Egy új tanulmány alapján a jobb higiéniai körülmények ellenére a középkori szerzetesek sokkal nagyobb valószínűséggel szenvedtek bélparazitáktól, mint a szegényebb köznép – írja a The Guardian. Dr. Piers Mitchell, a Cambridge-i Egyetem munkatársa szerint eredményeik azt mutatják: a múltban a gazdagság nem feltétlenül jelentett jobb egészséget.
A csapat cambridge-i sírok talajában kereste az élősködők, így az orsóférgek nyomait. A szakértők többek között 19, az Ágoston-rendi kolostor temetőjében a 13-16. században eltemetett szerzetes, illetve 25, a Mindenszentek-templom kertjében a 10-14. században elhantolt szegényebb személy nyughelyét vizsgálták.
A kutatók akkor állapítottak meg fertőzést, ha a parazitapeték maradványai csak a medence környékén fordultak elő, vagy ha a medence környéki peteszám legalább négyszerese volt a fejnél vagy a lábnál mért értéknek. Utóbbi helyekre szennyezett talaj révén is eljuthattak a peték.
Az eredmények alapján a barátok majdnem kétszer nagyobb eséllyel szenvedtek az élősködők miatt, mint a hétköznapi emberek. Előbbi csoportnál a fertőzöttség 58, utóbbinál pedig 32 százalékos volt. Az érintett 19 szerzetes mindegyikénél orsóféregre, egynél pedig ostorféregre bukkantak.
A szakértők szerint az adatok a két csoport közötti különbségekről árulkodnak. Noha a paraziták gyakoriak voltak a középkorban, a szerzeteseknél tapasztalt arány meglepő. A korabeli kolostorokban működtek latrinák, elérhetőek voltak a vízrendszerek, a szerzetesek ráadásul kezet is mostak.
Amennyiben az ürülékben férgek voltak, az jelentősen növelhette a fertőzés kockázatát.
Dr. Martin Heale, a Liverpooli Egyetem történésze, aki nem vett részt a vizsgálatban, más magyarázattal állt elő. A szerzetesek élelmük egy részét maguk termelték, de koldultak is, és elképzelhető, hogy a városlakóktól rosszabb minőségű táplálékokhoz jutottak. Egy másik lehetőség, hogy a közös mosdók fertőzés esetén valójában fokozták a paraziták átadásának kockázatát.
