Tutanhamon feltehetőleg Krisztus előtt 1341-ben született, és az ókori Egyiptom XVIII. dinasztiájában uralkodott. A vallási reformjairól híres Enhaton fáraó fia volt, apja az egyiptomi többistenhitet a napkorong, Aton tisztelete köré szervezte, a többi isten kultuszát pedig betiltotta. Új fővárost alapított a Nílus keleti partján, Felső-Egyiptomban, Ahet-Aton azonban halála után elnéptelenedett.
A kilencévesen trónra lépő fáraó helyett tanácsadói uralkodtak. Nevét Tutanhatonról Tutanhamonra változtatta, az aton részt felcserélve az amonnal, ami Ámon (Ámun) ősi isten tiszteletére utal. Ezzel szimbolikusan eltávolodott apja vallási reformjától, a régi, többistenhívő kultuszhoz csatlakozott, a birodalom központját pedig Ahet-Atonból visszahelyezte Memphiszbe.
Az úgynevezett restaurációs sztéléből tudhatjuk, hogy a fáraó újra engedélyezte a papoknak, hogy gyakorolják szertartásaikat és a korábbi istenek imádatát. Az írásos emlék Karnakban, a többistenhívő Egyiptom legfontosabb vallási központjában volt kiállítva.
Tutanhamon uralkodása idején Thébában nagy építkezéseket folytatott. A luxori templom oszlopcsarnokát kidíszítette, a fáraó arcát idéző szfinxszobor az Ámon-templom bejáratánál még ma is látható. A Luxor közelében található, többhektáros karnaki templomkomplexum ma Egyiptom egyik legkedveltebb turisztikai látványossága.
A fáraó mindössze tíz év uralkodás után hunyt el, a halálának oka sokáig kutatás tárgyát képezte – írja a Live Science. 2010-ben egy vizsgálat kimutatta, hogy a fiatal fáraó egészségi gondokkal küzdött, többek között malária és Köhler-csontbetegség gyötörte, ami akadályozta a járásban.
A XX. század legnagyobb régészti szenzációja
Ha életében nem is volt jelentős uralkodó Tutanhamon, sírjának feltárása örök hírnevet adott neki. 1920-ban szinte érintetlenül találták meg a nyughelyét a Királyok völgyében, az ókorban a sírrablók minden más nyughelyet kifosztottak a környéken.
A brit Howard Carter fiatalon rajzolóként dolgozott Egyiptomban, majd régészeti felügyelő lett, végül pedig mecénásának, Lord Carnarvonnak köszönhetően saját ásatásokba kezdett. A Királyok völgyében a XVIII. dinasztia több uralkodójának sírját is feltárta (Mentuhotep, Neb-hepet-re, I. Amenhotep, Hatsepszut és IV. Thotmesz), de addigra már mindet kifosztották.
Első ásatásai után 15 évnyi sikertelen kutatás következett, amely alatt a türelem és a pénz is elfogyott.
Így Carter az addig nem vizsgált VI. Ramszesz sírjának környékén kezdett el keresni, és végül 1922. november 4-én rábukkant az első nyomokra – eleveníti fel az MTI.
A leggazdagabb egyiptomi lelőhely
Carter vizsgálatai során egy lefelé vezető lépcsőre bukkant, amelynek alján a nagyjából 3000 éve háborítatlan Tutanhamon, illetve a vele eltemetett fáraói kincsek nyugodtak. A sír ajtaját 1923 februárjában nyitották fel.
A fáraó bebalzsamozott múmiáját 1925-ben emelték ki koporsójából.
A leletek többsége a Kairói Múzeumba került, Carter pedig tiszteletbeli doktori fokozatot kapott a Yale Egyetemen. A Tutanhamon, az aranyfáraó kincsei kiállítás 2018-ban indult világkörüli útjára, és elképesztő népszerűségnek örvendett.
A hírnév egy része az akkori bulvársajtónak tudható be, az újságírók a fáraó átkáról szóló cikkekkel árasztották el a lapokat. A történet természetesen a fantázia szüleménye volt, az ásatások során vagy az azt követően történt haláleseteknek nem volt köze a feltáráshoz.
A modern kultúrára is hatott
A szenzációs régészeti felfedezés a popkultúra több területét is megihlette – írja a National Geographic. Megjelentek az egyiptomi kultúrához és a fáraók dinasztiáihoz kapcsolódó filmek, írások, dalok, divatcikkek és egyéb művészeti termékek.
Könyvek sora jelent meg a témában, közöttük rengeteg volt a fikciós regény. Az egyik első ilyen művet 1925-ben publikáltatta Richard Goyne a The Kiss of Pharaoh: The Love Story of Tutankhamen címen. A könyv az ifjú fáraó trónra kerülési küzdelmeiről és a tökéletes uralkodói hitves kereséséről szól.
1923-ban a Charlestonért bolonduló fiatalok körében lett sláger az Old King Tut. A dalszövegben Tutanhamon mint fényűző, sikeres uralkodó jelenik meg, aki óriási földet birtokolt, és akiért nem mellesleg rajongtak a nők. Vászonra kerültek az egyiptomi kultúrtörténethez és a fáraókhoz kapcsolódó filmek, a múmia átka például sok horrorfilmnek szolgált alapanyagul.
Az építészet felfrissült az egyiptomi motívumokkal. New York egyik leghíresebb art déco felhőkarcolójában, a Chrysler Buildingben a mai napig láthatóak a liftajtókon az egyiptomi díszítések, a Los Angeles-i Grauman Egyiptomi Színház avatását követően pedig sok kőszínház átalakult az egyiptomi divathullámhoz igazodva.
Először a vörös szőnyegen, majd a divatlapokban jelentek meg a pálmafákkal, szfinxekkel és virágzó lótuszokkal díszített ruhadarabok. A luxusiparágak, például az ékszerüzlet is hamar felzárkózott, és piacra dobták a fáraó díszeinek pontos másait. A rekonstruált szemfestékkel még Nofertiti sminkjét is bárki leutánozhatta.
A rajongás az 1970-es években sem halványodott, és a világkörüli kiállítás minden addigi múzeumi látogatottsági rekordot megdöntött. Emberek ezrei vártak hosszú órákat, hogy megtekinthessék a fáraó sírhelyét, amely egy addig ismeretlen világ szeletét tárta eléjük.
(Szerző: Tabajdi Boróka.)
