Több mint 70 évvel az atomkorszak hajnala után még mindig ott tartunk, a világ egyik országa sem rendelkezik a kiégett fűtőelemek befogadására alkalmas, működő mélységi geológiai tárolóval. Finnország az egyetlen olyan ország, ahol érdemben folyik a leginkább problémás, nagy aktivitású radioaktív hulladékokat befogadó végleges tároló építése. Ezen kívül csupán Svédország és Franciaország rendelkezik de facto kijelölt helyszínnel – olvasható a Radioaktív hulladékokról szóló globális jelentés 2019 (The World Nuclear Waste Report 2019) összefoglalójában.
„A Radioaktív hulladékokról szóló globális jelentés szakértők által készített összefoglaló, a célunk az volt vele, hogy felhívjuk a figyelmet erre a problémára” – mondta el a jelentés bemutatóján Arne Jungjohann politológus, vezető szerkesztő. „A jelentésben Európára fókuszáltunk, és az energiaelőállításhoz szükséges atomot kutattuk, nem foglalkoztunk például a katonai okokból létrejött hulladékkal.” Fontos azonban azt is megjegyezni, hogy az atomreaktorok még mindig kevesebb nukleáris hulladékot termelnek, mint sok más ipari tevékenység.
Bár több példa is van sikertelen helyszínválasztási folyamatokra és félbehagyott tárolókra, a nemzeti kormányok és nemzetközi szervezetek
Az átmeneti tárolás irányába tolódunk
Napjaink kiégett fűtőelemeinek és más nagy aktivitású hulladékainak átmeneti tárolása legalább egy évszázadig folytatódik még. A mélységi geológiai tárolók még évtizedekig nem épülnek meg, így a kockázatok jelentős része az átmeneti tárolás irányába tolódik. A kiégett fűtőelemek és más közepes és nagy aktivitású hulladékformák jelenleg alkalmazott tárolási gyakorlatait nem hosszú távra tervezték. A nukleáris hulladékok hosszan tartó tárolása fokozódó fenyegetettséget,
Az európai országokban több millió köbméter radioaktív hulladékot termeltek (még úgy is, hogy az uránbányászat és a hulladékfeldolgozás maradékait figyelmen kívül hagyjuk). 2016 év végéig Franciaország, az Egyesült Királyság és Németország voltak Európa legjelentősebb radioaktívhulladék-termelő országai.
„Hulladék a nukleáris tápláléklánc minden pontján keletkezik” – mondta Jungjohann. „Ezeknek a hulladékoknak mások a tulajdonságaik, valamint a sugárzási aktivitása is. Más a bomlási idejük, és mindegyik fajtájukat máshogy lehet, máshogy kell kezelni és tárolni.”
Ami az eddig felhalmozódott mennyiséget illeti, több mint 60 000 tonna kiégett fűtőelemet tárolnak valamilyen ideiglenes módon Európában (Oroszországot és Szlovákiát nem számolva), legnagyobb részét Franciaországban. A kiégett fűtőelemek nagy aktivitású hulladékok – bár mennyiségi viszonylatban a radioaktív hulladékok kis százalékát teszik ki, a problémák döntő része mégis ezekre vezethető vissza.
Ami a kis és közepes aktivitású hulladékot illeti, körülbelül 2,5 millió köbméternyi keletkezett Európában. Ennek körülbelül 20%-át (0,5 millió köbméter) Európában tárolják, végleges elhelyezésük még nem megoldott.
A hulladék körülbelül 80%-át elhelyezték ugyan, ám ez nem jelenti azt, hogy a hulladékot évszázadokra sikerült volna ártalmatlanítani. Például a németországi Asse II tárolóban, amely korábban sóbányaként üzemelt, rendszeres a talajvízbetörés. A tárolóból eddig 220 000 köbméter radioaktív hulladékot és sót kellett kitermelni, ami rendkívül összetett és költséges feladat.
Ez az eset is jól mutatja, hogy az atomenergia-szektor képviselőinek nem lehet elbizakodottan használniuk a „végleges elhelyezés” kifejezést.
A java még hátra van
A nukleáris létesítmények leszerelése további nagy mennyiségű radioaktív hulladékot fog eredményezni. Az üzemanyaglánc egyéb létesítményeivel nem számolva, ez csak Európában legkevesebb 1,4 millió köbméter radioaktív hulladékot jelent.
A fentiek egyre növekvő kihívást jelentenek, hiszen az európai hulladéktároló létesítmények lassan megtelnek, különösen a kiégett fűtőelemeket ideiglenesen befogadó tárolók. Finnországban például a telítettség már elérte a 93%-ot, Svédországban a 80%-ot.
