Komoly pánik kerekedett az Illinois állambeli Mattoonban 1944 őszén, miután a 15 ezres település több lakója is „gáztámadás” áldozata lett. Pontosabban édeskés szagot éreztek, amitől egyesek részlegesen meg is bénultak – vajon rablások előkészítése lehetett, vagy egy „őrült gázos” megmagyarázhatatlan ténykedése? A végül tömeghisztériaként elkönyvelt esetet a Múlt-kor.hu dolgozta fel.
Édeskés szag, bénultság
A történet augusztus 31-én kezdődött, amikor Urban Raef hajnalban különös szagra ébredt. Hányingert és gyengeséget érzett, hányt is, gázszivárgásra gyanakodott. Amikor azonban felesége a konyhába indult volna ellenőrizni a gáztűzhelyet, meg sem tudott mozdulni: alteste lebénult. A következő éjszaka egy meg nem nevezett fiatal anyuka kislánya köhögésére ébredt a másik szobából, de ugyanígy nem tudott felkelni ágyából.
A harmadik esetet már a hatóságoknak is jelezték, éjjel este 11-kor Aline Kearney éppen újságot olvasott ágyában, várva taxisofőr férje hazaérkezését, amikor erős, édes illatra lett figyelmes. Eleinte az ablakhoz közeli virágokra gyanakodott, egy idő után azonban elkezdtek zsibbadni a lábai. Ijedtében kiáltozni kezdett, amire húga a szobába sietett. Ő is észlelte a szagot, és – mivel úgy tűnt, kívülről, az ablakon át jön – értesítette a rendőrséget.
Szeptember első felében több mint egy tucat további támadást jelentettek be, azonban igen kevesen tudtak bármiféle személyleírást adni az állítólagos elkövetőről, és értékelhető tárgyi bizonyíték sem került elő.
Tömeghisztéria lehetett az egész
Ezt követően csaknem napi szinten történtek hasonló „támadások”, a szemtanúk egyszer férfi, máskor női alakról számoltak be, mint gyanús személyről az esetek színhelyén, illetve volt, aki a korabeli rovarirtószerekhez használt, kézi működtetésű szórót látott az alak kezében. A nyomozáshoz csatlakozott Illinois állam rendőrsége és az FBI is, a sajtó pedig már országos szinten tudósított a mattooni „őrült gázos” egyre gátlástalanabb támadásairól.
A pánik a tetőfokára hágott a kisvárosban: fegyveres férfiak csoportjai járták éjjel az utcákat, és az emberek a házaikon esett legapróbb sérülés – mint például egy kilyukadt szúnyogháló – mögött is az „őrült gázost” sejtették. A rendőrség viszont semmit nem talált, és kitartott amellett, hogy a pánikot tömeghisztéria okozza, szeptember végére a bejelentések abbamaradtak.
A találgatás ma is folyik, hogy vajon mi történt 1944 kora őszén az illinois-i kisvárosban, és ha valaki valóban szándékosan mérgezett gázzal embereket, akkor ki lehetett az. Jelenleg a klinikai pszichológia berkeiben a mattooni „őrült gázos” körüli pánikot a tömeghisztéria iskolapéldájának tekintik, és úgy tartják, az ügy mindenfajta valóságalapot nélkülözött – az első néhány, mással is magyarázható incidenst követően a helyi média hergelte a lakosságot, és hitette el velük, hogy veszélyben vannak. A legtöbb történész is ezt tekinti a legvalószínűbb magyarázatnak.
