolt épületek pora, a bombázások füstje, valamint az azokban lévő toxikus anyagok károsak az emberi egészségre, a helyiek állandóan mérgeknek vannak kitéve. A rossz mezőgazdasági gyakorlatok, így a műtrágyák és a növényvédők túlzott használata eközben a talajt is kimeríti, beszennyezi.
Noha a Gázai övezet partszakasza csupán 42 kilométer, ökológiai szempontból igen sokszínű, és komoly gazdasági lehetőségek rejlenek benne, ám nemhogy a hasznosítására, még a megóvására sincs kapacitás. Mindezek visszahatnak az emberi közösségekre is, egyre kevésbé képes megélhetést biztosítani a természet.
További fenyegetést jelent az éghajlati átalakulás, amely felerősíti az extrém időjárási eseményeket, például az aszályokat, és a Földközi-tenger szintjét is megemeli. A terület önerőből képtelen a hatékony alkalmazkodásra, így hullámtörő gátak felépítésére.
Határokon átívelő probléma
A Gázai övezetben tapasztalt környezeti gondok nem csupán a palesztinokat érintik, a hatások az egyiptomi és az izraeli határon túl is érezhetők. A rombolás okozta por és füst a szél révén egészen messzire képes eljutni, de a vízkészletet érintő szennyezők is nagy távokat tesznek meg.
A terület energiaigénye jelenleg mintegy 450–500 megawatt, csakhogy a kapacitást jellemzően 120–140 megawattban korlátozzák. Emiatt a szennyvíztisztító telepek nem működnek, a szennyvíz 70 százaléka közvetlenül a tengerbe kerül, ahol aztán az áramlatok messzebbre terelik.
Az Izraeli Oceanográfiai és Limnológiai Kutatóintézet szerint a szennyezettség következtében már 2016-ban le kellett zárni egy askelóni sótalanító üzemet. A vízgazdálkodási gondok akár a Gázai övezet és Tel-Aviv között nagyjából fél úton fekvő Asdód partjainál is képesek növelni a baktériumok koncentrációját, magában az övezetben a strandok mintegy fele nem alkalmas fürdésre a nyüzsgő kórokozók miatt.
A szennyvíz a határ környékén az izraeli édesvízforrásokat is veszélybe sodorja. A téli áradások idején a probléma különösen súlyos, a patakok és egyéb víztömegek pedig a szennyezés hatására még vonzóbbá válnak a fertőzéseket terjesztő szúnyogok számára, növelve a megbetegedések esélyét.
A levegőben lévő káros részecskék is elérhetik a szomszédos régiókat. Mivel a Gázai övezetben a mérőállomások korlátozottan működnek, igazán az izraeli adatokból lehet érdemben következtetni a határ túloldalán lévő légszennyezettségi szintre, amely rendszeresen átlépi az elfogadhatónak tekinthető korlátot. A szmog kialakulásához nemcsak a közlekedés és az ipar járul hozzá, hanem a robbantások és a hivatalos lerakók hiányában felhalmozódó szemét égetése is.
A tengeri, a parti és a szárazföldi ökoszisztémák pusztulása ugyancsak átcsaphat a környező országokba. A blokád többek között vándorló állatokat lehetetlenít el a határ mindkét oldalán.
Rég nem látott pusztítás
Az elmúlt hetekben a teljes ostrom következményeként a környezeti krízis tovább gyűrűzött, arra immár a Hamász is felhívta a figyelmet. A légi csapások rég nem látott pusztítást idéztek elő, az ENSZ becslése alapján a Gázai övezet házainak mintegy 30 százaléka semmisülhetett meg eddig, porfelhőbe burkolva szinte az egész térséget.
A szakértők különösen aggasztónak tartják, hogy rengeteg holttest rekedt a romok alatt, ami fokozza a járványveszélyt, hosszú távon pedig rontja a talaj minőségét. A területet a háború kezdete óta teljesen elzárták a legalapvetőbb szolgáltatásoktól, így az élelmiszer-, üzemanyag- és gyógyszerellátástól, ami tovább mélyíti a humanitárius és környezeti válságot.
A Human Rights Watch nemzetközi jogvédő szervezet szerint Izrael fehér foszfort is bevetett, ezen anyag képes felhalmozódni a vízi ökoszisztémákban, az állatokban és a talajban, mérgezővé változtatva a vidéket, terméketlenné téve a földet. A korábbi gázai, iraki, libanoni és jemeni tapasztalatokból tudható, hogy a hatások hosszú távúak, a kilőtt rakéták emellett üvegházhatású emisszióval járnak, sőt, egyes vegyületeik ózonroncsolóak is lehetnek.
A háborúk közvetlen hatással vannak az éghajlatváltozásra, mivel növelik a széndioxid-kibocsátást, és tönkreteszik az infrastruktúrát. A Gázai övezet ékes példája a humanitárius, környezeti, egészségügyi és éghajlati szempontból összetett krízisnek, amelyet az elmúlt években megélt többszörös háborúk okoznak
– mondta Omár Sosan, a Jordán Környezetvédelmi Szövetség elnöke a The Jordan Timesnak.
A gázai környezeti válságban Izraelnek a háború előtt is komoly szerepe volt, az UNICEF 2019-es jelentése alapján az ivóvízhiányhoz nagyban hozzájárult a 2007 óta tartó blokád, amely ellehetetlenítette a szükséges fejlesztéseket. Mivel Izrael október 9-én elvágta a terület áramellátását, a helyi sótalanítók sem tudnak üzemelni, ezért most még nehezebb a környéken ivóvízhez jutni.
Fegyverré válik a környezet
Egyes vélemények szerint Izrael hosszú ideje célzottan dolgozik a Gázai övezet környezeti degradációján, és a módszerre a jelenlegi konfliktusban is eszközként tekint. Nem ez az egyetlen, napjainkban zajló háború, ahol felmerült: az egyik fél tudatosan használja fegyverként a környezetet.
A 2014 óta tartó orosz–ukrán konfliktusban az agresszor több, a 2022-es invázió óta pedig különösen sok alkalommal nagyon is taktikusan támadott meg ipari létesítményeket vagy éppen vízi infrastruktúrákat, hogy ily módon idézzen elő közvetlen vagy közvetett környezeti fenyegetést. Az orosz megszállás eddigi legpusztítóbb ilyen típusú katasztrófája a Nova Kahovka-i gát megsemmisítése volt, a robbantással az orosz erők felfoghatatlan károkat okoztak a természetnek és a helyi közösségeknek.
Akár célzottan, akár járulékosan roncsolják a Gázai övezet környezetét, Benjámín Netanjáhú izraeli miniszterelnök szerint országa készen áll a hosszú háborúra. A hosszú konfliktus még több rombolással, napról napra halmozódó következményekkel fog járni.
Ha a konfliktus belátható időn belül véget is ér, a hatások valószínűleg évtizedekig fennmaradhatnak, hozzáadódva az elmúlt évek problémáihoz. A környezeti rehabilitációhoz Palesztina és Izrael közötti összefogásra, valamint további nemzetközi támogatásra lenne szükség – ez egyelőre elképzelhetetlennek tűnik.
