Idén még a tavalyinál is melegebbre sikerült az év vége és az új év eleje: az ünnepek alatt és között sorra dőltek a melegrekordok Magyarországon és Európa nagy részén. December 24-én Budapesten 13,1 fokkal lett a múlté a napi legmagasabb maximum hőmérséklet, január 1-jén két melegrekord is született, csakúgy, mint másnap. Ami azonban közvetlenül is megtapasztalható élmény volt mindenkinek: az ünnepek idején kora tavaszt idéző időben néha még pólóra is vetkőzhettünk a napon.
Mi történt 2022/2023 fordulóján? Ha a karácsony nem is mindig ropog, azért okkal társítunk hozzá hideget és télies időjárást, január pedig hazánkban az év leghidegebb hónapja. A válasz a sokat emlegetett klímaváltozásban keresendő, pontosabban annak egyre elképesztőbb szélsőségeiben: míg itthon a karácsonyfa mellett süttettük magunkat a napon, addig Észak-Amerikát és Kelet-Európát hó és komoly fagy szorongatta – Molnár László meteorológust, a Kiderül.hu munkatársát kérdeztük a szokatlan meleg okáról.
Kiszámítható, nyugati áramlás
Az úgynevezett poláris örvénnyel, más néven polárfronttal kell kezdenünk, amely féltekénken jellemzően az északi szélesség 30-60 foka között helyezkedik el, és körbeöleli a bolygót. Aktuális helyét a sarki hideg és az egyenlítői meleg levegő közti energiakülönbség határozza meg, általában télen délebbre, nyáron északabbra húzódik, folyamatosan változtatja a helyét.
Amikor a polárfront erős és stabil, megakadályozza a hideg légtömegek betörését a délebbre fekvő területekre, miközben a meleget sem engedi mélyen északra. Ilyenkor, a téli időszakban hazánk térségében nyugat-kelet irányú, úgynevezett zonális áramlás az uralkodó, ami viszonylag enyhe, párás levegőt szállít a Kárpát-medence fölé, és kiszámítható, szélsőségektől mentes időjárást biztosít.
Néhány évtizede az év 60-70 százalékát a zonalitás uralta, ám a klímaváltozás hatására ez egyre inkább a múlt
– emeli ki a meteorológus.
Szélsőségek délről és északról
Az északi sarki és az egyenlítői levegő hőmérsékletkülönbsége logikus módon télen a legnagyobb, általában ilyenkor alakul ki a zonalitás ellentéte, a meridionalitás, avagy az észak-déli irányú meridionális áramlás. Óriási hullámokat képzeljünk el, ahol az egyik oldalon hideg levegő áramlik délnek, míg a másikon trópusi meleg tart északnak – ez a hőenergia kiegyenlítődésének leghatékonyabb módja.
Számunkra viszont cseppet sem előnyös, a meridionalitás ugyanis gyakran vált az ellentétek között – azaz egy adott terület a hullám meleg ágából a hidegbe kerül vagy fordítva –, és extrém időjárási helyzeteket okoz. Korábban a meridionalitás az év 20-30 százalékára volt jellemző,
Megvadul a légkör
Az éghajlatváltozás és a meridionalitás kialakulása között számos összefüggést találunk, az egyik legfontosabb a Golf-áramlat lassulása. Az áramlás, mint egy gigantikus, tengerben hömpölygő folyó, meleg vizet szállít az Atlanti-óceánon a trópusi területekről a sarkkörre. Útja során fokozatosan adja át a hőenergiát a légkörnek, majd az északi szélesség 40. fokánál két ágra szakad: egy része a Kanári-szigeteknél lesüllyed és délnek veszi az irányt, míg a másik Skandinávia északi csücskéig jut. Ez utóbbit nevezik Észak-atlanti-áramlásnak.
A grönlandi jég gyorsuló olvadása azonban túl korán lehűti az áramlást, ráadásul a sós víz fajsúlyánál fogva az édesvíz alá bukik, így pedig hamarabb „visszafordul”, nem jut olyan messzire északnak, mint korábban. Az Észak-atlanti-áramlás vízhozama az elmúlt két évtizedben 40 százalékkal csökkent, ám ettől még az észak és dél között fennálló hőenergiának ki kell egyenlítődnie.
Ezt a »munkát« a vízhez képest sokkal kisebb – egységnyi térfogaton 3200-szor szerényebb – fajhővel rendelkező levegőnek, vagyis a légkörnek kell elvégeznie
– mutat rá Molnár László.
Óriási hullám hozott hideget, meleget
A szomorú következmény pedig, hogy az óriási energiatöbbletet szerzett levegő egyre gyakrabban gyengíti meg a poláris örvényt, a sarkvidéki hideg messze délnek szökik, a meleg pedig mélyen északra hatol. Ez a meridionális hullám, ami a tavalyi év utolsó és az idei első napjaiban a feje tetejére állította az északi félteke időjárását.
Karácsony előtt erős meridionalitás alakult ki, a hullám egyik „völgye” történelmi hideggel és extrém havazással tört Észak-Amerikára a Sziklás-hegység keleti oldalán egész Texasig, Floridáig. Ha innen képzeletben keleti irányban követjük a hullám vonalát, a mélypont után emelkedni kezd, felszálló ágában pedig meleg, afrikai légtömegek zúdultak északnak, ezek okozták a pozitív hőmérsékleti rekordokat hazánkban is.
A meteorológus kiemeli, hogy bár a média az Egyesült Államokra és Európára koncentrált, de a balti államok és Oroszország nyugati része az amerikaihoz hasonló, apokaliptikus hidegbetörést szenvedett el: Moszkvában az ilyenkor szokásos -4, -6 fok helyett -24, -26 fokos napi középhőmérsékleteket mértek. Ez volt a hullám folytatása, újabb „hullámvölgye”.
Az elmúlt napokban a poláris örvény ismét megerősödött, a meridionalitást zonalitás váltotta fel, de csak rövid időre. Most hétfőn újabb, meridionális hullám érte el térségünket, amit a következő egy hétben még három követ – hogy milyen időjárást hoz, arról itt írtunk bővebben.
Jelen helyzetben Európának kifejezetten jól jött az enyhe periódus, de csupán a véletlennek köszönhetjük, hogy épp a meridionális hullám meleg bugyrába kerültünk. Lehetett volna fordítva is, járhattunk volna úgy, mint az oroszok vagy az amerikaiak, a meteorológus szavaival: a szélsőséges időjárás netovábbját éltük át az ünnepek alatt, a szerencsén múlt, hogy mi a jobbik oldalát tapasztaltuk meg.
