Az emberiség történetében kevés olyan részlet adott, amely annyira foglalkoztatná az emberek fantáziáját, mint a vikingek világa. A skandináv harcosokat, kereskedőket és felfedezőket rengeteg legenda övezi, hatásuk még ezer évvel az eltűnésük után is érezhető. A vikingek napjainkban is számos alkotás főszereplői, az utóbbi időkben pedig mintha még nőtt is volna a népszerűségük – gondoljunk csak a 2013-ban elindított Vikingek-sorozatra, a 2020-as Assassin’s Creed Valhalla című videójátékra, a 2022-es Az Északi című filmre vagy a Marvel-univerzum Thorjára. Az óskandináv kultúra Richard Wagner munkájától a divaton át a fantasy műfajáig megannyi területet befolyásolt, az ősi örökség még a náci Németországban is fontos szerepet kapott.
Mindez nem is csoda: a vikingek nemcsak fosztogatók, hanem ügyes hajósok, felfedezők, mesteremberek és kereskedők is voltak, Skandináviától igen távoli területekre, így a középkori Magyarországra, Ázsiába, sőt Amerikába is eljutottak – közel 500 évvel előzték meg Kolumbusz Kristófot. A kemény, bátor, az északi vadonban edzett férfiak eszméje, a Ragnar Lothbrok-féle hősök ráadásul sokaknak csábítóak.
A skandináv harcosok szarvas sisakos ábrázolása például teljesen téves, a berzerkerek nem fogyasztottak hallucinogén gombát a csaták előtt, a kutatások pedig azt is felfedték, hogy a vikingek nem voltak mind fakóbőrű, szőke vagy vörös, kékszemű emberek – a csoport ennél jóval sokszínűbb volt.
A National Geographic új dokumentumsorozatának egyik fő célkitűzése éppen az, hogy eloszlassa a népszerű mítoszokat. A Vikingek: A dicsőségtől a bukásig első része Magyarországon október 2-án este 10 órától lesz látható a National Geographic csatornán, a hatrészes sorozatban a nézők a viking kor hajnalától a periódus végéig követhetik nyomon a legendás hajósok történetét. Az újabb epizódok vasárnap este 10-kor érkeznek, az utolsó rész bemutatója november 6-án lesz.
Njardarheimr, ahol ma is élnek vikingek
A sorozat kapcsán mi is ellátogathattunk a vikingek egyik őshazájába, Norvégiába. Az országban – nem meglepő módon – az egykori harcosoknak manapság mindent átszövő kultusza van: nem lehet úgy betérni egy szuvenír boltba, hogy az ember a bejáratnál ne találjon különböző, viking tematikájú emléktárgyakat.
A közép-norvégiai Gudvangen falujánál, a világörökségi helyszínek közé tartozó Nærøy-fjord partján, a hegyek és vízesések között egy különleges szabadtéri viking múzeumot is felépítettek. A Njardarheimr nevű skanzen hosszú évek kemény küzdelmei után 2017-ben nyitotta meg kapuit. Az interaktív kiállítótér látványa sokaknak ismerős lehet, előszeretettel illusztrálják itt készült fotókkal a vikingekkel kapcsolatos ismeretterjesztő cikkeket.
A Viking-völgyként is emlegetett falu ezer évvel ezelőttre kalauzolja a látogatókat, abba a korszakba, amikor az óskandinávok elnevezték Gudvangent – akkori nevén Guðvangirt. A helyszínen több mint 20, összesen 1500 négyzetméteren elterülő, rekonstruált építményt lehet bejárni. Njardarheimr hagyományőrzői – akik közül többen a faluban is szállnak meg – a nap folyamán a tűz körül ücsörögnek, zenélnek, játszanak, kézműveskednek, állatokat etetnek, fejszével dobnak célba, régi receptek alapján főznek, és persze válaszolnak az érdeklődők kérdéseire. A vikingek mindennapjaiba a vendégek is belekóstolhatnak, szó szerint is, hiszen a helyi konyhán korhű fogások fogyaszthatók.
Njardarheimr folyamatosan fejlődik, bővül, miközben vásároknak, játékoknak és egyéb programoknak ad helyet. A hosszú távú célok között szerepel, hogy idővel a falun kívül, a környéken is tudjanak viking tematikájú foglalkozásokat szervezni.
Pénzzel fizettek a halottakért
Milyenek is voltak a korabeliek mindennapjai? Az biztos, hogy a skandináv hajós népek magukra nem vikingekként hivatkoztak. A megnevezés eredete nem tisztázott, de a fosztogatók által gyakran támadott angolszászok a szót a kalóz szinonimájaként használták – az angolszászok emellett többnyire dánokként emlegették őket.
Utóbb, a 20. századra a viking szó egybeforrt Skandinávia 8–11. századi lakóival, kalandoraival, mára pedig már viking korról, kultúráról, művészetről, tárgyakról vagy éppen vallásról is gyakran beszélünk. A kifejezés tehát később jelentősen átértelmeződött.
Azt is tudjuk, hogy bár a keresztény világ rettegett tőlük, korabeli mércével messze nem voltak olyan civilizálatlanok, mint ahogy azt sokan elképzelik – persze így is akadtak kifejezetten kegyetlen szokásaik. Egyes szakértők szerint azt leszámítva, hogy a kolostorok és szerzetesek megtámadására vonatkozó tabut nem tisztelték, kegyetlenségben nem sokban különböztek a keresztény harcosoktól. Az Ulsteri évkönyvek, amely az 5–16. század észak-írországi történéseit mutatja be, például sokkal többször számol be írek írek elleni támadásairól, mint a vikingek agressziójáról.