Becslések szerint az európai atomerőmű-flotta teljes élettartama alatt minimum 6,6 millió köbméter radioaktív hulladék keletkezhet (Oroszország és Szlovákia nélkül). Ha Oroszországot nem számítjuk, 30%-os részesedéssel Franciaország Európa legjelentősebb nukleárishulladék-termelője, utána következik az Egyesült Királyság (20%), Ukrajna (18%) és Németország (8%).
A fentieken túlmenően van egy további szegmens, ami az eddigi leírásban nem került még elő, ám mégis a legjelentősebb hulladékmennyiséget termeli: az uránérc bányászata. Oroszország mellett Németország és Franciaország számít a legjelentősebb kitermelőnek Európában. Az egykori NDK területén valaha zajló uránbányászat öröksége 32 km2 létesítményi terület, 48 hányóban 311 millió m3 kis aktivitású kőzet, és összesen 160 millió m3 radioaktív iszap négy zagytározóban.
Elméletben szinte minden kormány alkalmazza a „szennyező fizet” elvet, vagyis a nukleáris létesítmények üzemeltetőinek feladata finanszírozni a radioaktív hulladékok kezelésének, tárolásának és végleges elhelyezésének költségeit. Gyakorlatban azonban a kormányok következetessége erősen megkérdőjelezhető. A legtöbb ország csupán az atomerőművek leszerelése kapcsán igyekszik számon kérni az üzemeltető felelősségét, de olyan országok is vannak, ahol még ennek költségeit is magára vállalja a kormány.
A jelentés szerint a kormányok nem végeztetnek megfelelők számításokat a leszerelés, tárolás és végleges elhelyezés költségeivel kapcsolatosan. Valamennyi költségbecslésben vannak bizonytalanságok a hosszú időtáv (százezer éves időlépték), a folyamatos költségnövekedés és a becsült leszámítolási (pénzfelhalmozás) ráta miatt. A bizonytalanság elsődleges oka, hogy igen szerények a leszerelési és végleges elhelyezési programokkal kapcsolatos tapasztalatok. Csupán három ország, az USA, Németország és Japán hajtott végre teljeskörű leszerelési projekteket, amelyekből adatokhoz juthatunk. 2019 derekán 181 leállított atomreaktor volt világszerte, és ebből csupán 19 reaktornak történt meg a teljeskörű leszerelése.
Igen problémás az is, hogy sok kormány elavult adatokra alapozza költségbecsléseit. Jelentős eltérés tapasztalható az országok között abban a tekintetben, hogy miképpen kezelik a radioaktív hulladékok kezelésének, tárolásának és végleges elhelyezésének költségeire szánt összeget.
Nincsenek egységes meghatározások
Jelentősen eltér az egyes országokban a radioaktív hulladékokra vonatkozó fogalommeghatározás is. Eltérés van abban, hogy a kiégett fűtőelemeket és az azokból visszanyert anyagokat (plutóniumot és újrafeldolgozott uránt) hulladéknak vagy másodlagos erőforrásnak tekintik-e. „Az újrafeldolgozott urán több hulladékot termel, és az így keletkezett hulladék összetettebb is, mint újrafelhasználás nélkül” – mondta Jungjohann.
Jelentősen különbözik az egyes országok radioaktív hulladékokra vonatkozó osztályozási rendszere. Valójában nincs két ország, amely ugyanazt az osztályozási rendszert alkalmazná. Más és más az egyes országok jelentési gyakorlata a keletkezett radioaktív hulladék mennyiségére vonatkozóan is.
A fennálló gyakorlat, hogy a kiégett fűtőelemeket hosszú ideig az atomerőműveknél kialakított pihentető medencékben tárolják (vizes tárolás), a jelentés szerint kockázatot jelent mind a társadalomra, mind a környezetre. 2018-ban Európában a kiégett fűtőelemek 81%-át vizes tárolókban tárolták.
Nincs elegendő információ a radioaktív hulladékokból eredő kockázatok megfelelő értékeléséhez és a veszélyesség rangsorolásához. Csupán néhány ország tesz közzé információt a radioaktív hulladékokban található radionuklidok leltárára vonatkozóan. Ismereteink szerint nem állnak rendelkezésre a radioaktív hulladékokból eredő kockázatokat kellő mélységben értékelő, átfogó, magas színvonalú tanulmányok.
Mi a helyzet itthon?
