Kevesen vitatkoznának azzal a kijelentéssel, hogy a csillagászat és az űrkutatás a legizgalmasabb tudományágak közé tartoznak, hiszen mindenkit foglalkoztatnak azok a nagy titkok, amelyeket az univerzum rejteget. Ki ne szeretné tudni, mi volt az ősrobbanás előtt, hogyan néz ki egy földönkívüli, vagy mi történik egy fekete lyuk belsejében?
De a puszta kíváncsiságunk kielégítése mellett melyek is a hasznai a világűr felfedezésének? Milyen előnyök származnak abból, ha megtalálunk egy új bolygót, vagy ha megtudjuk, hogy léteznek-e baktériumok más égitesteken? Ezekről beszélgettünk Dr. Kiss László csillagásszal, az ELKH Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont (CSFK) főigazgatójával, a Magyar Csillagászati Egyesület (MCSE) elnökével, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) rendes tagjával.
Fel sem lehet mérni, mennyire hasznos
Fontos kiemelni, hogy a csillagászat és az űrkutatás két teljesen különböző ágazat, ugyanakkor mindkettő legfontosabb hozománya a technológiai fejlődés. A csillagászat olyan kérdéseket tesz fel,
- minthogy van-e élet máshol,
- van-e értelmes civilizáció a belátott Tejútrendszeren belül,
- hogyan alakult ki a Hold,
- és miként jött létre a kozmosz.
Ezek olyan tudományos kérdések, amelyek megválaszolásához jelenleg nem létező technológiákat kell kifejleszteni, ezért az ilyen rejtélyek iránti érdeklődés mindig is előremozdította a fejlődést.
Például érdemes megemlíteni, hogy a legelső színi hibától mentes távcsövet John Dollond angol csillagász fejlesztette ki a bolygók megfigyeléséhez, ez később pedig nagyon fontos kelléke lett a vadászatnak és a harcászatnak is. Továbbá a wifi sem létezne az asztronómusok nélkül, ugyanis ennek a technológiának az egyik adattovábbító algoritmusát ausztrál rádiócsillagászok dolgozták ki, akik össze akartak kötni nagy területen szétszórt rádiótávcső antennákat. Két választási lehetőségük volt: vagy lefektetnek több száz kilométernyi kábelt, vagy kidolgoznak egy rádiós adattovábbítási eljárást.
Éppen ezért nem az a lényeg, hogy felfedezünk egy tízezer fényévre lévő bolygót, hanem hogy milyen távcsövet, számítógépes eljárást, detektort kellett kifejleszteni a felfedezéséhez, amelyek aztán egy teljesen más felhasználási területen bekerülhetnek a hétköznapi életbe. Ez az egész társadalom számára értékessé teszi annak az önmagában jelentéktelen égitestnek a megtalálását.
Lehet, hogy ugyanaz az eljárás működik az okostelefonomban, amikor egy csoportképet készítek a holdfényben a Lánchíd tövénél, mint amivel lefotózták azt a bolygót. A csillagászat mindenhol jelen van az életünkben, de mi észre sem vesszük
– mondta Kiss László a 24.hu-nak.
Az űrkutatás esetében egyértelmű, hogy a Föld megfigyelése a legnagyobb haszon jelenleg. A legtöbb ember nem tudja, de egy tipikus napon jellemzően 50–70 műholddal kommunikál, hiszen a GPS-hez, az időjárás-jelentéshez, bizonyos televízió-szolgáltatásokhoz mind műholdakra van szükség. Az ilyen műholdak létrehozásához is rengeteg előzetes csillagászati és fizikai megfigyelést használtak fel, például az einsteini általános relativitáselméletet és a newtoni gravitációs törvényt.
Kiss László szerint az a jó csillagászati alapkutatási kérdés, amelyhez technológiát kell fejleszteni. A csillagászati kérdések esetében persze lehet, hogy a megtérülésként értelmezhető gyakorlatba ültetés csak több száz év múlva történik meg. Emiatt felmérhetetlen, hogy a jövőben mi mindenre lehet majd felhasználni a csillagászati és űrkutatási célokra kifejlesztett eszközöket, illetve az azok segítségével tudomásunkra jutott információkat. Isaac Newton sem gondolta volna, hogy a megfigyelései 300 évvel később elengedhetetlenek lesznek a GPS-műholdak működtetéséhez.
