A szovjet-amerikai űrverseny fontos célja volt a Hold meghódítása. John F. Kennedy 1961-ben fogalmazta meg, hogy hazája az évtized végéig embert juttat az égitestre, az SZKP KB pedig titkos határozatot hozott: az októberi forradalom ötvenedik évfordulójára, 1967-re űrhajóst kell küldeni a Holdra, ám a szovjeteket ezúttal megelőzték az amerikaiak.
A célt 1969. július 21-én Neil Armstrong teljesítette, aki az Apollo–11 utasaként első emberként lépett a Hold felszínére, az akciót még öt sikeres és egy sikertelen expedíció követte (az Apollo–13 küldetése meghibásodás miatt „sikeres kudarcnak” bizonyult) – írja a Múlt-kor.hu. Az Apollo–11 célja az égitest meghódítása volt, ezután a küldetések már inkább a tudományos, főként geológiai kutatásokra összepontosítottak.
A NASA költségvetéséből sorra törölték a tervezett küldetésének pénzügyi keretét, így az Apollo–17 lett a program tizenegyedik, egyben utolsó küldetése, és a hatodik, amely leszállt a Holdra. A parancsnok Gene Cernan, a parancsnoki modul pilótája Ronald Evans, a holdmodulé Harrison Schmitt volt.
Cernan és Schmitt december 11-én landolt a Hold Taurus-Littrow területén, a felszínen mintegy 75 órát tartózkodtak, ebből 23 óra 17 percet töltöttek a holdkompon kívül, a holdautóval 35,8 kilométert tettek meg, és 113 kg kőzetmintát gyűjtöttek. A talaj vizsgálata közben nyolc gyutacsot robbantottak fel, a mélyből és megállapították, hogy a mélyről jövő hullámok terjedési sebessége nagy, azaz a Holdnak merev magja és réteges szerkezete lehet.
December 14-én szálltak felÉgi kísérőnk felszínéről, majd december 19-én a Csendes-óceánon landoltak. Ezzel véget ért az utolsó holdutazás, az Apollo-programot az űrállomás kifejlesztését célzó Skylab váltotta.