A Magyarországról szóló összefoglalóból kiderül, hogy mi sem rendelkezünk sem a kiégett
fűtőelemek újrafeldolgozásához, sem a végleges elhelyezéséhez szükséges kapacitással. Itthon a radioaktív hulladékok osztályozásának rendszerét a kiégett üzemanyag és a radioaktív hulladékok kezelésére vonatkozó nemzeti program fekteti le. A Nemzeti Program alapelve szerint a védett zónában keletkezett hulladékot mindaddig radioaktívként kell kezelni, amíg ennek ellenkezője
bizonyítást nem nyer.
Magyarország négyféleképpen osztályozza a radioaktív hulladékokat: halmazállapot, hőfejlődés, aktivitáskoncentráció és felezési idő alapján.
- Halmazállapot szerint a radioaktív hulladék lehet szilárd, biológiai eredetű, folyékony és nem tűzveszélyes, folyékony és tűzveszélyes, valamint légnemű;
- Hőfejlődés szerint kis és közepes aktivitású hulladékokról, valamint nagy aktivitású hulladékokról beszélünk;
- Aktivitáskoncentráció szerint kis, közepes és nagy aktivitású radioaktív hulladékokat különböztetünk meg;
- A hulladékban jelenlévő radionuklidok felezési ideje szerint a radioaktív hulladék lehet rövid, közepes és hosszú élettartamú (több mint 30 év).
A radioaktív hulladékok kezelését az Atomenergia Törvény szabályozza. Alapelvként ez kimondja, hogy a radioaktív hulladékokat oly módon kell kezelni, hogy ne háruljon az indokolhatónál súlyosabb teher a jövő generációira. A Radioaktív Hulladékokat Kezelő Közhasznú Nonprofit Kft. 2008 óta felelős a radioaktív hulladékok tárolásáért, végleges elhelyezéséért és a Központi Nukleáris Pénzügyi Alapból finanszírozott tevékenységekre vonatkozó terv aktualizálásért.
Itthon a nem atomerőművi eredetű kis és közepes radioaktivitású hulladékokat Püspökszilágy melletti kültéri tárolókban helyezik el, az atomerőművi eredetű, kis és közepes aktivitású radioaktív hulladékok a Nemzeti Radioaktívhulladék-tárolóba (NRHT) kerülnek Bátapátiba. Az RHK szerint a Bátapátiban létesített radioaktívhulladék-tároló befogadóképessége képes lesz kielégíteni a paksi erőmű szükségeit, felszín alatti létesítményeinek további bővítésével pedig elegendő lesz a befogadóképessége Paks I. Atomerőmű teljes élettartamára.
1995-ben nemzeti program indult a nagy aktivitású és hosszú élettartamú hulladékok elhelyezésének megoldására. Ennek eredményképpen az RHK átmeneti tárolót létesített a kiégett fűtőelemek számára a paksi erőmű szomszédságában. A Kiégett Kazetták Átmeneti Tárolója (KKÁT) 1998-ban kezdte meg működését. Ezt megelőzően a kiégett fűtőelemeket visszaszállították Oroszországba. Amióta Magyarországon történik a kiégett fűtőelemek tárolása a kapacitás bővítése
folyamatos, a tároló jelenleg 9 308 fűtőelemköteget képes befogadni. A létesítmény (a tervezett 36 kamrával) a kiégett kazetták legalább 50 éves tárolását teszi lehetővé.
Ami a végleges elhelyezést illeti, a kormány 2015-ben kutatásokat indított Boda térségében, hogy megvizsgálják alkalmas-e a térség mélységi geológiai tároló kialakítására. A tudomány jelenlegi állása szerint a Bodai Agyagkő Formáció tűnik a legalkalmasabb képződménynek Magyarország területén egy ilyen tároló befogadására.
A Törvény a „szennyező fizet” elvet alkalmazva befizetési kötelezettséget ír elő a radioaktív hulladékot termelő intézmények számára. A legnagyobb befizető (az Alap éves költségvetésének körülbelül 90%-ával) a Paksi Atomerőmű. A hosszú távú előrevetítések szerint az Alap költségvetésének közel felét a kiégett fűtőelemek tárolásának finanszírozására, egy negyedét a paksi létesítmény leszerelésére fogják fordítani. Számítások szerint 2084-ig a négy működő reaktorral kapcsolatos feladatok teljes finanszírozási költsége elérheti az 5,4 milliárd eurót (körülbelül 1 780 milliárd forint). A jelenlegi tervek szerint a Paksi Atomerőmű befizetései ennek az összegnek kevesebb, mint a felét fogják fedezni. A többit egyelőre nem tudni, honnan fogják előteremteni.
Főkép: Kirill KUDRYAVTSEV / AFP
