Az ókori Egyiptom uralkodói szinte kivétel nélkül férfiak voltak. Bár a nők régensként a fáraók kiskorúsága idején vagy az uralkodó feleségeként beleszólhattak a politikába, az észak-afrikai birodalom története során mindössze néhány esetben foglalhatták el a trónt. A leghíresebb kétségkívül VII. Kleopátra, ám míg Egyiptom utolsó királynője elsősorban szerelmi ügyeinek köszönhetően került az érdeklődés homlokterébe, addig a XVIII. dinasztia ötödik fáraója, a Kr. e. 1479 és 1458 között regnáló Hatsepszut uralkodása a stabilitást, a békés fejlődést és a monumentális építészeti beruházásokat jelentette – írja a Múlt-kor.hu.
Nő a birodalom élén
Hatsepszut a nagy hódító, I. Thotmesz lánya volt, a Kr. e. 1493 körül elhunyt uralkodót II. Thotmesz követte a trónon, aki a hagyományoknak megfelelően feleségül vette féltestvérét, Hatsepszutot. A feltételezések szerint már II. Thotmesz uralkodása alatt is Hatsepszut irányította a háttérből a birodalmat, férje halála után azonban már bizonyosan az ő kezében futottak össze a hatalom szálai. II. Thotmesz halála után a trónt egy mellékfeleségétől (vagy ágyasától) született fia, III. Thotmesz örökölte, és a kiskorú uralkodó mellett Hatsepszut látta el a régensi feladatokat.
A hatalomátvétel törvényességének igazolásához mindenesetre jelentősen hozzájárult, hogy az újdonsült uralkodó a nagyhatalmú Ámon-papok jóváhagyásával az egyik főisten, Ámon leányaként jelenhetett meg az egyiptomi nép előtt. Uralmát apjának tulajdonított idézetekkel is igyekezett legitimálni. Több, regnálása idejéből való felirat szerint I. Thotmesz valójában Hatsepszutot jelölte ki utódjául, ez azonban valószínűleg nem több a valóság propagandacélú meghamisításánál.
Hatsepszut uralkodóként a Maatkaré nevet vette fel. Az ábrázolásokon egyre férfiasabban jelenítették meg, és a hivatalos ünnepségeken még rituális szakállt is magára öltött, jelezve, hogy szinte semmiben sem különbözik egy férfi uralkodótól. Egy valamit kivéve: a férfiakhoz való viszonyát.
Hírbe hozták a főépítésszel
Hatsepszut uralkodásának egyik legmeghatározóbb alakja a főintézője és udvari építésze, Szenenmut volt. Alacsony sorból emelkedett az ország második legbefolyásosabb emberévé, amiben könnyen lehet, tehetsége mellett annak is szerepe lehetett ebben, hogy egyes elméletek szerint Hatsepszut hálószobájába is bejárása volt. Erre utalhat az a falfirka is, amely feltételezhetően a főépítészt és az uralkodónőt ábrázolja félreérthetetlen helyzetben:
Hatsepszut – többek között Szenenmut vezetésével – számos nagyszabású építészeti beruházást hajtott végre, és ebben a tekintetben elődeit és számos utódját is túlszárnyalta. Halotti temploma mellett még számos építészeti műremek köthető uralkodásához: a Pakhet oroszlánistennő tiszteletére építtetett Beni Hasszáni (ma: Speos Artemidos) sziklatemplom, Ámon isten karnaki templomának négy csodálatos gránitobeliszkje (amelyek közül kettő sajnos eltűnt) vagy a szintén Karnakban megépített vörös kápolna egyaránt közkedvelt turistalátványosságok.
Halálos gyógyszert használt
Hatsepszut uralkodása – néhány kisebb háborús konfliktustól eltekintve – a béke és a gyarapodás időszaka, az ókori Egyiptom egyik aranykora volt. A mesés gazdagság és rengeteg gyógykészítmény ellenére a királynő a királynő számos betegséggel küzdött: a bonni egyetem kutatói egy Hatsepszutnak tulajdonított üvegcse tartalmát elemezve kiderítették, hogy a palackban bőrproblémák kezelésére szolgáló orvosságot tároltak.
A többek között pálma- és szerecsendió-olajat tartalmazó folyadék azonban nem bizonyult a legjobb ellenszernek, mivel az üvegcsében a benzopirén, egy rákkeltő hatású aromás szénhidrogén maradványait is kimutatták. Ha Hatsepszut valóban a folyadékkal igyekezett enyhíteni bőrbetegségén, a „gyógyszer” nagyban hozzájárulhatott halálához, mivel a vizsgálatok szerint a királynő rákban szenvedett. A szakértők azt is megállapították, hogy Hatsepszut ötvenéves kora körül, túlsúlyosan halt meg, és valószínűleg csontritkulás, diabétesz és ízületi gyulladás is kínozta, és több gyulladt foga is lehetett.
Halála után mostohafia, III. Thotmesz követte a trónon, aki uralkodása végéhez közeledve igyekezett a királynő emlékét is kitörölni Egyiptom történetéből. Parancsára Hatsepszut nevét sok feliratból eltüntették, Deir el-Bahariban található szobrait pedig összetörték, és a halotti temploma előtt álló gödörbe dobták. A pusztítást utóda is folytatta, de nem jártak teljes sikerrel. Ma már a rendelkezésre álló rendkívül hiányos forrásanyag ellenére is tudjuk, a betegeskedő királynő Egyiptom egyik legnagyobb uralkodója volt.