A hasznosnál magasztosabb is lehet
A felsoroltak ellenére nem szabad kizárólag az anyagi hasznot keresnünk ezekkel a tudományágakkal kapcsolatban, mert a világűr felfedezésének ennél sokkal nagyobb jelentősége is van. „Az ember nem egy gép, és nagyon szomorú lennék, hogyha a társadalom csak arról szólna, minek van azonnali, közvetlen materiális haszna. A csillagos égbolt szép, bárki felnéz egy várostól távoli helyen a derült, holdmentes éjszakai égre, tátott szájjal rábámul. Amikor a Hold eltakarja a Napot egy napfogyatkozásnál, százmilliók gyűlnek össze és ámulnak el. Az emberi lélek rezonál ezekkel a látványos természeti jelenségekkel, és érdekelnek minket az okai is” – mondja a szakértő. Ugyanígy érdekelnek mindenkit a fekete lyukak, az ufók, az idegen lények, az exobolygók, az ősrobbanás, a kozmikus tágulás és még sorolhatnánk.
Ezek megragadják az emberek fantáziáját, és adnak valamiféle magasabb, szinte már spirituális értelmet az életnek
– véli a CSFK vezetője. Hozzáteszi: nem elhanyagolható az sem, hogy a csillagászat sokak kíváncsiságát kielégíti, hiszen a kíváncsiság szolgáltatja a motivációt arra, hogy a megismerés határait feszegessük.
Emellett a világűr rejtélyeivel kapcsolatos elmélkedés segíthet átvészelni a szürke hétköznapokat is. Kiss László évente rengeteg előadást tart országszerte és a határon túl is. Elmondása szerint bárhová megy, mindenhol csillogó szemek, hálás tekintetek, nagy érdeklődés fogadja, mert az embereknek jó érzés kiszakadni a valóságból, a csillagászat pedig erre is nagyszerű lehetőséget biztosít.
Mit kutassunk az űrben?
De mégis ki dönti el, hogy a rengeteg izgalmas kérdés közül melyikkel foglalkozzanak az űrügynökségek? A nagyszabású űrkutatási programok önkényesen besorolhatók a következő két csoportba: a Földhöz közeli régiók vizsgálata emberek űrutaztatásával, illetve a távoli űr felfedezése szondákkal, más gépekkel. Előbbire példa a jelenleg is zajló Artemis-program, utóbbira pedig a New Horizons űrszonda küldetése. Vajon létező dilemma volt-e, hogy a kettő közül melyikre fókuszáljanak az űrügynökségek? Erre a kérdésre frappáns válasszal szolgált a tudós: „Nincs egy olyan szuper testület, mint a bosszúállóknál, amelyik eldönti, hogy merre tartson a világűrkutatás.”
A döntést főként politikai és gazdasági érdekek befolyásolják: 60 évvel ezelőtt az űrversenyt a szovjet-amerikai szembenállás okozta, napjainkban pedig a nyugati atlanti világ és Kína között bontakozik ki egy új versengés, amelyben szintén nagyon erős politikai komponens van jelen. Sok jel arra mutat, hogy a versenyben jelenleg még vezet az USA, de Kiss László nem lepődne meg, ha az első ember a Holdon az Apollo-program után nem amerikai lenne, hanem kínai. A hidegháborús űrversenyhez képest viszont fontos különbség, hogy napjainkban az űrkutatás terén megjelentek a magáncégek, mint a SpaceX vagy a Blue Origin. Ezek a vállalatok jelenleg nagyon erősen fókuszálnak a mindenki számára elérhető űrturizmus kialakításra, jelenleg azonban több millió dollárba kerül egy jegy a járataikra.
A magántőke részvétele pozitívan hathat az űrkutatás jövőjére, hiszen a cégek profitorientáltak, az űrkutatás pedig csak akkor lesz hosszú távon fenntartható, ha anyagi hasznot hoz. A politikai motivációk idővel megszűnnek, akárcsak a hidegháborús kompetíció esetében, a gazdasági haszon ezzel ellentétben mindig lényeges lesz.
Ha ez a tevékenység csak végtelen mennyiségben, fekete lyukként nyeli a pénzt, akkor előbb-utóbb lesz egy döntéshozó, aki azt mondja, hogy nekünk a Föld klímájának megmentése sokkal fontosabb, ezért minden erőforrást odairányítunk.