A skandináv közösségek még saját törvényhozással, kormányzattal is bírtak. Ez volt az úgynevezett ting vagy thing, a népgyűlés feladatai közé tartozott többek között az ítélkezés.
A ting szó ma is sok ország parlamentjének nevében él, Norvégia legfelsőbb törvényhozó testületét egyenesen Stortingnek, azaz nagy tingnek nevezik.
Nem értette a szokásokat, felborította a királyt
A vikingek társadalma három, jól elkülöníthető rétegre oszlott: a thrallok szolgák, a karlok szabad emberek, a jarlok pedig előkelők voltak. A középkori Európa más régióihoz hasonlóan a nők az északi területeken is a férfiak alárendeltjeinek számítottak, az írásos források és régészeti leletek alapján azonban a periódushoz képest a skandináv nők viszonylagos szabadságot élveztek, esetenként talán harcossá, pajzsszűzzé is válhattak.
Egységes királyságok sokáig nem alakultak ki a térségben, noha az egyes törzsek között élénk volt a kapcsolat. A rajtaütéseket ezért sokáig nem szervezetten, hanem külön-külön folytatták az egyes közösségek. A viking kor egyik leghíresebb hőse, Rollo sem született uralkodónak, a harcos csupán kiváló képességei miatt tűnt ki a többi szabad társa közül.
Rollo sikeres rablóhadjáratait követően, a 10. század elején a nyugati-frank Együgyű Károly Gizella nevű lányát vette el, megkeresztelkedett, a királynak hűségesküt fogadva pedig Normandia hercege lett. Az ő leszármazottja volt Hódító Vilmos, aki 1066-ban, nem sokkal a viking kor kvázi végét jelentő Stamford Bridge-i csata után, hastingsi diadalát követően Anglia királyává vált.
Rollo történetéből szépen kirajzolódik, hogy az énközpontú, szabad viking társadalom gondolkodásmódja mennyire eltért a keresztény világétól, amelyben a szolgálat, a hűség központi szerepet kapott. A legenda szerint, amikor Rollót arra kérték, hogy hódolata jeléül az Együgyű Károllyal való megállapodás keretében csókolja meg a király lábát, egyszerűen visszautasította a felhívást. A viking végül egyik harcosára bízta a megalázó feladat elvégzését, aki szabad emberként, a keresztény szokásokat nem értve nem hajolt le az uralkodó lábáig.
A keresztény és a pogány világ különös találkozása volt ez. Az eset ugyanakkor előrevetítette az elkerülhetetlent: a skandináv társadalom fokozatos krisztianizációját. A keresztény vallás már korán elkezdett fokozatosan beszivárogni a vikingek társadalmába. Egyes szakértők még a meggyilkolt, majd a Ragnarök, azaz a skandináv mitológia apokalipszise idején visszatérő Baldr istenség alakja és Jézus Krisztus figurája között is párhuzamokat vélnek felfedezni.
Pogány fosztogatóból keresztes lovagok
A történészek túlnyomó többsége ma egyetért abban, hogy a viking kor a 8. században kezdődött, az angliai Lindisfarne szigetén álló kolostor elleni, 793-as rajtaütést szokás kezdőpontként kijelölni. A fosztogatókat nem a keresztényekkel szembeni vérszomj hajtotta, az első célpontok azért voltak apátságok, mert azokat kevéssé védték, ám rendkívüli kincseket őriztek.
Az északi barbárok érkezését az egyház Isten büntetéseként próbálta beállítani. Ennek ellenére már a 8. században elkezdődtek a Skandinávia megtérítésére tett kísérletek. Úgy tűnik, a pogány vallás és a kereszténység egyáltalán nem állt annyira szemben egymással, mint sokan gondolnák, több viking kori lelőhely is ismert, ahol a hagyományos óskandináv szimbólumok mellett keresztény jelképek is előkerültek.
Az új vallás szép lassan Skandináviában, valamint az azon kívüli viking telepeken is elterjedt. Az óskandináv hitvilág politeista természete lehetővé tette, hogy a korabeliek új istenek, akár Jézus Krisztus alakját is beépítsék hagyományaikba.
Az áttérésben fontos mérföldkőnek tekintik Kékfogú Harald dán király, a Bluetooth névadójának 960-as években történt megkeresztelkedését. A viking kor utolsó szakaszában a skandináv királyságok kialakulása kéz a kézben járt a kereszténység térnyerésével.
A pogányság idővel teljesen háttérbe szorult, az óskandináv mitológia egyes elemei persze tovább éltek – a trollok máig meghatározók a régió néphagyományában. A társadalom gyökeres átalakulásával párhuzamosan a fosztogató akciók is véget értek, a 11. század pedig elhozta a vikingek idejének végét.
A Vikingek: A dicsőségtől a bukásig a Lindisfarne-ig vezető úttól a Stamford Bridge-i bukásig mutatja be a vikingek évszázadait a tudomány jelenlegi állása szerint. Az első rész október 2-án vasárnap, este tíz órától lesz látható a National Geographic csatornán.