A CSFK főigazgatója úgy gondolja, az űrturizmus nem lesz nyereséges, a más égitesteken található nyersanyagforrásokból tudnánk csak gazdasági hasznot hajtani. A jövőbeli haszon reményében jelenleg az űrkutatásban résztvevő szervek szinte mindegyike a tartós emberi jelenlét kialakítására törekszik a Holdon és a Marson, illetve Földhöz közeli állomások építésén dolgozik.
Lemondunk a kíváncsiságról az anyagi érdekek miatt?
Jelenleg tehát az összes űrügynökség és magáncég a közeli űrrel foglalkozik, de mit veszítünk ezzel, jobban mondva, mit nyerhettünk volna, ha a távoli régiók felfedezésére fókuszálunk? Az, hogy az emberiség a közeli térrészben terjeszkedik, a tudományos kérdésekről való lemondást eredményezte.
Ha sokkal nagyobb erőforrásokat fordítottunk volna a távoli bolygók megismerésére, ma már tudhatnánk, hogy az Europa hold jégkérge alatt van-e valamilyen primitív, a földitől függetlenül kialakult élet. Ezáltal az élet kialakulási valószínűségéről is tudnánk valami konkrétat
– mondta Kiss László.
Ezzel szemben az emberes űrutazással jelenleg csak a Föld közvetlen közelébe sikerült eljutnunk, csupán „egy homokozóban vagyunk”. Az azonban tagadhatatlan, hogy már ez is annyira hasznos volt az emberiség számára, hogy megérte megcsinálni. A távoli jövőben az űrutazásnak köszönhetően akár a több-bolygós és többcsillagos civilizáció gondolata is felmerülhet, amely nem feltétlen elérhetetlen. „Jelenleg viszont csak egy lakható bolygónk van, ez a gyönyörűszép kék bolygó, amelyet meg kell mentenünk, meg kell óvnunk, és ezután egységes emberiségként lenne jó kirajzani a Naprendszerbe” – fogalmaz a kutató.
Egyedül vagyunk?
Az Europa hold kapcsán felmerült az idegen létformák létezésének lehetősége is. Mégis mennyire valószínű az, hogy a Földön kívül más helyen is megtalálható az élet? Erre igen tömör és egyértelmű választ adott a szakértő: „nem tudom”.
Szerencsére ezt bővebben is kifejtette: „Amíg a földi élet az egyetlen, amelyet ismerünk, addig ez hit kérdése. Elképzelhető, hogy a földi élet kialakulása egy kozmikus lottó ötös, amely egyszer történt meg az univerzum 13,8 milliárd éves létezése alatt, és nincs még egy lakott bolygó az egész világegyetemben, de ezt nem vagyok hajlandó elhinni.”
Szerintem arrogáns lenne azt gondolni, hogy csak a Földön van élet, viszont kizárni nem tudjuk.
Éppen az ilyen nagy rejtélyek miatt lényeges a távoli űr kutatása, és hogy a Marson, az Europán, a Titanon és a közeli exobolygókon aktív biológiai aktivitáshoz kapcsolható jeleket keressünk a James Webb űrtávcsővel. A következő öt-tíz évben ez lehet az űrkutatás élvonala.
Milyen lesz az űrkutatás 50 év múlva?
Arról már tudunk, mi lehet az űrkutatás élvonala öt-tíz év múlva, de hol fog tartani ez a tudományág 50 év múlva? Kiss László úgy véli, botorság lenne megpróbálni 50 évre előre jelezni ilyesmit, hiszen az olyan mindennapi eszközök, mint az okostelefonok 25 évvel ezelőtt nem voltak többek puszta tudományos-fantasztikumnál, az exobolygók pedig csak a Star Wars világában léteztek, mára viszont létezésük bizonyított és elismert.
Ezért, ha 25–50 évre előre tekinthetnénk az időben, valószínűleg olyan találmányokat láthatnánk, amelyeket jelenleg csak sci-fi alkotások utópiáiból és disztópiáiból ismerhetünk. „Hogy ezeket a technológiákat az emberiség szempontjából pozitívan vagy negatívan fogják felhasználni, nem tudjuk. Sajnos, sötét a horizont.”
